© hvg.hu

Gy. F.: Biztosan lesznek olyan megjegyzések, ajánlások, tanácsok, amelyek árnyalják a képet, de ha egy mondatban kell összefoglalni, azt a pecsétet üti rá Brüsszel, hogy elfogadta. A makroügyek nem hiszem, hogy befolyásolják a magyar választókat, ami pedig azokból következik a számukra, már ismerik. Ma már egyébként az ellenzék sem hajtogatja, hogy a programot nem fogja elfogadni Brüsszel.

HVG: Mértékadó elemzők is szinte egybehangzóan ismételgetik, hogy a program nem eléggé koncentrál a kiadáscsökkentésre, hiányoznak belőle a reformok.

Gy. F.: Nagy csendet szoktam tapasztalni, amikor visszakérdezek, hogy mely kiadás csökkentését várják a kormánytól. Milyen reformokat hiányolnak? Mondjanak akár csak egy európai kormányt, amelyik három hónap alatt hozzákezd az egészségügyi rendszer teljes átalakításához, az államigazgatás mély átstrukturálásához, bejelenti, hogy kinyitja a nyugdíjreform kérdését és folytatja a felsőoktatási reformot. A reformközgazdászok a kilencvenes évek közepére hivatkoznak. Mondják, mi maradt a kilencvenes évek strukturális reformintézkedéseiből? Megváltozott a családtámogatás rendszere? Bokros Lajos akarta, de nem sikerült megváltoztatnia. Megváltozott a felsőoktatás finanszírozása? Akarták, nem sikerült. Tizenhat év után először van olyan kormány, amely nem beszél a reformokról, hanem csinálja. Három hónapja, amióta hivatalban van.

HVG: De az előző négy évet is ez a koalíció vesztegette el.

Gy. F.: Előtte én voltam a miniszterelnök, de ez nem az a kormány, és nem ugyanaz a politikai mandátum. Azt mondtam a kampányban, hogy nincsen további szociális ígérgetés. Egy új ország lesz reformokkal, és ha kell, akkor a költségvetésbe is be fogok avatkozni. Most ezt teszem.

HVG: Az adóemelések azonnali bevételnövekedést hoznak, de a versenyképességet csökkentik. Mikorra lát lehetőséget arra, hogy az átmenetinek szánt többletadókat leépítik, és a mait felváltja egy korszerűbb adórendszer?

Gy. F.: Eddig két kormány volt, amely megígérte az átfogó adóreformot. Az egyiket Orbán Viktor vezette, aki éveken keresztül azt mesélte, hogy miért nem lehet megcsinálni. Utána jött a mi kormányunk; mi elfogadtunk egy programot, amelyet most félre kellett tenni. Bár volt adócsökkentés, a nagyobbik részét most éppen visszakorrigáljuk. Ezért most már rendkívül óvatos vagyok. Én is osztom, hogy a jó adórendszer a munkát terhelő adókat csökkenti, a beruházásokat, megtakarításokat serkenti, inkább a fogyasztás és a vagyon felé viszi el az adóztatást. Kerek a kép, nincs vita, de amikor elkezdünk számolni, hogy mi jön ki, mindenkinek rögtön komoly problémája keletkezik. Innentől csend szokott lenni.

HVG: A mostani emelés viszont a visszájára sülhet el. Mi a garancia arra, hogy nem menekülnek majd még többen a fekete-szürke gazdaságba?

Gy. F.: Az egészségügyi rendszer átalakítása, a biztosítási elv következetes érvényesítése lesz a legerőteljesebb gátja annak, hogy valaki elhagyja a legális munka világát, mert akkor nem kap egészségügyi szolgáltatást. Ezért növeltük a létszámokat a munkaügyi ellenőrzésben. Olyan új adóvizsgálati módszerek és adóeljárási intézkedések születtek, amelyek nem engedik meg, hogy továbbra is a minimálbéresek országa legyünk, miközben mindegyikünk pontosan tudja, hogy öt minimálbéresből négynek van mellette még másfajta jövedelme is. Vagy normális dolog, hogy a gazdasági társaságok 40 százaléka évek óta veszteségesnek mutatja ki magát? A házipénztárak megadóztatása sem arról szól, hogy mi ebből nagy bevételt várunk. De arról igen, hogy menjünk szembe azzal, hogy a társaság pénzeszközeit személyes fogyasztásra használjuk fel, és kimutatjuk a pénztárban - szóval kimenekülünk az adózás elől.

