Az Egészségügyi Államtitkárság adatai szerint az első negyedévhez képest 9 százalékkal, azaz közel 11 milliárd forinttal nőtt a kórházak félévi adósságállománya előző év ugyanezen időszakához képest. Szinte valamennyi mutató romlott: a kórházak határidőn túli kötelezettsége 41,8-ról 45,1 milliárdra, ugyanez a járó- és fekvőbeteg intézmények összesített adatai szerint 121,9 milliárdról 137,9 milliárdra nőtt.

Ez nem Spanyolország

Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint ez egyáltalán nem meglepő: az intézmények 1996 óta görgetik ezt a problémát maguk előtt. „1993-ig bázis finanszírozás volt, ami azt jelenti, hogy előre lehetett tudni éves vagy havi viszonylatban, hogy mennyi pénz kerül az egyes kórházakhoz, ahol ehhez igazították a kötelezettséget. 1993 óta viszont teljesítmény- finanszírozás működik, ami egyben teljesítménykényszert is generál” - mondta lapunknak a veszprémi kórház igazgatója.

Szerinte az intézmények túlpörgették magukat, a helyzet a 2004-es teljesítményvolumen-korlát (tvk) bevezetésével csak tovább romlott. „Az infláció az egészségügyben nagyjából másfélszerese az átlagnak. 1996-ban még csak 4 milliárdos adósság konszolidációra volt szükség, 2002-ben már 20 milliárdra. Székely Tamás minisztersége alatt 40 milliárdos volt a mentőcsomag.”

Kéthavi finanszírozás hiányzik

Túry Gergely

Múlt év végén  30 milliárd forint volt az adósságállomány, ami 10 milliárddal duzzadt föl az első negyedévben. Rácz szerint most  év végére 60 milliárd lehet az intézmények határidőn túli tartozása. „Megváltozott a beszállítók magatartása is. Spanyolországban hiába haladja meg akár a két évet is a kifizetés, ott a beszállítók tudják, hogy előbb-utóbb biztosan megkapják a pénzüket. Itthon pedig nem csak, hogy lassú, de bizonytalan is a kifizetés.” Ez az oka annak, hogy a beszállítók egy része már csak készpénz fejében szállít a kórházaknak. Idén nagyjából 30 milliárdos konszolidációra lenne szerinte szükség ahhoz, hogy legalább a tavalyi szinten maradjon minden.

„Mindenki tudja, hogy ez csak ideig-óráig oldja meg a dolgokat. Szűkíteni kell a kapacitásokat és az alapcsomagokat újra kell gondolni. Addig minden egyéb lépés csak toldozgatás.” Annyit lehet tudni, hogy nominális értéken egyetemi szinten a  legnagyobb a baj: a csúcsintézmények tartoznak a legtöbbel. Ugyanakkor nagy a baj a kisebb, városi kórházaknál is, ezeknek az intézményeknek ugyanis jóval kisebb a gazdálkodási mozgásterük.

Egy fővárosi intézmény igazgatója, azt mondta a hvg.hu-nak, hogy több hónapos elmaradásban vannak folyamatosan a számlák kiegyenlítésében. Mivel a bérekkel nem csúszhatnak, csak a beszállítók felé tudnak késve fizetni, akik viszont egyre türelmetlenebbek. „Az intézmények a beszállítók felé ugyanakkor éppen annyira vannak kiszolgáltatott helyzetben, mint a beszállítók mifelénk” – mondta, hozzátéve, hogy az újabb és újabb konszolidációk miatt komolytalan a rendszer, és csak a rossz gyakorlatot betonozza be, hiszen „így mindenki tudja, hogy előbb utóbb úgyis jön egy adósságrendezés”.