Talán éppen a sokgyermekes roma családokra gondolt a Jobbik, amikor elhelyezte választási programjába a babaápoló kencék és gyerekruhák nulla százalékos áfájáról szóló javaslatot – gondolhatnánk naivan, ha nem volna szembeötlő, hogy az egyébként a Jobbiktól megismertnél szolidabb hangvételűre szövegezett program éppen a „cigánybűnözés” meg a cigányok témájában vált vissza keményre.

Mert meg kell hagyni, Morvai Krisztina (majd Vona Gábor) beköszöntője, amely a Radikális változás című program elején olvasható, eleinte kifejezetten konstruktív, megnyerő hangvételű, felépítése alapján pedig alighanem egy retorikatanár is csettintene. Még az újságírókat is baráti tónusban szólítják meg, ami szokatlanul kedves gesztus azok után, hogy a hvg.hu különféle megkereséseit még a szélsőjobboldali párt sajtókapcsolatok ápolására kijelölt vezetője is időnként azzal hajtja el, hogy „kérdezzék meg az NBH-t, ahogy szokták”. Talán az írástudó célközönség miatt van így. A Jobbik programja ugyanis nyolcvannyolc oldalas, igen nagy mennyiségű és részletességű szöveg, aminek végigolvasásában a párt vélhetően inkább a politikai újságírókra számíthat majd.

A szöveg egyes fejezetei a főbb programpontokkal, majd leíróbb „alapvetésekkel” indulnak, amelyet „az ún. rendszerváltás” óta eltelt húsz év eredménytelenségének, majd a Jobbik konkrét szakpolitikai terveinek felvázolása követ. Van tehát egy problémahalmaz, amelyre a Jobbik szállítja a megoldási javaslatokat. Utóbbi rész időnként megejtően részletes. Tudják-e vajon a Jobbik-hívek, hogy választottjuk javítani készül a vasúti szállítás körülményeit a kombinált konténeres fuvarozásban, mi több, kifejezetten fejleszteni kívánja a hazai konténergyártást? Vagy hogy a vidéki kultúrélet fellendítése céljából szükségesnek tartják a Magyar Nemzeti Vándorszínház felállítását? Esetleg hogy a Szent Korona a hivatalos szövegekben egyenesen a Magyar Államot jelenti majd?

Balos-etatista program

"Egy választási program önmagában sosem jellemzi egy párt politikáját, a program célja általában az, hogy egy párt irányokat, hívószavakat mutasson fel, amivel karaktert adhat saját politikájának, illetve hogy a párt saját szakértelmét, kompetenciáját bizonyítsa. Ez utóbbi cél magyarázza, hogy a Jobbik a szokásosnál sokkal jobban
belemerült a szakpolitikai kérdésekbe, amivel azoknak a vitorlájából szeretné kifogni a szelet, akik azzal bírálják őket, hogy csak üvöltözésre képesek” - mondja a hvg.hu-nak Krekó Péter politikai elemző. A Jobbik programja  alapvetően „néppárti” logikát követ, hiszen minden választói csoportot megcéloz, még ha a falun élőket hangsúlyosabban is.

„A Jobbik-programok hangneme mindig sokkal szofisztikáltabb és kevésbé támadható, mint a párt tisztviselőinek nyilvános szereplései, előbbiekben inkább a pártnak a 'közép' elfoglalására irányuló törekvése jut kifejezésre. Az írásos dokumentumok számonkérhetőbbek, mint a szóbeli nyilatkozatok, a visszafogott hangvételnek ezért az is oka, hogy a párt kisebb támadási felületet nyújtson” - emlékeztet a Political Capital kutatási igazgatója, hozzátéve azt is, hogy a sok helyütt ideologikus megközelítésű, gazdasági szempontból inkább balos-etatista programba láthatóan bedolgozott a szélsőjobb holdudvarába tartozó, illetve ahhoz az utóbbi időben csatlakozott - amúgy sokszor vitatható szakmai nézeteket képviselő - értelmiség.

