Előtte – ugyancsak a hagyományokhoz igazodóan – minden jószág „rovásra került”. Ez azt jelenti, hogy a pásztorok számot adnak a telelő jószágokról, majd rovásfára vésik a pusztába kihajtandó állatok számát.

A kondásoknak, juhászoknak, gulyásoknak és csikósoknak az őszi behajtáskor kell számot adniuk az állatokról. Ha ez megegyezik a rovásfán lévő értékkel, úgy jól vigyáztak a kondára, a juhnyájra, a gulyára és a ménesre, de ha híja van bármelyiknek is, kezdődik az elszámolás.

A Kilenclyukú híd lábánál lévő betyárcsárdában bioételekkel várták a kihajtási ünnep résztvevőit: a Hortobágyi Nemzeti Parkban tenyésztett bivalyból, szürkemarhából, gyöngyösből, rackajuhból és mangalicából készült ételek kerültek az asztalra, s a finomságokat bioborral kísérhették le a jó kedvű falatozók.

Este pásztortüzek lobbannak a pusztában: öreg pásztorok és kisbojtárok együtt gyújtják meg a tüzet, majd közösen nótáznak a síkságon kilométerekre ellátszó pásztortüzek mellett.