A szinte teljesen cigány etnikumú Alsószentmártonban nincsenek közintézmények, nincsen általános iskola, állandóan nyitva tartó élelmiszerbolt, a szomszédos településekre a buszközlekedés délután leáll. Ide még a pizzát sem hozzák ki, miközben a szomszédos településekre szó nélkül szállítanak – mondja a faluval kapcsolatos előítéletekrről a Kis Tigris Gimnázium egyik tanára.

A településen és környékén a munkanélküliség szinte százszázalékos. A közelebbi nagyvárosokba nem éri meg bejárni, hiszen az ingázás felemésztené a keresetet. Az alsószentmártoni származás pedig a munkaerőpiacon is megpecsételi az embereket. "Már épp aláírtam volna a szerződésemet egy irodai munkára, amikor az állásinterjún megtudták, hogy szentmártoni vagyok. Az állás hirtelen betelt" – meséli kiábrándultan Tamás, a gimnázium egykori tanulója. "Ha jön a jó idő, megyek majd napszámba. Ha nem kapok munkát, majd megyek másnap is… aztán harmadnap, negyednap, amíg nem lesz valami."

A Kis Tigris Gimnáziumot 2004-ben a Tan Kapuja Buddhista Egyház azzal a céllal alapította, hogy a hagyományos képzési rendszerből kihulló cigány és nem cigány, általában mélyszegénységben élő, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek egy második esélyt teremtsen a sikeres érettségi vizsgához és a továbbtanuláshoz.

Iliás Katalin

Ha a diákok nem mennek, illetve nem tudnak eljutni az iskolába, akkor az iskola jön el hozzájuk – egy mondatban így lehet összefoglalni, hogy az alapítók miért döntöttek az intézmény létrehozása mellett. Felismerték annak nehézségét, hogy a hagyományos iskolarendszer átlagos készségszintű diákokkal számol, míg a településen élő legtöbb fiatal családi háttere és nehéz anyagi helyzete miatt már az általános iskolai tanulmányait lépéshátrányból kezdi, majd fokozatosan marad le kortársai mögött. Így mire középszintű tanulmányaikat megkezdhetnék, lemaradásuk már behozhatatlanná válik. Ez az oka többek között annak, hogy sok diák a tanév során érkezik a gimnáziumba. Nekik rossz tanulmányi eredményeik, magaviseletük vagy a felhalmozott igazolatlan órák miatt kellett elhagyniuk előző iskolájukat, gyakran épp az érettségi vizsgák előtt néhány hónappal. Azonban az utóbbi években egyre többen jelölik meg első helyen a Kis Tigrist, sőt ma már a környező vidékekről is érkeznek ide diákok.

Quo vadis

Az iskola nem fogja egy csapásra megoldani a településen élők problémáit, tudja ezt jól Sinkovics Ádám is, a Kis Tigris magyartanára és az iskolában futó Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) szakmai vezetője, ám mint mondja, abban segíthetnek, hogy a náluk végzett fiatalok számára már természetes legyen, hogy gyermekeiket iskolába jártatják. Ehhez azonban szemlélet- és generációváltás szükséges. A jelenlegi diákokon még a jövőkép teljes hiánya érezhető, nem gondolkodnak a tegnapon és nem terveznek másnapra. A családokat a jelen pillanatba kényszeríti a mindennapi megélhetés problémája, örülnek, ha adott napra jut elegendő tüzelő és étel.

A februárban tapasztalt rendkívül zord időjárás miatt az iskola kapui egy hétig zárva tartottak, ám ha nincs tanítási szünet, az épület falai akkor is kongtak volna az ürességtől. A településen nincs kiépített gázellátás és csatornázás, a fűtést fával, a főzést sparhelten kénytelenek megoldani. A hidegebb napokon az egész család, így a gyerekek is fát gyűjtenek, hogy ne fagyjanak meg az éjszaka repkedő mínuszokban. "Ez az egyik oka az ilyenkor tapasztalható hiányzásoknak. Ráadásul a rendőrök gyakran razziáznak és beviszik a gyerekeket is" – meséli Sinkovics. De a tanárok egyébként is olyan problémákkal találják szembe magukat, amire pedagógusi tanulmányaik során nem lettek és nem is lehettek felkészítve: volt olyan diák, aki azért nem jött iskolába a nagy hóban, mert egyszerűen nem volt megfelelő cipője.

A Kis Tigris Gimnázium 2011-ben a Második Esély Gimnáziuma elnevezésű uniós pályázaton 51 millió forintos támogatáshoz jutott. Az összeg a hagyományostól eltérő tanulási formák bevezetésének támogatására, valamint a tanórán kívüli segítő tevékenységekre fordítható. Ezen belül, a „Nyitni a világra” program keretében a diákok rendszeresen tanulmányi utakon vesznek részt, ellátogattak már többek között a határőrséghez, a rendőrséghez, a tűzoltósághoz, megismerkedtek a Siklósi Kórház több osztályának tevékenységével.

