„A fájdalom rettenetesebb ura az emberiségnek, mint maga a halál” – ez a rákgyógyításban gyakran idézett mondat Albert Schweitzer Nobel-békedíjas orvostól származik. Így gondolja ezt az egyik budapesti kórház vezető beosztású orvosa is, aki szerint ma Magyarországon sokkal gyakoribb, és sokkal nagyobb gondot okoz az a nem kívánatos gyakorlat, mely szerint inkább kevesebb, mint több kábító fájdalomcsillapítót írnak fel a betegeknek.

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a fővárosi Uzsoki utcai kórház fül-orr-gégészeti osztályán a gyanú szerint a megengedett morfiumadag négy-ötszörösét is beadhatták a végstádiumban lévő daganatos betegeknek, akik emiatt néhány nap múlva meghaltak. A BRFK a gyanús halálesetek miatt ismeretlen tettes ellen indított vizsgálatot. A legutóbbi hírek szerint 70 gyanús halálesetet vizsgálnak.

Az ügyre a kórház is reflektált, közleményükben azt írták: "a valótlan és hiteltelen feltételezéseken és sértett személyek rágalmain nyugvó tudatos intézményellenes szándék a megindított hatósági eljárás során tisztázódni fog". A kórház a jó hírnevének megsértése miatt megteszi a szükséges jogi lépéseket. "A nyomozás alapját képező orvosi szakcikk szakmai szempontból megalapozatlan, mivel a szigorú elszámolás alá tartozó gyógyszer kiadott mennyisége mindvégig ellenőrzött és nyomon követhető. A cikk szerzőjének a hamis vád következményeivel is számolnia kell" – áll a közleményben, amely azt is leszögezte, minden módon támogatják a rendőrséget az eset felderítésében, mivel érdekeltek a valós történések objektív feltárásában és nyilvánosságra kerülésében.

A Nefmi fiókjában

A Népszabadság értesülései szerint Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár már tavaly nyár óta ismeri az ügyet, ugyanis a Lege Artis Medicinae orvosi szaklap – ahol megjelent Márkus Attila orvos cikke az állítólag morfinnal túladagolt betegekről – főszerkesztője éppen az ő javaslatára tett bejelentést az Egészségügyi Tudományos Tanácshoz. Az ETT azonban a Nefmihez fordult, mondván, ez nem etikai, hanem bűnügy, a minisztériumban viszont semmi nem történt sokáig a jelek szerint. Ezzel kapcsolatban kérdeztük a parlament Egészségügyi Bizottságának tagjait.

Dudás Szabolcs

Gyenes Géza (Jobbik), a testület alelnöke szerint ez „egyelőre rendőrségi ügy, így a bizottságnak nincs dolga vele”, legfeljebb akkor, ha a rendőrségi nyomozás lezárul, a gyanú beigazolódik, és esetleg kiderül, hogy valamilyen szabályozási hiba is szerepet játszhatott. Arra a kérdésünkre, hogy a Nefmi képviselőit nem kellene-e megkérdezni, a bejelentés „parkoltatásáról” az alelnök azt mondta, „egyelőre túl kevés információnk van ahhoz, hogy felelősen bármit is nyilatkozni lehessen”.

Ódor Zoltán (Fidesz) szintén azt mondta, nem hiszi, hogy össze kellene hívni a bizottságot. „Szerintem a kórház és az orvostársadalom megbántása, ami zajlik” – fogalmazott, és azt mondta, mást nem szeretne nyilatkozni. „Ez egy szakmai kérdés egyelőre, a bizottságnak szerintem nincs kompetenciája ebben állást foglalni, meg kellene várnunk, amíg a vizsgálat bármilyen eredménnyel zárul, és konkrétumok vannak a kezünkben” – mondta Tukacs István (MSZP). A képviselő szerint „egyelőre nem világos, hogy mi történt, senki nem tudja megmondani, hogy mennyiben tudatos eutanázia, mennyiben terápia folyt”.

Ezzel szemben az LMP-s Szilágyi László úgy véli: ha a tárca valóban régóta tudott arról, hogy egy kórházban esetleg nem az előírásoknak megfelelően végezték a morfin kezeléseket, és semmit nem tett, akkor a minisztérium felelőssége is felmerülhet, emiatt pedig érdemes lenne meghallgatni az illetékeseket. Szerinte ez az ügy felveti a hospice szolgálatok fokozottabb támogatásának kérdését, de akár újraindíthatja a vitát is az eutanáziáról.

Az orvosok is félnek

Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatója a hvg.hu-nak korábban azt mondta: azok, akiknél gyógyíthatatlan rákot diagnosztizálnak, majdnem minden esetben az utolsó fázistól szoronganak. „Attól is, hogy megrövidül az életük, illetve hogy nem akarják a családjukat terhelni, de elsősorban a végstádiumtól félnek: hogy magányosak, kiszolgáltatottak lesznek a fájdalmukban”.

