A 130 négyzetméter alapterületű családi ház Mexikó közelében épült fel, dimbes-dombos területen, nem éppen ideális helyen, mert a telek erősen lejt. Mindössze 12 millió forintnak megfelelő amerikai dollárt költöttek rá. A tervezők a telek adottságait aknázták ki, s a végeredmény egész meggyőző: a kockaháznál izgalmasabb, a hagyományos házaknál extrább házikó született.

Az épület a nyugati oldala „átlátszó”, üveghomlokzatot alkalmaztak, nemcsak azért, hogy a délutáni napfényt hasznosítsák: így láthatók az Izttlacihuatl és a Popocatepetl vulkánok is a házból. A többi oldal - egy-egy kisebb ablaktól eltekintve - majdnem teljesen zárt. A belső terek az utcafront felől is takarásban vannak; a zárást az uralkodó széljárás miatt tartották indokoltnak a tervezők.

A belső lépcsősor olyan, mintha a terep folytatása lenne, követi a telek lejtővonalát. A sík talaj nyújtotta kényelmet az épülethez csatlakozó kifutó pótolja. Ez a belső tereket köti össze a kerttel, itt lehet pihenni, napozni, nézelődni, a kifutóról belátható egész Mexikó. 

A markáns vonalvezetésű ház egyáltalán nem tűnik darabosnak, ennek érdekében optikai trükköt is bevetettek. A zárt homlokzatokat átlósan „megfelezték”, s az így kapott szabályos háromszögeket fehér-szürke festékkel vonták be.