A tározó tervezője hozzátette: a vízmennyiség növekedése nem befolyásolta a gátak állékonyságát. Azt mondta, a kiviteli terveken a Mélyépítési Termelő Vállalat, majd a Mélyépterv Kultúrmérnöki Kft. több munkatársa dolgozott, az egyes tervezők felelőssége nem határolható el.

Az építőmérnököt - aki felelős szaktervezőként jegyezte a terveket - a tanácsvezető bíró és az ügyész mellett a védők is hosszan faggatták a több ütemben felépült, majd 1995-ben 11,5 méterrel megmagasított, több mint kétszázezer négyzetméter alapterületű vörösiszap-kazetta tervezési munkálatairól és műszaki paramétereiről. 

A tanú elmondta: a X-es kazettát erőművisalak-hiány miatt a Balti-tenger szintje feletti 205 méteres magasságúra építették, ez az eredetileg tervezett 216,5 méteres magasságot - ami a talaj egyenetlenségei miatt 20-23 méteres tényleges magasságnak számít - 1997-ben érte el. A gátat a magasítás előtt nem vizsgálták, a karbantartásra nem volt előírás - mondta, hozzátéve, hogy bár nem vizsgálták, annak fala tömörülhetett.

Elmondta, hogy a lerakó körülhatárolására megépített vízzáró résfal akkoriban "Magyarországon nem volt elterjedt", ez volt az első ilyen technológia. Tudták, hogy az a szennyező anyagok tározótérből való kijutásának megakadályozása mellett a talajvizet felduzzasztja, ezért vízelvezető árokrendszert építettek ki. Úgy vélték, a talajvíz nem befolyásolja a gát állékonyságát. Többször elmondta, hogy tervezőként nem észlelte a tervtől való eltérést, azt építették meg, amit megtervezett.

Fejes Péter ügyész rámutatott: a tervezett és a megépült létesítmény között az úgynevezett nyelők elhelyezésében eltérés van. Ezt a tározóban összegyűlt víz visszaszállítására szolgáló csővezetéket eredetileg középre tervezték, később mégis a kazetta oldalához építették. Ez a tanú szerint nem befolyásolja a kazetta stabilitását, de megjegyezte, hogy azokat nem ő tervezte. 

Az ügyész által ismertetett tervezői utasításban az szerepelt: ha eltérnek a középnyelős kialakítástól, az vis maior eset, vagyis megengedhetetlen. Erre Cs. Illés azt válaszolta, hogy a nyelők elhelyezése "nem volt tényező". A tervezői hiányosságra irányuló ügyészi kérdésre a bíró figyelmeztetését követően végül nem válaszolt. Szerinte az sem befolyásolta a kazetta stabilitását, hogy a tározó északi és nyugati fala eltérő műszaki paraméterekkel rendelkezett, nem egyezett a gátfalak vastagsága. A per szombaton újabb szakértők meghallgatásával folytatódik.

A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt - az ügyben indult büntetőper vádirata nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszapömléssel -, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált. A Veszprémi Törvényszéken szeptember 24-én kezdődött a többi között közveszélyokozás miatt a timföldgyár vezetői, egyes alkalmazottjai ellen indított büntetőper.