A rendszerváltás előtti kémelhárítással foglalkozó III/II. csoportfőnökség jogutódja, a Nemzetbiztonsági Hivatal 220, a hírszerző tevékenységet folytató III/I. csoportfőnökség jogutódja, az Információs Hivatal 120 folyómétert adott át a Történeti Levéltárnak—jelentette be Sipos Levente történész. A 45 ezer dokumentumból a titkosszolgálatok 8 ezret vissza akartak tartani, ám ezek között is több százat talált a bizottság, amelyeknél a titkosítás alaptalannak bizonyult. A rendszerváltás előtt keletkezett állambiztonsági iratoknak egyébként volt egy olyan "szupertitkos" köre, amelyet még a bizottság tagjai sem tekinthettek meg.



„Az alvó ügynökök, a magyar állammal egykor együttműködést vállaló külföldi állampolgárok számára kellemetlen, adott esetben szabadságukat, életüket veszélyeztető helyzetet eredményezhet a velük kapcsolatos információk nyilvánosságra kerülése, ez pedig ilyen módon, a magyar hírszerzés érdekeit is sértené”—indokolta a titkosítást Sipos Levente. Mint kifejtette, "Erkölcsi szempontból is minőségi különbséget érzek a III/III-as besúgói, illetve a kémelhárító, hírszerző tevékenység között. Míg a II/III-as állampolgártársait árulta el, az utóbbiak olyan évezredes hivatások gyakorlói, melyeket ideológiáktól függetlenül megbecsülés övez a különböző államokban”. Hozzátette: „A következő évben áttekintjük az 1970-80 közti iratanyagot, majd hozzákezdünk a rendszerváltás előtti utolsó évtizedhez is. Munkánk végeztével, 2005-ben, a házelnöknek készített jelentésben összegezzük tapasztalatainkat"