HVG: A vizitdíjból sem származik számottevő bevétel, nem is nevezhető reformnak, a politikai hozadéka viszont rendkívül negatív lehet. Miért pont ezzel kezdték?

Gy. F.: A vizitdíj valóban nem a reform lényege, a legfontosabb a biztosítási elv következetes érvényesítése. De nem lehet következetesen érvényesíteni a biztosítási elvet, ha nincs az igénybe vevőhöz közvetlenül kötött kockázat. Miért? Mert az önrész nélküli biztosítás a kellő gondosság, a kellő racionális mérlegelés hiányát fogja előidézni. Ez nem közvetlenül a pénzről szól, hanem egy tudatos magatartás kialakításáról. Ugyanakkor persze a teljes keresleti oldal újragondolásáról is. Ráadásul a vizitdíjjal részletes számlaadási kötelesség jár. Az az illúzió szűnik meg mindkét oldalról, hogy az egészségügy ingyenes. A gyógyítás-megelőzésnek nagyjából az 5 százalékát fogjuk most kifizetni vizitdíj vagy egyéb formában, ami valóban nem túl sok pénz. Legalábbis az egészhez képest, ha viszont a napi feszítő gondokhoz mérem, akkor a töredéke is megoldja például a legalább két és félszeres órabérnövelést kérő traumatológusok problémáját.

HVG: Mekkorának érzi a program társadalmi-gazdasági kockázatait? Növekedhet például a munkanélküliség, ami nem maastrichti kritérium ugyan, mégis súlyos társadalmi áldozat...

Gy. F.: Minden 1998 után készült elemzés azt mutatja, hogy a járulékcsökkentés nem teremt több munkahelyet. Ennek a programnak természetesen van egy jelentős belső piacszűkítő hatása, ami valóságos kockázat. A külpiac, az olajárak szintén nagy kockázat. És azt sem tudja senki megjósolni, milyen lesz a magyar lakosság és a vállalatok reakciója: esetleg radikálisan visszafogják a fogyasztásukat, vagy éppen felélik a megtakarításaikat. Miután erről nincsenek hosszú empirikus adatsoraink, ma szerintem ez a legnagyobb kockázat.

HVG: Ön korábban az euróról való népszavazás ötletét is felvetette. Még mindig fenntartja a javaslatát?

Gy. F.: Fenntartom, hogy ezt a kérdést nem döntheti el a kormány egy zárt ülésen, erről muszáj beszélni. Muszáj politikai, társadalmi kényszert teremteni a szembesülésre azzal, hogy mi egy ilyen döntés következménye. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy megkezdjük a vitát. Hogy a végén népszavazást kell-e csinálni, nem tudom. Én, ha megérnek a feltételek, inkább a gyors bevezetés mellett fogok érvelni, de értem azokat is, akik azt mondják, nem kell elkapkodni.

HVG: Az MSZP eddig fegyelmezetten kiállt ön mellett. Egy esetleges vereség az őszi önkormányzati választásokon felőrölheti ezt a hátországot. Elődje, Medgyessy Péter körül is a vesztes európai parlamenti választások után kezdett elfogyni a levegő...

Gy. F.: Nem szabad összekeverni a két szituációt. Még akkor sem, ha a megjelenése mondjuk a népszerűség csökkenésében hasonló. Medgyessy esetében a frakció is és az ország is a karakteres politika hiányát kérte számon. Most nem ez a helyzet, most nagyon is karakteres a kormány politikája. Ezúttal az lenne a kérdés, hogy van-e másik politika azon kívül, amit jelenleg csinálunk. Velem csak ezt a politikát lehet csinálni, és úgy látom, ez a párt ezt érti. Én nem vagyok bozótharcos, ebben nem követem a szocialista párt hagyományát, mert rajtaveszítenék. Szerintem az őszi választásokon a politikailag fontos nagyvárosokban a szocialisták vagy a liberálisok futnak be. De bármi lesz is a végeredmény, én október 22-én, a kongresszuson azt fogom mondani, velem ezt lehet csinálni. Aki nem ezt akarja, mondja meg, hogy mit, és kivel. Politikai dagonyába viszont nem megyek bele, de tegyem hozzá, ennek igényét nem is látom. Hogy egyébként sokkal nehezebb egy ilyen politikát támogatni, mint a száz lépést? Hát persze. Na de mindenki azt mondta, hogy 16 év után változtassunk. Akkor viszont gyerünk, kollégák!

JAKUS IBOLYA