Az egykori jugoszláv (szerb) diplomata 1912. július 17-én született Óbecsén (Szerbia). A második világháborúban egy kommunista partizánegység parancsnoka volt, 1945-től Debrecenben az ideiglenes kormány mellé delegált jugoszláv katonai misszió vezetője lett, majd a budapesti nagykövetség ügyvivőjeként dolgozott.

1948-ban nyilatkozatban fordult szembe a jugoszláv vezetéssel, majd politikai menedékjogot kért Magyarországon. 1949 februárjában Moszkvába utazott, hogy ott egy jugoszláv emigráns kormányjellegű csúcsszerv létrehozásáról tárgyaljon. 1949. június 19-én letartóztatták, és a Rajk-per harmadrendű vádlottjaként Budapesten életfogytiglani fegyházra ítélték. 1956. április 3-án szabadult, októberben elhagyta Magyarországot.

Franciaországban telepedett le, és Párizsban a Nemzetközi Dokumentációs Központ munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig. Kérésére a Legfőbb Ügyészség 1987 nyarán igazolta, hogy a magyar törvények értelmében nem minősül büntetett előéletűnek. 1998. szeptember 15-én Budapesten Köztársasági Elnöki arany Emlékéremmel tüntették ki.