Az első csocsóasztalt valamikor az 1800-as évek végén Olaszországban készítették, legalábbis ezt gyanítják a hozzáértők. Magyarországra a negyvenes-ötvenes évek környékén a Magyar Honvédség importálta, éppen ezért a kezdeti időszakban csocsóval szinte csak laktanyákban lehetett találkozni. Később a vendéglátóipari egységekben is elterjedtek a csocsóasztalok, de igazán az elmúlt 3-4 évben vált divatossá, miután sikerült kiszorítania a vendéglátóipari egységek jelentős részéből a kilencvenes éveket uraló dartsot és biliárdot.

Politikusi körben is kedvelt © Túry Gergely

A csocso.hu weboldalon található adatbázis szerint jelenleg több mint 160 településen közel hatszáz csocsózós hely van, ami több mint tízezer aktív csocsózót jelent. "Másfél éve van egy ranglista, ezen több mint 1100 fő van. Ők mind indultak már nagyobb versenyeken" - mondta a hvg.hu-nak Hrabovszky Zsolt, az országban tizennégy tagegyesületet összefogó Magyar Csocsó Szövetség főtitkára. A mindössze öt éve alakult MACSOSZ főtitkára szerint a csocsó azért is lehetett hihetetlen népszerű, mert - más sportokkal ellentétben - a csocsózáshoz nem kell különösebb képesség.

Ráadásul ez egy viszonylag olcsó sport, az asztalon kívül nincs szükség más eszközre. Néhányan ugyan használnak kiegészítőket (kesztyű, markolatra tekerhető gripp, törülköző), de ez nem nagy beruházás. Igaz, aki komolyabban csocsózik, általában előbb-utóbb asztalt is vásárol. Egy otthonra fejlesztett csocsóasztal 80-100 ezer forintot kóstál, a profi asztalok ára pedig 100 és 200 ezer forint között van. Ezek a versenyasztalok egyebek mellett abban különböznek "mezei társaiktól", hogy homokfújtak, ezért nem csúszik a pálya.

© sxc.hu

Az Egyesült Államokban - ahol több százezerre tehető a csocsósok száma - a pénzdíjas versenyen a legjobb játékos akár százezer dollárt is kasszírozhat. A magyarok még nem tartanak itt, noha nálunk is vannak pénzdíjas versenyek. Tavasszal például a Nemzetközi Csocsó Szövetség (ITSF) Master Series sorozatának pontszerző állomását hazánkban bonyolították le: az öt napig tartó versenyen kilenc országból, ötven asztalon, összesen 524 játékos versengett az 1,5 millió forintot megközelítő összdíjazásért. Az ITSF ugyanakkor kifogásolta, hogy a szervezők nem építettek pódiumot, nem hívtak meg az eseményre politikusokat, nem adtak külön ajándékot a külföldi játékosoknak. Dicsérték azonban többek között a helyszínt, a parkolási lehetőséget és a recepción dolgozó embereket.

A sportág egyik nagy problémája, hogy a biliárddal és a darts-szal ellentétben nehezen lehet megoldani egy-egy verseny televíziós közvetítést. Hrabovszky szerint ennek pusztán technikai okai vannak. "A versenyeken szoktunk kivetítőt használni, de olyan gyors a golyó, hogy szinte csak a hozzáértők látnak át egy-egy akciót. Egyelőre még nincs olyan megoldás, amivel jó lehetne közvetíteni egy meccset. Nagyon nehézkes lenne például kis kamerákat szerelni az asztalba" - magyarázza a főtitkár.

De nemcsak a tévéközvetítés okoz fejtörést a csocsósoknak. Noha a "kocsmák profijai" határozottan állítják, hogy a csocsóban nem lehet pörgetni a bábukat, a dolog nem ilyen egyszerű. "Ez egy elég kényes kérdés. Az elmúlt 3 évben többször változott már a szabály. A jelenlegi szabály szerint a bábu 720 fokot megtehet, de csak úgy, ha érinti a labdát" - mondja a főtitkár, hozzátéve, hogy az idei világbajnokságon viszont már egyáltalán nem lehet pörgetni a bábut.