Csatáry arról is beszélt: elképzelése sincs, miért ítélték halálra az egykori Csehszlovákiában, és azt is kifejtette, hogy a kanadai hatóságok két év alatt sem találtak olyan dokumentumokat, amelyek alapján bűnösnek mondták volna ki.

Elmondta: rendőrségi fogalmazóként dolgozott 1942 őszétől 1944. november 1-ig. 1944 márciusában kapott parancsot arra, hogy mivel ő beszélte a legjobban a német nyelvet, a Kassára költözött német katonák összekötője legyen. Arra a kérdésre, hogy miért vállalta el, azt mondta: "ez egy határozott parancs volt. Aki szolgált bármilyen fegyveres testületnél, tudja, mivel jár ennek megtagadása. De miért álltam volna ellen? Nem gazemberségre, hanem fordításra utasítottak. Kérdem én, ezen az alapon ma minden, a kommunizmust szolgáló tolmácsot el lehetne-kellene ítélni? Amúgy pedig egyáltalán nem volt kellemes feladat".

Csatáry László arra a kérdésre, hogy a zsidókért felemelte-e a szavát, azt mondta: ha bizonyos feladatok elszabotálása szóemelésnek számít, akkor igen.

"Kassa mellett áll a Bankó-hegy, amelynek az oldala szabályosan ki volt lyuggatva. Ott bujkáló zsidók éltek. Bár a detektívek tudták, hogy ott vannak, mi nem engedtük őket oda, így ők megmenekültek, és később el tudtak jutni Szlovákiába" - mondta.

Balassa Zoltán történész a lapnak úgy nyilatkozott: a kassai járási népbíróság 1948. június 8-án tíz ember tanúvallomása alapján, tíz perc alatt ítélte halálra Csatáryt. A szakember szerint Csatáry utólag azt mondja ugyan, hogy parancsot teljesített, a tanúvallomások alapján a hatáskörét többször túllépte, ezért nem állja meg a helyét védekezése.