A mintegy 200 kilométer átmérőjű, törmelékkel és kilövellt vulkanikus anyagokkal betemetett kráter létére az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) Grail nevű űrszondája által gyűjtött adatokból következtettek a kutatók. A Grail-misszió a Hold gravitációs mezejét vizsgálja, az ebben észlelt anomáliákból derült fény a beborított mélyedés létére.

A felfedezés a Purdue Egyetem kutatói, Rohan Sood, Loic Chappaz és H. Jay Melosh munkájának köszönhető. Melosh professzor a BBC Newsnak úgy fogalmazott: a Hold Föld felé néző oldalán ekkora krátert valószínűleg száz vagy akár kétszáz éve nem fedeztek fel.

A krátert Amelia Earhartról nevezték el; ő volt az első nő, aki egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt 1932-ben. Earhart a Purdue Egyetem munkatársa volt 1935-től 1937-es eltűnéséig – feltehető haláláig.

A névadás egyelőre hivatalosan csak ideiglenes, hiszen minden csillagászati objektum nevét a Nemzetközi Csillagászati Uniónak (IAU) kell jóváhagynia. A kutatócsoport ugyanakkor bizakodó, hogy ennek nem lesz akadálya.

Az új eredményeket egy március 16. és 20. között Houston közelében folyó űrkutatási konferencián (46th Lunar and Planetary Science Conference, LPSC) jelentették be.