© Stiller Ákos

A magyar kis- és középvállalkozók piaci érvényesülésének nehézségei többször és többeket sarkalltak arra, hogy különböző kezdeményezésekbe tömörülve a piacvédelem lehetséges formáival próbálkozzanak. A népszerűnek tűnő lehetőségtől a politika sem tartotta távol magát. Orbán Viktor vonalkód-kampánya is sokak eszébe véste a termék (vélt) magyarságát bizonyító 599-et. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s ma már akár neten is kiválaszthatjuk a kedvünkre való elhajlásoktól mentes, színmagyar gyártmányt.

Hogy a téma folytatásához nélkülözhetetlen, bevezetőnkben is említett fórumozói kérdést megválaszoljuk, álljon itt, hogy tulajdonképpen mi is minősül magyar terméknek. „Magyar tulajdonosi szerkezet, magyar alapanyagból történő termelés, magyar munkaerő alkalmazása, Magyarországon létesített termelő egység” - sorolja a kritériumokat az önmagát „hazai üzletláncként” definiáló CBA vezérigazgatója, Malasics András. A 2006-ban alapított, de  önálló tevékenységét felfüggeszteni kényszerült Magyar Árukért Szövetség (MÁSZ) egyik alapítója, Nagyernyei-Kullman Gyula is hasonlókat mond, bár nála kicsit árnyaltabb a kép: 90 százalékban írja elő a magyar állampolgárok foglalkoztatását. („Magyarország lakosságára is sajnos jellemző, tisztelet a kivételnek, hogy arra megy, amerre terelik. Ezt a már említett, számunkra idegen, a minőséget lehúzó, az értéktelent előtérbe helyező marketing politika idézte elő” - szerepelt a szövetség alapító okiratában.)

Az árucikkek értékesítői azonban nem lehetnek könnyű helyzetben. Az említett szövetség boltja bezárt, az internetes értékesítés is megszűnt. A találomra kiválasztott három, profilba vágó budapesti bolt közül kettő már nem létezik, illetve az egyik, magyar motívumokkal díszített póló-táska-sapka termékkészlettel bíró cégtől is csak neten lehet már rendelni, mert boltjuk megszűnt. A hosszú ideig Usztics Mátyás nevével fémjelzett Magor termékek után érdeklődve szintén azt a választ kaptuk egy kereskedőtől, hogy a vállalkozás „bedőlt”. „Az utolsó időkben már villamoson hozták ki a megrendeléseket, de végül elfogyott a pénz” - mondja a kézműves darabokat értékesítő bolt eladója. Amikor aziránt érdeklődünk, hogy a külföldiek be-betérnek-e a boltjába, egyértelmű a válasz: nem nekik van ez a hely, hogy nézne ki az íj egy francia kezében? A korábban a Magor termékeket is forgalmazó CBA a hazai meggytermelők támogatásáról számolt be lapunknak. „Helyet biztosítottunk számukra üzleteink előtt, hogy a termelő közvetlen a fogyasztóval tudjon találkozni, és azért, hogy a felvásárlási árak körül kialakult helyzeten javítsunk. Ezt azonban a meggytermelők nemigen használták ki” - tudtuk meg Malasics Andrástól.

„Nem vagyunk kereskedőnek való emberek” - válaszolja Nagyernyei-Kullman Gyula - aki jelenleg a Magyarok Söre forgalmazásával is foglalkozik -, amikor arról faggatjuk, miért csődölt be a vállalkozásuk. A magyar termékek népszerűsítését és egy Makovecz-stílusban épült „magyar bevásárlóközpont” megépítését azonban továbbra is napirenden tartják, bár a helyről és a nyitás időpontjáról nem árult el részleteket. „Mi csak az elsőt szeretnénk megépíteni, de az lenne a legjobb, ha minden városban lenne egy ilyen, ami lehet, hogy picit drágább, mint a Tesco, de sokkal jobb minőségű” - magyarázza, hozzátéve, ő még egy kápolnát is elhelyezne a magyar bevásárlóközpontba, ahova vásárlás után betérhetnek az odalátogatók. Az egészséges árusovinizmusnak jelen kell lennie a magyar piacon – mondja. „A svédek Volvóval járnak, a franciák Renault-t vásárolnak, a lengyel termelőknek nem kell listázási díjat fizetniük a szupermarketben, az Egyesült Államok piacára pedig csak akkor léphet be  külföldi áru, ha van hazai versenytársa” - érvel. „Napjainkban a magyar gazdasági körülmények nem teremtik meg az életképes, hosszú távú versenykörülményeket a közepes, illetve kisebb méretű vállalkozások számára” - mondja Malasics András, míg Nagyernyei-Kullman Gyula a megfelelő marketing hiányát hangsúlyozza.

Amellett, hogy a magyar egyéni, illetve kis- és középvállalkozók termékeit sokan bizonyára szívesen vásárolják, a legtöbb kereskedő kínálatán végigtekintve gyenge asszociációs képesség is elég ahhoz, hogy politikai felhangja legyen a történetnek. A fogathajtásban jeleskedő CBA-tulajdonos Lázár-testvérek reklámújságja például a népszavazás előtt nemzeti zászlóval és  „Igen” felirattal a címlapján segítette az ajánlatok között eltévedni hajlamos háziasszonyokat. Nagy-magyarországos és árpádsávos matricát, kulcstartót, pólót, pulóvert találni igazán nem nehéz. A Magyar Gárda alapítójaként is ismert Usztics Mátyás egykori szövetségesei és szimpatizánsaik pedig saját, „márkázott” zoknit vásárolhatnak. „Nem értem, miért zavar bárkit is a Nagy-Magyarország, attól pedig, mert egy politikai oldal a zászlajára tűzte, vagy mert valaki azt állítja, hogy zászlajára tűzte ezeket a szimbólumokat, attól ezek még önálló üzenetet hordoznak” - fejtegeti a MÁSZ egykori alapítója, s hozzáteszi azt is, a magyar gárdás zoknival viccelődhet a média, de véleménye szerint nem ez a jellemző.

A gárdazoknin túl amúgy valóban számos magyar termékhez hozzájuthat az érdeklődő. Van Hungarian Rhapsody Nr. 5 névre keresztelt parfüm, amely gyöngyvirág, orgona, jázmin, rózsa, ámbra és paprika illatát egyesíti. Vannak tisztítószerek, vitaminok, ólomkatona, rovásírásos karkötő, kerámiák, tisztítószerek, társasjáték, filmek többek között Trianonról, népzenei CD, és ősi magyar keresztnevekről szóló könyv is.