A lapunknak nyilatkozó vezető beosztású orvos szerint ugyanakkor nemcsak a betegek, de az orvosok is félnek. Sokszor attól tartanak, hogy a fájdalomcsillapító kábítószerek felírás során vétenek a szigorú szabályok ellen, amely komoly szankciókat vonhat maga után, és az adminisztráció is nagyon bonyolult. Épp ezért jellemzőbb itthon az elégtelen fájdalomcsillapítás, mint a túladagolás.

A szakember úgy véli, nem lenne szabad megvárni, amíg a beteg kiabál a fájdalomtól, hanem a nemzetközi elveket kéne követni, személyre szabottan, a lépcsők betartásával. Ez azt is jelenti, hogy a fájdalom mértékének és típusának megfelelően addig kell emelni az adagot és váltani erősebb és más hatásmechanizmusú szerekre, amíg a beteg fájdalmai meg nem szűnnek, vagy legalábbis elviselhető mértékűre nem csillapodnak. Ha egy daganatos beteg hónapok óta kap morfiumot, szervezete annyira hozzászokik, hogy a páciens igényei szerint bármeddig emelhető az adag a mellékhatás nélkül.

Fülöp Máté

Előfordult már olyan eset, hogy egy beteg egyetlen morfiumampullától meghalt, ennek oka azonban nem a túladagolás volt, hanem hogy túl későn kapta meg a fájdalomcsillapítót – magyarázta lapunknak a vezető beosztású orvos, aki úgy gondolja, az Uzsokiban sem túladagolás történt, hanem a betegek valóban rászorultak a nagyobb dózisra. Egy lapunknak nyilatkozó onkológus szerint a megemelt morfin egy végső stádiumos esetében nagyságrendileg azt jelenti, hogy a 72 órás szenvedését 24 órára csökkentik. Egyetlen ampulla megvonása pedig már pár órán belül is látványos tüneteket – remegés, gyengeség, hallucináció – idéz elő.

Nem egyszerű hozzájutni

A fájdalomcsillapítás a WHO által meghatározott lépcsőzetes terápia szerint történik ma Magyarországon, ennek a folyamatnak pedig csak a legvégén vannak az erősebb szerek, a patikában vény nélkül kapható, illetve az orvos által felírt gyógyszerek után. Az erős, kábító hatású fájdalomcsillapítókhoz azonban a lapunknak nyilatkozó orvos szerint nagyon nehéz hozzájutni a kórházon belül és kívül is.

Minden intézménynek saját szabályai vannak, de bizonyos alapelveket mindenütt be kell tartani. Az érintett kórházban zárt helyen őrzik a gyógyszerek tárolására szolgáló helyiség kulcsait, arról pedig, ha valaki felveszi őket, jegyzőkönyv készül. A kórház gyógyszertárát páncélajtó védi, a kábítószerek pedig széfekben vannak. A szereket kiadó és felvevő orvosokat is az intézmény professzora bízza meg. A kiadás karton ellenében, aláírás után történik, a beteg pedig csak ezután kapja meg a szigorúan meghatározott dózist a szakorvos aláírásával és pecsétjével.

Ezekhez a szerekhez kórházon kívül sem egyszerű hozzájutni. Ilyenkor a szakorvos diagnózisa alapján készült ajánlást a beteg elviszi a háziorvosnak, aki engedélyt kér az ÁNTSZ-től és tájékoztatja a gyógyszertárat is. A kábítószerek tárolását és felhasználását a kórházakban a rendőrség is rendszeresen ellenőrzi szúrópróbaszerűen. Ilyenkor a rendőrök kiszállnak, bezárnak minden ajtót, senki sem mehet el, és senki nem adhat át információt – magyarázta a hvg.hu-nak az orvos, majd hozzátette: évi két-háromszor belső kórházi ellenőrzést is tartanak.

Egyszerűbb az orvosra terhelni

Az Uzsoki-ügy kapcsán a bulvármédiában több olyan hozzátartozó is megszólalt, akik az orvosokat hibáztatják azért, mert elveszítették daganatos betegségben szenvedő családtagjaikat. A lapunknak nyilatkozó orvos azt mondta: egy daganatos betegség kiélezett helyzetet teremt, a családtag elvesztése pedig feldolgozhatatlan, ezért is gyakoriak az indulatok és az utólagos vádaskodás.

„Egy végstádiumban lévő daganatos beteg halála azonban nem az orvos, hanem a betegség hibája, az orvosok annyit tudnak tenni, hogy napról napra legjobb tudásuk szerint próbálnak megkönnyíteni egy szörnyű helyzetet. Ilyenkor ugyanakkor sokszor egyszerűbb az orvosra terhelni az egyéni sérelmeket” – tette hozzá a szakember.

A témával foglalkozó további anyagainkat itt érheti el.