"Akiket meglincseltek, az ÁVH-s szadisták helyett haltak meg" - mondta az elnök, majd hozzátette: rá kell ébrednünk, hogy ha megkésve is, de meg kell emlékeznünk az áldozatokról. 
 
"A rendszerváltás után a forradalomnak a lincseléssel való azonosítását akartuk megszüntetni a Köztársaság téri szobor elbontásával. Jogosnak éreztük ezt, hiszen a Hruscsovi fordulat, a szovjet háborús invázió, kádári puccsista rezsim használati tárgyáról volt szó. Az inga azonban túllendült, és ma már kárpit takarja az áldozatok emlékművét a székházon belül is, mintegy halálukban is megbélyegezve őket. Ugyanakkor a hamis történelemszemlélet a lincselőket emelte forradalmárokat megillető piedesztálra. Az ellenkező szándékkal ugyan, de ismét egyenlőségjel került lincselő és forradalmár közé. Elkéstünk, de végre mondjuk ki - szemben a történelemhamisítókkal -, a meglincseltek emlékezésre méltó áldozatok voltak, a lincselők pedig bűnözök!” - hangzott el Donáth Ferenc beszédében.

Szavai után a résztvevők megkoszorúzták az MSZP Köztársaság téri székházában lévő emléktáblát, amelyre a népharag áldozatainak - Mező Imrének és társainak - nevét vésték. A megemlékezők lerótták kegyeletüket a Köztársaság téren halálos sebet kapott francia fotóriporter, Jean-Pierre Pedrazzini szobra előtt is.