A péntekről szombatra virradó éjjel az Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) nyomozói átkutatták a bankban lelőtt túszszedő, Cs. István otthonát. A férfi Solymáron élt idős édesapjával egy lepusztult, erősen elhanyagolt házban - írja a lap, hozzátéve: a nyomozók több működőképesnek látszó fegyvert és több száz éles lőszert találtak. Egyelőre vizsgálják, hogy a fegyvereket használták-e korábban bűncselekmények elkövetéséhez.

Cs. István állítólag hivatásos katona volt, majd harcolt a délszláv háborúban. 2003-ban pénzbehajtásért, zsarolásért, testi sértésért büntetőeljárás indult ellene, amit még a nyomozati szakban megszüntettek.

A Népszabadság beszámolója szerint Cs. Istvánék zárkózottan éltek, senkit nem engedtek be az otthonukba. Pénteken a közös reggeli után az apa vásárolni indult, a fia pedig Budapestre. Az apa - aki a szóbeszéd szerint félt a fiától - a köztévének úgy nyilatkozott: nem tudta, hogy István mire készül, de van egy olyan érzése, hogy tettével rajta akart segíteni. Neki ugyanis most éppen úgy négy-ötmillió forintra lett volna szüksége, hogy beköltözhessen az idősek otthonába. Cs. István ennyit követelt a túszok szabadon bocsátásáért.

A Népszabadság értesülései szerint a bankhoz elsőként megérkező járőröket - a korábbi közlésekkel ellentétben - nem a BRFK központi ügyelete riasztotta, hanem a túszok egyike. Az elsők között szabadon engedett ügyfelek közül valaki menekülés közben szembetalálkozott az éppen ott járőröző rendőrökkel a Széna téren. Ők azonnal a bankhoz hajtottak, ahol akkor még több túsz szabadon bocsátására is sikerült rábeszélniük a túszejtőt.

Az eddigi tanúvallomások és a Cs. István otthonában tartott házkutatás alapján a nyomozók azt feltételezik, hogy a túszejtő egyedül tervelte ki a bankrablást. Vélhetően arra számított, hogy mire a járőrök megérkeznek, ő egy nagyobb összeggel már elhagyhatja a bankot. Csakhogy az első rendőrautó két perccel a rablás kezdete után már az ajtóban állt - jegyzi meg a lap. A túsztárgyaló később sem tudta rábeszélni a megadásra. Cs. a túszok és a túsztárgyaló egybehangzó véleménye szerint egyre kiszámíthatatlanabbá vált. Többször fegyvert fogott a túsztárgyalóra, a maga mellett tartott férfi lábának szétlövésével fenyegetőzött, és hogy követelésének (ötmillió forintot és szabad elvonulást kért) nyomatékot adjon, háromszor a falba lőtt.