Ma az egykori szabolcsi megyeszékhely, Nagykálló határáig lehet eljutni az M3-as autópályán. A kisváros ezt kihasználva kezdett egy ipari park építéséhez.

 "Hivatalosan nem tudtuk, hogy régészeti emlékek húzódnak a föld alatt, ezért amikor egy földmunkagép megbolygatott egy 4-5. századból való sírt, újból fel kellett mérnünk a területet" - közölte az MTI-vel Pintye Gábor, a néhány hete kezdődött ásatások egyik vezetője, a megyei Jósa András Múzeum régésze. 
 
Az eddigi lelet alapján a római császárkorban, a birodalom bukása előtt volt a leggazdagabb a falu, mely először a hunok távozása során néptelenedett el. 

"Egy régésznek még a kirabolt sírok is mutatnak kincseket" - mutatott rá az ásatás másik vezetője, Scholtz Róbert. Edények, cserepek például azért kerülnek elő a sírokból, mert a hiedelem szerint a túlvilágra indulót is el kellett látni enni-innivalóval.
 
Pintye Gábor szerint a gazdagság bizonyítéka, hogy vasból készült kések, csatok, bronz fibulák kerülnek elő, s szinte valamennyi sírban találnak borostyánkőből készült gyöngyöket, az egykori viselet maradványait. 
 
Az pedig külön szerencse, hogy a gondos ásatás felszínre hozott egy arany hajkarikát, valamint egy szép ezüst tükröt is.  A régészeti feltárást sürgeti az idő. A rendelkezésre álló 10-15 emberrel az idén addig szeretnének dolgozni, amíg a föld át nem fagy. Addig is minél több sírt, illetve gabonatároló vermet szeretnének feltárni.
 
"Most, amikor a munkagépek elhordták a felső földréteget, már a sárgahomokú talaj elszíneződéséből látható, hol kell újabb sírt keresni" - közölte Pintye Gábor. 
 
A várhatóan jövő tavasszal befejeződő ásatás további, kézzel fogható emlékeket ígér, hogy ezek alapján pontosabb legyen az ismeretünk a másfél évezreddel ezelőtt itt élt, a népvándorlás során eltűnt törzsekről.