A Kooho Jung & Hayeon Kelly Choi ötlete a „szimbiotikus zöld fal”, ami ökológiai szempontból is pozitív megoldás: a vastag, porózus anyagú fal összegyűjti az esővizet, megszűri és tárolja azt, így táplálva a fal külső felületén elhelyezett cserepekben található növényeket. A szimbiotikus fal javítja a levegő minőségét az építkezések környékén, ráadásul zajszűrőként is funkcionál.

Európában Edouard Francois tervez különféle „zöld falakat” és „zöld homlokzatokat” – nem kifejezetten építkezésekre, ugyanis a valódi zöldhomlokzat kialakítása időigényes folyamat. A szemnek is kellemes ökofalakhoz nincs szükség vízszivattyúkra, speciális technológiákra, mivel a növények földbe vannak ültetve, öntözésükről pedig esővízzel gondoskodnak.  Francois a Párizsban található Virág Toronnyal - amelynek minden erkélyén hatalmas virágcserepek találhatók - szerzett hírnevet magának, azóta özönlenek hozzá a felkérések.

Ám nem csak újonnan épült épületek, hanem régi lakóházak is átalakíthatók „zöld falúvá”: a Francios által tervezett Jupillese-ben található nyaralókon a növényzet már akkorára nőtt, hogy szinte teljesen elrejti a ház falait. Egy montpellieri épület kőfalait pedig dróthálóval borította, amelyen majd egy hatalmas virágos függőkert fog burjánzani valamikor.

Persze a dolog forradalminak aligha tehinthető, hiszen a repkénnyel, szőlővel vagy borostyánnal befuttatott falak nálunk is gyakoriak, igaz a bogarak miatt nem feltétlenül örvendenek nagy népszerűségnek. Talán érdemes kicsit újragondolni ezt a régi, bevált módszert!