Elhunyt Szabó Iván volt pénzügyminiszter
Hosszan tartó betegség után elhunyt Szabó Iván, volt pénzügyminiszter - közölte az a Pénzügyminisztérium. Szabó Ivánt a Pénzügyminisztérium saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
71 éves korában elhunyt Szabó Iván, az Antall-kormány ipari és pénzügyminisztere, a Magyar Demokrata Fórum volt ügyvezető elnöke, a Magyar Demokrata Néppárt volt elnöke.
Szabó Iván 1934. január 8-án született Budapesten. 1952-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. 1956. október 22-én a műegyetemi nagygyűlésen részt vett a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) megalakításában, majd a Forradalmi Diákbizottság tagja lett. 1957. január 31-én letartóztatták, ítélet nélkül tartották fogva március végéig, ekkor szabadon engedték, így befejezhette egyetemi tanulmányait. 1957-ben a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem híd- és szerkezetépítő szakán lett okleveles mérnök. 1968-ban ipargazdaság szakon közgazdasági diplomát, majd 1969-ben közgazdaságtudományi egyetemi doktorátust szerzett.
Először az UVATERV-nél, majd két nagy építőipari kivitelező vállalatnál - 1969-ig az Építőipari Gépesítő Vállalatnál, 1978-ig a Mélyépítő Vállalatnál - dolgozott tervező, műszaki osztályvezető, főmérnök beosztásokban. 1978-tól a Vízépítő-ipari Tröszt létesítményi- és exportfőmérnökeként szervezett mélyépítési munkákat. 1985-ben megalapította a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezetet, amelynek 1990-ig elnöke volt. 1969-84 között meghívott előadóként tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen. Politikussá válása után is szakított időt a szakmai munkára. 1990-95-ben a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának elnöke volt. Mintegy 80 publikáció, több építőipari kézikönyv, egyetemi jegyzet és tanfolyami tananyag szerzője.
1988-ban a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagjaként kapcsolódott be a politikai életbe. A párton belül gazdaságpolitikai kérdésekkel, a gazdasági program kidolgozásával foglalkozott. 1990-94 között az Országos Elnökség tagja, 1991. januártól júniusig az ügyvezető elnökség tagja, majd 1994-96-ban ügyvezető elnök volt. 1996. március 4-én - több képviselőtársával együtt - kiléptek a pártból és létrehozták a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP), amelynek 1998-ig elnöke, 1998-tól örökös tiszteletbeli elnöke lett. A két párt 2005. évi egyesítése után megújította MDF tagságát.
1990-98-ban országgyűlési képviselőként dolgozott. 1990-től a Gazdasági Bizottság tagja, majd elnöke, 1990-92 között az MDF-frakció elnökségi tagja, 1994-től az MDF, 1996-98 között az MDNP frakcióvezetője volt. 1991. december 17-én az Antall-kormány ipari és kereskedelmi miniszterévé, 1993. február 24-én pénzügyminiszterré nevezték ki. Kulcsszerepet játszott a gazdasági-gazdaságpolitikai rendszerváltoztatásban. Hivatalát a ciklus végéig, 1994. júniusig ellátta.
Nagy műveltsége, a társadalmi ügyek iránti elkötelezettsége révén szinte egész életén át jelentős közéleti tevékenységet végzett. 1964 és 1984 között a Jó Pásztor katolikus plébánia világi elnökeként tevékenykedett. 1998-ban visszavonult az aktív pártpolitizálástól. 1999-től az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke, 2001-től a Magyar Pax Romana elnökségi tagja, 1999-től az Európai Tanulmányok (Európa 2002) Alapítvány kuratóriumának tagja.
Utolsó éveiben szabadidejét az írásnak szentelte: 2000-ben Töprengések pentatonban címmel adta ki beszédeit, cikkeit, majd négy, irodalmi sikert is hozó kisregénye, illetve novelláskötete jelent meg: az Üvegfalak (2001), a Fagyöngy és jegenye (2003), a Tévedés - Segner-kerék (2004) és az Eklektikon (2005).
Szabó Iván 1934. január 8-án született Budapesten. 1952-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. 1956. október 22-én a műegyetemi nagygyűlésen részt vett a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) megalakításában, majd a Forradalmi Diákbizottság tagja lett. 1957. január 31-én letartóztatták, ítélet nélkül tartották fogva március végéig, ekkor szabadon engedték, így befejezhette egyetemi tanulmányait. 1957-ben a budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem híd- és szerkezetépítő szakán lett okleveles mérnök. 1968-ban ipargazdaság szakon közgazdasági diplomát, majd 1969-ben közgazdaságtudományi egyetemi doktorátust szerzett.
Először az UVATERV-nél, majd két nagy építőipari kivitelező vállalatnál - 1969-ig az Építőipari Gépesítő Vállalatnál, 1978-ig a Mélyépítő Vállalatnál - dolgozott tervező, műszaki osztályvezető, főmérnök beosztásokban. 1978-tól a Vízépítő-ipari Tröszt létesítményi- és exportfőmérnökeként szervezett mélyépítési munkákat. 1985-ben megalapította a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezetet, amelynek 1990-ig elnöke volt. 1969-84 között meghívott előadóként tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen. Politikussá válása után is szakított időt a szakmai munkára. 1990-95-ben a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának elnöke volt. Mintegy 80 publikáció, több építőipari kézikönyv, egyetemi jegyzet és tanfolyami tananyag szerzője.
1988-ban a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagjaként kapcsolódott be a politikai életbe. A párton belül gazdaságpolitikai kérdésekkel, a gazdasági program kidolgozásával foglalkozott. 1990-94 között az Országos Elnökség tagja, 1991. januártól júniusig az ügyvezető elnökség tagja, majd 1994-96-ban ügyvezető elnök volt. 1996. március 4-én - több képviselőtársával együtt - kiléptek a pártból és létrehozták a Magyar Demokrata Néppártot (MDNP), amelynek 1998-ig elnöke, 1998-tól örökös tiszteletbeli elnöke lett. A két párt 2005. évi egyesítése után megújította MDF tagságát.
1990-98-ban országgyűlési képviselőként dolgozott. 1990-től a Gazdasági Bizottság tagja, majd elnöke, 1990-92 között az MDF-frakció elnökségi tagja, 1994-től az MDF, 1996-98 között az MDNP frakcióvezetője volt. 1991. december 17-én az Antall-kormány ipari és kereskedelmi miniszterévé, 1993. február 24-én pénzügyminiszterré nevezték ki. Kulcsszerepet játszott a gazdasági-gazdaságpolitikai rendszerváltoztatásban. Hivatalát a ciklus végéig, 1994. júniusig ellátta.
Nagy műveltsége, a társadalmi ügyek iránti elkötelezettsége révén szinte egész életén át jelentős közéleti tevékenységet végzett. 1964 és 1984 között a Jó Pásztor katolikus plébánia világi elnökeként tevékenykedett. 1998-ban visszavonult az aktív pártpolitizálástól. 1999-től az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke, 2001-től a Magyar Pax Romana elnökségi tagja, 1999-től az Európai Tanulmányok (Európa 2002) Alapítvány kuratóriumának tagja.
Utolsó éveiben szabadidejét az írásnak szentelte: 2000-ben Töprengések pentatonban címmel adta ki beszédeit, cikkeit, majd négy, irodalmi sikert is hozó kisregénye, illetve novelláskötete jelent meg: az Üvegfalak (2001), a Fagyöngy és jegenye (2003), a Tévedés - Segner-kerék (2004) és az Eklektikon (2005).
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
