hvg.hu: Az MSZP „a Köztársaság barátainak nagygyűlésére” trombitálja össze híveit. A párt vezetői nemegyszer kijelentették, hogy „megvédjük a köztársaságot”. Ön szerint mit jelent ez a nagybetűs Köztársaság?

B.Gy.: Magára vessen a hvg.hu, ha ilyet kérdez tőlem. A politikai nyelv története ugyanis a vesszőparipám. Nem fognak tudni leállítani, annyira elmerülök a tudálékoskodásba.

hvg.hu: Majd megpróbáljuk kordában tartani.

B.Gy.: Tetszik emlékezni a bizánci színre az Ember Tragédiájából? Egy „i” betűn (egy görög iotán – vesd össze „jottányit”) mentek ölre az emberek. Olyanok is, akik nem tudták, valójában mit jelent a „homouszion” és a „homoiuszion”. A bonyolult teológiai jelentéssel terhes szavakból politikai jelszó, pártjelvény lett.

hvg.hu: Azt akarja mondani, hogy nem is tudják, mit beszélnek? De akkor miért pont ezt a szót választották?

B.Gy.: Ennek története van. A szót az SZDSZ kezdte használni. A liberálisok az amerikai politikai nyelvből kölcsönözték. Hadd ellenőrizzem magam. Az a jó az ilyen online beszélgetésben, hogy közben utána tudok nézni, aminek kell. Felütötöm kedvenc internetes szótáramat, a Rosetta Webstert – a linket is ideteszem – a „republic” szónál. S azt találom, amire számítottam, csak jó mélyen le kell görgetni. Az Alapító Atyák azért nevezték „köztársaság”-nak az Egyesült Államokat, hogy megkülönböztessék a demokráciától. Az utóbbin ugyanis a közvetlen demokráciát értették, amely nem működhet egy nagy országban.

hvg.hu: De mit akart ezzel az SZDSZ?

B.Gy.: Szerintem semmi különöset, csak emelkedetten fogalmazni. A „köztársaság” ilyen használata a mai amerikai nyelvben is régimódi, ünnepélyes. Aminek megvan a maga helye, miért ne lehetne olykor így beszélni. A baj ott kezdődött, hogy a szó megtetszett Gyurcsány Ferencnek, s mint annyi minden mást, finoman szólva kölcsönvette.

hvg.hu: Miért baj ez?

B.Gy.: Csak azt akarom mondani, hogy abból lett a nagy bizánci kalamajka, hogy Gyurcsány a maga jellegzetes stílusában elkezdte pörgetni a szót. Mindenféle jelzőt aggatott rá: erős, sikeres, igazságos. Csak azt nem mondta, hogy a Köztársaság álmában csenget egy kicsit.

hvg.hu: Nem abból lett inkább a felbolydulás, hogy Orbán Viktor kezdett el mindenféle furcsa dolgot mondani a köztársaságról? Hogy csak ruha a nemzet testén?

B.Gy.: Jó, mind a kettőből. Gyurcsány feldobta, Orbán elkapta, s aztán a kormánykoalíció publicistái rávetették magukat. De nem volt könnyű dolguk. Érezték, hogy vissza kell szerezniük a csontot, de valahogy meg kellett magyarázni, hogy miért olyan finom. Először azzal kisérleteztek, hogy Orbán a köztársasági államformát támadja. De bármennyire költői homályba burkolta mondandóját, ezt azért nem lehetett belemagyarázni Orbán szavaiba.

hvg.hu: Ennél azért találóbb kritikával is előálltak.

B.Gy.: Elismerem. A kormánypárti kritikusok némi tétovázás után oda lyukadtak ki, és ebben igazuk is van, hogy Orbán retorikájában egyre több a kétértelmű – egyik értelmében antipolitikai elem. Nem párt, szövetség. Nem köztársaság, nemzet. Nem politika, össznépi párbeszéd. Mindegyik fordulatnak van egy ártatlan, és egy veszedelmes értelme. De ezzel még nem sikerült magyarázatot adni arra, hogy miért épp a köztársaságon ugrott annyira össze a két csapat.

hvg.hu: Szóval mégiscsak azt akarja mondani, hogy nem tudják, mit beszélnek?

B.Gy.: Valami ilyesmit. A „köztársaság” jelenleg csak gumicsont. Pedig jó lenne, ha észrevennék, antik stílusú gumicsontot rágatnak velünk. Persze, ehhez nem elég a szót ismerni. A republikanizmus létező, vagy legalábbis felelevenítésre méltó politikai hagyomány. A respublikában e hagyomány szerint politikai kötelességei is vannak az állampolgárnak, aki a  közjó érdekében kész áldozatot hozni. A republikanizmus állampolgári patriotizmus.