Az LB héttagú jogegységi tanácsának Lomnici Zoltán főbíró elnökletével meghozott döntése szerint az üzletvezetésre és ennek keretében a munkáltatói jogok gyakorlására egyedül jogosult személynek és a munkavállaló személyének az egybeesése kizárja a munkaviszonyra jellemző alá-és fölérendeltség érvényesülését. Az LB olyan betéti társaságnál sem lát lehetőséget az üzletvezetésre jogosult egyedüli magánszemély beltag és a társaság közötti munkaviszony létesítésére, amelynél a társasági szerződés a munkáltatói jogkör gyakorlását a betéti társaságnál működő tagok gyűlésére, taggyűlésére ruházza. Ugyanis betéti társaságnál egyik sem tekinthető a tagok személyétől elkülönült társasági szervnek, és így nem valósul meg a munkaviszony létrejöttének az a feltétele, hogy elkülönüljön a munkáltatói jogkör gyakorlójának és a munkavállalónak személye.
A jogegységi döntés meghozatalára azért volt szükség, mert a bíróságok és az adó- és társadalombiztosítási szervek gyakorlatában is vitás volt, hogy a betéti társaság egyedüli magánszemély beltagja – aki így egyedül jogosult a társaság üzletvezetésére – állhat-e munkaviszonyban a saját társaságával. Ugyanis ebben a kivételes esetben a beltag lényegében saját maga felett gyakorolná a munkáltatói jogkört, és így kétséges, hogy ténylegesen megvalósul-e a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség. Ugyanakkor az LB tájékoztatása rámutat arra is, hogy ez a probléma fel sem merül, ha több beltag közül valamelyik, avagy az egy vagy több kültag akar munkaviszonyt létesíteni a társaságban.
Az elvi döntésnek pénzben kifejezhető gyakorlati hatásai is vannak. A társasági törvény a beltag számára ugyanis személyes közreműködési kötelezettséget ír elő, ami azt jelenti, hogy a beltagnak a cégben dolgoznia kell. A társadalombiztosítási kötelezettségeket és a személyi jövedelemadót pedig az így szerzett jövedelem után kell megfizetni. Azok után, hogy az adózási szabályok legutóbbi változásai során bevezették az úgynevezett „18 százalékos alkalmazotti kedvezményt”, amely gyakorlatilag a minimálbér adómentessé tételét szolgálta, a betétit társaságban önmagát foglalkoztató ügyvezető is a legalsó sávban adómentességhez jutott volna. Márpedig a „jogalkotó” azt nem akarta, hogy a beltagoknál tipikus „egyéb vállalkozásból származó jövedelem” kategóriában is megjelenjenek a kedvezmények. Továbbá a foglalkoztatott a társadalombiztosítási ellátásra akkor is jogosult, ha a foglalkoztató cég a járulékokat nem fizeti be. A személyes közreműködés esetében más a helyzet. Ha a cég nem fizeti a kötelezettségeit, a beltag nem számíthat ellátásra.
A Legfelsőbb Bíróság így most (mellesleg az APEH által régóta követett gyakorlatnak megfelelően) eldöntötte a vitát, s kimondta: a tulajdonos azt tulajdonos, az alkalmazott meg alkalmazott, legalább is a betéti társaságok esetében. Ön szerint ez a döntés marad a végső?