Magasabb tarifaszabás szerint kell fizetnie egy lakástulajdonosnak, aki nem is él a lakásban. Az egyedülálló tanár hosszú évek óta külföldön dolgozik. Az üresen hagyott lakásban időnként egy ismerőse jár, hogy ellenőrizze, nincs-e csőtörés, működnek-e még a berendezések. Az így elhasznált energiáért az úgynevezett lakossági piaci árat kell fizetnie azért, mert pont a szolgáltató javaslatára nullára jelentette be a fogyasztást. Így akkor is a piaci tarifa érvényesül, ha kétszer kapcsolják be a sütőt pár percre egy hónapban. Ez persze nem nagy összeg, de felhívja a figyelmet arra, hogy elfelejtett kiemelni egy tarifa szempontjából igencsak fontos momentumot a kormány, pedig az elfelejtett elem is szorzó a végső számla elkészítésénél.

A súlyozási szorzóra már rábukkant a 444 munkatársa, amikor az olvasóik beküldték a számláikat, és azokat megpróbálták kielemezni. Az egyik számlából kiderült, hogy ha a fogyasztó bejelenti, hogy a fő felhasználási célja a fűtés, akkor a nyári fürdőzésre elfogyasztott energiát a magasabb tarifával számolják el. Ez pedig úgy alakul, hogy szorzókat alkalmaznak, az egyik ilyen befolyásoló elem az, hogy a fogyasztó a szerződése alapján milyen felhasználási jelleget jelentett be.

Az MVM honlapján közzétett kisokosban az áll, hogy a felhasználási jelleg lehet lineáris, azaz főzési, vízmelegítési, vagy fűtési, illetve vegyes felhasználás. A 444 szerint így fordulhatott elő az, hogy egy fogyasztó a meghatározott átlagfogyasztás alatt használt el ugyan gázt, de mivel a szerződésében fűtési jelleg szerepel, nyáron pedig nyilván nem fűtött, így a más céllal elhasznált gáznál a súlyozási szorzót használta a szolgáltató, azaz nem a rezsicsökkentett tarifával kell fizetni. Ugyan az MVM tájékoztatóján szerepelnek ezek a számítási szempontok is, de más tájékoztatókban ezt a szempontot nem hangsúlyozták. Így lehet az is, hogy a külföldön dolgozó tanár üres lakásában az berendezések működését ellenőrző havi egyszeri ki- és bekapcsolgatás miatt pörgő óra után a megemelt tarifával számolnak.