Az elemző szerint ugyanakkor világos, hogy mikor kerülhet sor ilyen beszédekre:
ha úgy látják, hogy apad a tábor és még mélyebbre kell ásni az árkokat, hogy ezzel megállítsák a dezertálást (“pánik”),
ha úgy érzik, kell valami nagyon erős mondás, hogy arról szóljon a közélet, ne pedig más, számukra sokkal kellemetlenebb témákról (“gumicsont”),
ha úgy gondolják, hogy számukra hasznos, ha a másik tábor fenyegetve érzi magát (“hisztéria”),
ha nem mérik fel jól, hogy egy ilyen megszólalásnak mi lesz a következménye (“hiba”).
„Torgyán egyértelműen a negyediket művelte, itt most mind a négy esélyes még” – vont mérleget Török Gábor.
Korábban munkatársunk, Hamvay Péter az elemzésében azt írta: Orbán beszéde olyan volt, mint egy kicsi, mérges öregúr fenyegetőzése, aki haragszik a világra, gyűlöl mindent és mindenkit.
Orbán Viktor a status quót és saját hatalmát védő harcot hirdetett dehumanizált állampolgárai ellen, Magyar Péter országépítésre hívta a nemzetet. Tessék választani.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.