Anarchista plakát. "A rendőr is ember"

Szeptember 19-én, a fővárosi zavargások második napjának délutánján az MTI hírül adta, hogy az ELTE Bölcsészkarának dékánja, Dezső Tamás másnap délután kettőtől elrendelte az egyetemi épületek bezárását „egy egyetemen kívüli, azonosítatlan szerveződés által meghirdetett rendezvény okán, a kar épületének védelme érdekében”. A magyar felsőoktatás vezetői ezzel az intézkedéssel próbáltak „megelőző csapást” mérni az anarchista diákhálózatnak nevezett Hallgatói Hálózat nevű szervezetre, azt a látszatot keltve, mintha ez az „interneten önszerveződő” csoport a politikailag aktivizálódott futballhuligánokhoz hasonlóan veszélyt jelentene a törékeny magyar demokráciára.

Erre reagálva,  a Hallgatói Hálózat  (HH) kedden közleményt juttatott el MTI-hez, melyben azt írta: megérti a rektor aggodalmát az televízió ostroma és egyéb utcai zavargások miatt, de nincs semmilyen hasonlóság a huligán vandalizmus és egy egyetemi diákgyűlés között. „Magyarországon egyetlen rektornak sem kell attól félnie, hogy diákok találkoznak, és békésen véleményt cserélnek. A most betiltott vitafórum a tandíjról, a felsőoktatás átalakításáról, és a hallgatói önszerveződésről szólt volna”, írta a szervezet közleményében.

Nem tartanak balhétól

A HH egyik tagja munkatársunknak elmondta, hogy az Alkotmány utcába 15 órára szervezett fórumot békés párbeszédnek szánják. A hvg.hu szemében különösnek tetszőt helyszín kiválasztásról szólva közölte:  nem tartanak attól, hogy a közeli Kossuth téren tüntetőkkel konfliktus alakulhat ki.

Az EHÖK (az ELTE egyetemi hallgatóinak önkormányzata) máris olyan szervezetnek minőssítette a HH-át, „amelynek rendezvényei túllépnek a demokratikus párbeszéd keretein”.  A Fiatal Baloldal pedig, az MSZP ifjúsági szervezete közleménye pedig így szólt: „döbbenten áll[unk] a Hallgatói Hálózat útlezárással és ingatlanfoglalással, valamint radikális utcai politizálással fenyegető bejelentései előtt”.

Nem volt nehéz megtalálni a félelmetes aktivistákat. A honlapjukon található telefonszámon vettem fel velük a kapcsolatot, és elmentem az egyetemről kitiltott, ezért az ELTE lágymányosi kampuszán meghirdetett szerdai gyűlésükre.  A TTK bezárt üvegajtaja előtt, földön ülő egyetemisták fogadtak, hiszen nem léphettek be a bezárt épületbe. Először mintegy húszan voltak, fiúk és lányok, számuk időközben a duplájára szaporodott.  Ők lennének a „veszélyes anarchisták”, akik bizonyára már a Nemzetbiztonsági Szolgálat figyelmét is felkeltették?

Néhány aktivistájukkal beszélgetve – akik határozottan tiltakoztak az ellen, hogy leírjam a nevüket, vagy azt, hogy pontosan mit tanulnak – kiderült, mi a gond a HH-val. Ez a szervezet nem annyira a tevékenységével, hanem a létével üzen hadat minden, a felsőoktatási szervezkedésre vonatkozó elvárásnak. Elvi alapon maradt távol a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetségéből, nincsenek vezetői, szóvivőnek pedig egy szinte még gyereket választott.

Kontrollálhatatlanok. Jelszavuk: „értelmi szerző nincs, gazda nincs, fémjel nincs”. Céljuk, hogy a hagyományos és intézményesült diákönkormányzatok szerepét részben átvegyék, mivel azok a HH szerint rosszul működnek, korruptak és túlságosan eltávolodtak a hallgatóktól. Ellenzik a politikai életben való részvételt, a szavazásról való távolmaradásra buzdítanak. Semmiféle politikai párttal, vagy más civil mozgalommal nem tartanak kapcsolatot: tagjaik úgy vélik, mindenekelőtt önmagukat kell megszervezni, hogy megvitathassák a problémáikat. Ideáljuk a hasonló alapon létesült, önszerveződésre és vitákra buzdító, a tavaszi párizsi diáktüntetéseken aktivizálódott diákmozgalom, plakátjukat is a Szajna partjáról importálták.

A földön megtartott gyűlésről a Lehet Más a Világ internetes közösségi portálon, a HH fórumán közöltek beszámolót, mely önkritikusan megemlíti, milyen nehézséget okoz, hogy a tagokat az égvilágon minden felmerülő kérdésről megszavaztatják. Hosszas vitát váltott ki, hozzájáruljanak-e ahhoz, hogy a média tudósítson a gyűlésükről. Csak hosszas vita után járultak hozzá a diákok egy része ahhoz, hogy fotót készítsenek róluk. A legfontosabb kérdésben, vagyis hogy a HH tagjai, akik legföljebb pár tucatnyian lehetnek, megjelenjenek-e a csütörtökre, szeptember 21-ére meghirdetett, majd a szervező HÖOK által lemondott tandíjellenes demonstráción, hosszas vita bontakozott. Elhangzottak érvek és ellenérvek, végül abban maradtak, hogy megszervezik a tüntetést, vitasorozatot rendeznek a témáról, és a tandíj problémáját szociális, gazdasági és politikai szempontból egyaránt elemzik. Amíg a diskurzus zajlott, a résztvevők papírrepülőket hajtogattak, és dobáltak egymásnak.

A gyűlést amúgy sem volt egyszerű követni: gyakran sokan, egyszerre és meglehetősen zavarosan beszéltek, minden hangosítás nélkül, és mindezt vagy a földön ülve, vagy állva kellett végighallgatni, a zárt ajtó előtt, szabad ég alatt. A jelek szerint puszta létük is idegesség teszi a hatóságokat, nem tudják, mi történik, ha az egyetemeken, szélsőbaloldali, anarchista mozgalom bont zászlót. Egyelőre a HH, a „veszélyes anarchisták társasága” gyerekcipőben jár, és erejéből parttalannak ígérkező viták, teadélutánok és vetítések szervezésénél többre aligha futja. De ez csak a pillanatnyi helyzet. Arról, hogy mit hoz a jövő, senki sem tudja.  

Pelle János