Az „Üldözés Elleni Központ” e díj odaítélésével méltányolja az író kiemelkedő síkra szállását mind azon emberek emberi méltóságának és jogainak elismeréséért, akik üldözve, deportálva és elüldözve lettek, függetlenül azok nemzeti, faji és vallási hovatartozásától. A díjkiosztás 2007. június 17-én, 11 órakor a frankfurti Pál templomban (Paulskirche) lesz.

Konrád György 1933-ban született Berettyóújfalun, közel Debrecenhez és mint zsidó családnak a fia maga is áldozata volt a nacionálszocialisták által folytatott üldözésnek. Disszidensként 1978 és 1988 között publikációs tilalma volt. Irodalmában ismételten a nacionálszocializmussal, a magyar 1956-os forradalommal és családjának történetével foglalkozott. Mind emellett soha nem veszítette el látköréből a többi áldozatot sem. Bátran kiállt a hazátlan, gyökerükből kitépett, hazájukból elüldözött németek mellett és nevén nevezte a velük szemben elkövetett igazságtalanságot.

„Az ember erőszakos elszakítása lakóhelyétől fél gyilkosság. Ugyan alapvetően nem a ház a lényeges, hanem az élet. Igaz, az ember egy olyan lény, aki szüntelenül képes újra kezdeni. Ellenben az is igaz, hogy sokan törékenyebbek és helyi egzisztenciájuk csonkítását csak nehezen élik túl. Az ember össze van fonódva láthatatlan gyökérszálaival. A jogunk arra a helyiségre ahol születtünk, ahol élünk, egy alapvető és érinthetetlen jog. Az emberek deportációja, vagy lakóhelyükről fenyegetésen keresztül való elüldözése nemzetközileg üldözendő bűncselekmény.”

Konrád György hevesen ellenezte a közösségek kollektív büntetését és üldözését, valamint nem ismerte el a törvényességét bármilyen politikai, vagy vallásos okra való hivatkozásnak. „A náci deportációk nem tudják törvényessé tenni a magyar származású svábok kitelepítését.” Konrád György nem csak kiemelkedő személyisége az európai kultúrának – és mint olyan jelentős kitüntetésekkel és tiszteletdíjjakkal lett méltatva – hanem első sorban egy olyan személyiség, aki hathatós megtestesítője a szeretetnek, együttérzésnek és szolidaritásnak. Ez által sokak számára erkölcsi példa, híd építője az igazságnak, valamint a nemzetek egymással való megbékülésének. Ezért ő méltó utódja az eddig díjazottaknak.

2005-ben Dr. Komarica Franjot, a banja-lukai egyházi kerület püspökét tüntették ki, aki a Bosznia-Hercegovinában végre hajtott „etnikai tisztításnak” nevezett rémtetteknél az emberi méltóság és emberi jogok ügyvédjévé és a törvénytelenné lett összes vallási csoportnak nemzetközileg is elismert hangjává vált.

2003-ban a bochumi Ruhr Egyetem Vallási Kisebbség és Népgyilkossági Kutatóintézet vezetője, Dr. Dabag Mihran, a népgyilkosság és az örmények üldözésének történetében végzett tudományos munkájáért lett kitüntetve.

Franz Werfel Emberi Jogok-Díj
A kitüntetés a nagy író, Werfel Franz után (1890 – 1945) lett elnevezve, aki világszerte megvitatott regényével, „A Musa Dagh 40 Napja”, az örmények kiüldözését Törökországból, valamint az ellenük elkövetett népgyilkosságot nyomatékosan, hatásosan és nagy művészi meggyőző erővel írt le. Werfel Franz a nagy zsidó lírikus és regényíró élete ugyancsak élő példája az elüldözésnek. 1933-ban a nacionálszocialisták kizárták a porosz írói akadémiából. 1938-ban Franciaországba menekült. Onnan kalandos úton, a Pyreneusokon keresztül, megszökött. 1940-ben Portugáliából Amerikába ment, ahol haláláig, 1945-ig Beverly Hills-ben élt. Werfel Franz örököse, Mahler Marina, 2002. január 17-i levelében megengedte az „Üldözés Elleni Központ” szervezetének a név használatát.

A Franz Werfel Emberi Jogok-Díja olyan személyeknek, alapító tagoknak, vagycsoportoknak lesz odaítélve, akik az emberi jogok megsértése – népgyilkosság, elüldözés, tudatos elpusztítása nemzeti, etnikai, különböző fajtájú, vagy vallásos csoportnak – ellen fordulnak. A díj kétévenkét kerül kiosztásra és tízezer euróval jár.

A zsűri tagjai Dr. Habsburg Otto, Dr. Hänsch Klaus az Európai Parlament tagja, Dr. Hirsch Helga, Horacek Milan az Európai Parlament tagja, Dr. gróf Lambsdorff Otto, Prof. Dr. Safranski Rüdiger, Steinbach Erika a Német Parlament tagja.