Jobbik-kampánynyitó © MTI

Valóban, az ország problémáin a fejüket törő, majd az építő jellegű javaslatokat szállító radikálisok képétől merőben eltérő jobbikos szereplések és szólamok rémlenek az elmúlt évekből, és ezeket meg is őrzi az internet. És ha  már internet: Krekó szerint a Jobbik programjával azt is cáfolni igyekszik, hogy retrográd jobboldali párt lennének. A rendezvényeit gyakran az olcsó internet segítségével szervező párt le is rója tiszteletét a virtuális vívmányok és a kutatásfejlesztés előtt. Arról már nem is beszélve, hogy tele van a program zöld üzenetekkel. És bár aligha vannak sokan, akik a Jobbik és az ugyancsak politikaellenes LMP között vacillálnak, néhányukat talán meg tudnak győzni a radikálisok a „politikusbűnözés” és az „ökoszociális nemzetgazdaság” fogalmak megalkotásával, meg a biciklizés iránti szeretettel. Ráadásul Izrael illetve a cionizmus is csak egy-egy alkalommal van említve a szövegben, pedig Vona Gábor ennél még talán Betlen Jánosnak is gyakrabban emlegeti fel Izraelt mint lehetséges beutazási célországot.

Van azért pár olyan passzus, amelynek a megfogalmazásai nem enyhültek: ilyen a romákkal s a „cigánybűnözéssel” foglalkozó rész (bár a jobbikosok által ugyancsak bevett „cigányterror” kifejezést kerülték). Nem valószínű persze, hogy ma már bárki meghökkenjen ezen a hangvételen. 

Fontos tudni, hogy a párt korábbi ígéretéhez híven továbbra is azt állítja, szerződést bontana a két országos kereskedelmi tévéadóval, és a regisztrált élettársi kapcsolat intézményét is megszüntetné. A program emellett több helyen utal (még ha sokszor homályosan is) a fenyegető ellenségek elleni fellépés szükségességére is. Krekó Péter rámutat: a program „sarokköve” maga is vaskos összeesküvés-elmélet: „Amikor (…) látjuk azt az irdatlan nagy pusztítást, amely a magyarság életében történt, fel kell tegyük a kérdést: mindez lehet-e a véletlen műve? A Jobbik véleménye szerint nem. Hazánkat és nemzetünket - tekintve kitűnő természeti, geopolitikai és nemzeti adottságainkat - csak tudatosan, készakarva és előre eltervezett módon lehetett ilyen mélyre lökni.”

A pártprogram azon része azonban - nincs jobb szó erre - egyenesen pimaszság, amely törvénymódosítást helyez kilátásba a pártok pénzügyi beszámolóinak a szakmai standardok szerint történő auditálása, hitelesítése és nyilvánosságra hozása érdekében. Annak ugyanis jelenleg is megvannak a szabályai, s éppen a Jobbik volt az a párt, amely nem tartotta be őket, mulasztását öt év után kedden pótolta először.

Brüsszel helyett Kazahsztán

Itt érkeztünk el a Jobbik programjának legérdekesebb részéhez. Az iráni és orosz kampánypénzekkel összefüggésbe hozott párt ugyanis húsz év csalódást keltő transzatlanti igazodási kísérletei után meghirdeti a magyarok számára a keletre nyitás politikáját. A multik megregulázásával együtt Oroszország, Kína, Kazahsztán, Indonézia, India kerültek tőkeexportként a Jobbik célkeresztjébe. „Ennek ideológiai okai is vannak: az a célkitűzés ,hogy a nyugati orientációt keletire cseréljük, a szélesebb jobboldali nyilvánosságban sokszor megjelent az utóbbi időben” - mondja Krekó Péter. A Jobbik energiapolitikája ugyan elsősorban a geotermikus energia igénybevételét szorgalmazza, de a Paksi Atomerőművet újabb blokkokkal bővítenék (ritka az ilyen konszenzus a politikai pártok között), amely ugyancsak az orosz energiapolitika prioritásai közé tartozik, mert ők a legvalószínűbb kivitelezők. „Bár a program magyar uránérc-felhasználást említ, az nem alkalmas fűtőanyag-előállításra, így abból is behozatalra szorulunk” - mondja az elemző.

Hogy mekkorát fordult a világ a Jobbikkal, az abból is kitűnik, hogy míg 2004 végén még a kínai kereskedők és dömpingáruk ellen demonstráltak, addig ma már stratégiai partnerként tekintenek Kínára és Indiára, pedig sejthetően ez a kapcsolatépítés sem korlátozódna a magyar áruk exportjára.

Kiricsi Gábor