Iliás Katalin

A kirándulások célja amellett, hogy tágítsa a gyerekek világképét, az, hogy számukra is elérhető életpályákat mutassanak be nekik. Sinkovics úgy gondolja, hogy a „harlemi modell” alapján, amely elősegítette Amerikában a színes bőrű lakosság beilleszkedését és elfogadottságát a társadalomban, Magyarországon is minél több cigány származású fiatalnak kellene bizalmi szakmában elhelyezkednie. „Ha a magyar lakosság gyakrabban találkozna cigány származású rendőrrel vagy mentőápolóval, akkor az előítéletek is hamarabb megszűnnének.”

A fiatalok az iskolába általában nagy lemaradással érkeznek, ezért a 9. és 10. évfolyamon felzárkóztatás, a készségek fejlesztése zajlik, majd a 11. és 12. osztályban az érettségire való felkészülés válik hangsúlyossá. A diákok felkészültségüket a negyedéves vizsgákon bizonyíthatják. Lemaradni senkit sem engednek. Az uniós támogatás segítségével ma már négy mentortanár, heti húsz órában segíti a fiatalok tanulmányait. Ha valaki az órán lemarad vagy nem értett meg valamit, külön foglalkozáson vehet részt. A mentorok rendszeresen konzultálnak a tanárokkal, de egyre gyakrabban a diákok maguk kérik a segítséget.

Mészáros János testnevelő-, és mentortanár szerint a legfontosabb, hogy a pedagógus és a diák között kialakuljon egyfajta bizalmi viszony, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni. Mivel ez a bizalom az alapja a közös munkának, a testi és lelki fenyítés minden formáját elvetik, és csupán egyetlen dolog szigorúan tiltott: a hazugság. Kérdésünkre, hogy nem nehezebb-e az itteni diákokkal, mint más iskolákban, Mészáros János annyit felel: „a diákoktól csak azt kapod vissza, amit te magad adsz”.

Az ajtók záródnak

A végzettek között már van olyan, aki tanárnak tanul Pécsen. „A közhiedelemmel ellentétben sok cigány fiatal tanul tovább a felsőoktatásban, de már annál kevesebben szereznek diplomát” – hívta fel a figyelmet Takács László, az iskola egyik alapítója egy újabb problémára. A Kis Tigris Gimnáziumban eddig több száz diák fordult meg, több mint ötszázan sikeres érettségi vizsgát tettek nappali és esti tagozaton, és körülbelül 50-60 fiatal felvételt nyert felsőoktatási intézménybe is. A gond nem a tanulók eredményeivel van. Sokuk el sem tudja kezdeni a felsőfokú tanulmányait, ugyanis a Pécsre vagy valamely közeli főiskolára való beutazás, esetleg a kollégiumi ellátás akkora anyagi terhet ró a diákra és családjára, amit képtelenek vállalni. Néhányan ugyan élnek a diákhitel nyújtotta lehetőséggel, ám a felvett összeget gyakran nem a tandíjra fordítják, hanem hazaküldik, hogy a családnak legyen mit ennie. Ők egy-két év után hatalmas tartozást felhalmozva hullanak ki, és térnek vissza a faluba. – Az új felsőoktatási törvény végleg bezárhatja a cigány fiatalok előtt az egyetemek kapuit – jósolja Takács.

Iliás Katalin

Néhány évvel ezelőtt az a vád érte a Kis Tigris Gimnáziumot, hogy gettóba zárja az ide járó cigány fiatalokat, ezzel még inkább megnehezítve a későbbi sikeres integrációt. Erre cáfol rá az a tény, hogy több alsószentmártoni szülő járatta gyermekét a szomszédos településekre, ám a cigány gyerekek megjelenésével a magyar tanulókat automatikusan íratták át másik intézménybe a szülők. Végül ismét homogén cigány osztályok alakultak ki, csupán néhány kilométerrel odébb. Sok esetben a pedagógusok sincsenek felkészülve a nagy lemaradással érkező, halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokra, és előfordul, hogy bennük is dolgozik az előítélet. „A tanárnő nem fogja meg utánunk a kilincset, hanem pulóvert húz a kezére, és úgy nyitja ki az ajtót” – mesélte tapasztalatait egy negyedik osztályos, általános iskolás alsószentmároni kislány, aki a szomszéd városba jár iskolába. „A cigány gyerekek is jobban érzik magukat egymás társaságában, hiszen magyar társaik lenézik, kirekesztik őket. Úgy tűnik, az integráció Magyarországon megbukott, nagy kérdés, hogy akkor mi a megoldás” – véli Takács.

Az Országgyűlés február 27-i döntése alapján a Tan Kapuja továbbra is egyházként működhet, ám hogy a jövőben milyen állami támogatásban részesül az intézmény, az a későbbi tárgyalások függvénye. Márpedig az egyház által fenntartott második esély gimnáziumának, és sok fiatal utolsó esélyének megmaradása függ ettől. "Ha megnyerném a lottót – ábrándozik Tamás – rengeteg fát vennék. És nem adnék senkinek… pénzért nem. De adnék, ha kérnék, hogy meg ne fagyjanak" – Tamás 24 éves. Érettségije és két nyelvvizsgája van. Eddig két egyetemre vették fel, de pénzhiány miatt még egyiket sem tudta elkezdeni.