„Igen, belefértünk és a törvényeknek megfelelően elszámolunk, hiszen azok a találgatások, amelyek a listaárakról szólnak nem a szerződéses árak" – válaszolta a szocialista elnök-helyettes arra a kérdésre, hogy az MSZP nem költött-e többet a kampányra törvényesen felhasználható 386 millió forintos keretnél.

A párt- és kampányfinanszírozásról szólva úgy vélte: döntést kell hozni, hogy az állami költségvetésből finanszírozzák-e majd a pártokat és azok kampányát, vagy utat engednek az adományoknak is. Az utóbbi esetében szavatolni kell, hogy a pénz nyomon követhető legyen – monda Szekeres.

Mint ismeretes szakértői becslések szerint az MSZP és a Fidesz is körülbelül négymilliárd forintot költött a kampányára, a választási eljárásról szóló törvényben előírt 386 millió forint helyett. De a törvényes keretek túllépéséről szóló adatokat a pártok minden eddigi választásnál cáfolták nagyjából azokkal az érvekkel, amelyekkel most Szekeres Imre is előállt. Az MSZP elnökhelyettese elmondta például, hogy a közszolgálati televíziótól a kampány idejére 90 százalékos kedvezményt kaptak a pártok.

„Az SZDSZ a törvényeknek megfelelő elszámolását le fogja adni, az Állami Számvevőszék pedig azt rendben fogja találni" – hangoztatta Kuncze Gábor ugyan ebben a műsorban. A pártelnök szerint most az egyik legfontosabb feladat egy nagyon szigorú pártfinanszírozási törvény megalkotása, együtt a kampányfinanszírozási törvénnyel.

Ez utóbbinak éppen az lehet a lényege, hogy listaáron számolva az Állami Számvevőszék beárazhatja a pártok kampányát, s nem kellene feltétlenül meghagyni a 386 milliós keretet sem. „A politikának azért kell ezt megcsinálnia, hogy a feje fölül elhárítsa a korrupciónak még a gyanúját is” – mondta Kuncze.

Kuncze Gábor szerint Orbán Viktor folytatja, amit a kampányban csinált. Azaz ragaszkodik a teljesíthetetlen javaslataihoz, ahelyett, hogy elfogadná az ajánlatot, hogy alapkérdésekben a pártok működjenek együtt, mert az ország csak így lesz képes előre lépni.

Az SZDSZ elnöke úgy látja, hogy nem a demokrácia elárulása, ha egy adott helyzetben az ellenzék egyetért a kormánypártokkal. Példaként említette, hogy 2004-ben Németországban a kancellár szociális kiadásokat jelentősen lefaragó javaslatait az ellenzék elfogadta.

Mint mondta, szakértői szinten egyetértés van például az önkormányzati rendszer átalakításában, s ha ez politikai szinten is létrejönne, akkor ezen a területen lényeges változtatásokat lehetne végrehajtani, ilyen körülmények között azonban ennek nincs esélye. Szerinte ezért a kormányzat, ha nincs együttműködési készség az ellenzék részéről, kénytelen lesz puhább változtatásokat végrehajtani a kétharmados törvények elhagyásával.