A Belügyminisztérium hóhelyzettel kapcsolatos jelentésében, ismertebb nevén Pintér-jelentésben nem szerepel a katasztrófaelhárításban részt vevő belügyi szervek kommunikációját érintő kritika, nem rója fel az érintett szervezetek, a katasztrófa-védelem (azon belül a tűzoltóság) és a rendőrség nehézkesen induló együttműködését, vagy az irányítás hiányát, és azt sem, hogy a hatóságok csak késve reagáltak a katasztrofális időjárási helyzet miatt kialakult káoszra – értesült a hvg.hu.

Miközben lapunk úgy értesült, hogy a rendőri vezetők a Pintér Sándor által március 15-én elrendelt riadóról magából az ezt meghirdető sajtótájékoztatóból, illetve az arról szóló tudósításokból értesültek, a Pintér-jelentés – összhangban a belügyminiszter és az Országos Katasztrófa-védelmi Főigazgatóságot vezető Bakondi György korábbi nyilatkozataival – leginkább azt próbálja igazolni, hogy a BM mindent megtett, ami tőlük tellett.

A jelentés kis hibákról és hiányosságokról szól?

A március 14. és március 16. közötti hóhelyzet mentési munkálatairól készített belügyi jelentést valószínűleg az április 8-i héten ismerhetik meg az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságának a tagjai. A hétoldalas, három mellékletet tartalmazó dokumentumról a hvg.hu-nak egy minisztériumi forrás azt mondta, szerinte az anyagban nincs semmi olyan dolog, ami miatt ne lehetne nyilvánosságra hozni.

Pintér Sándor az M1-esen ellenőrizte a kialakult helyzetet.

MTI / Beliczay László

A hvg.hu más, rendészeti területen dolgozó forrásoktól is úgy tudja, az egy nap alatt elkészített jelentés nem kritikus hangvételű, hanem nagyjából arra a megállapításra jut, hogy a mentésben részt vevő szervezetek jól szerepeltek, helytálltak. Korábban már írtunk arról, hogy forrásaink szerint nem várható szembenézés a Pintér Sándor által hétfőn elkészített jelentésről, akkori forrásaink hangsúlyozták, hogy a dokumentumot még nem látták, mégis arra következtettek: kizárt, hogy az felelősöket nevezzen meg azok után, hogy a belügyminiszter napokon keresztül arról beszélt, hogy mindenki milyen jól teljesített.

Információink szerint kisebb hibákat és hiányosságokat elismernek az anyagban, de azt nem, hogy jelentős kommunikációs hibákat követtek volna el a mentésben részt vevő szervezetek. Salamon László, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezet elnöke a hvg.hu-nak mintegy másfél hete elmondta, a március14-én megtartott március 15-i központi ünnepség után, 17 óra előtt nem sokkal úgy indult el a Belügyminisztériumból Keszthelyre, hogy a tárcánál senki nem figyelmeztette a hóviharra és a gondokra. Útközben el is akadt és a székesfehérvári tűzoltólaktanyában töltötte az éjszakát.

Salamon: rossz kommunikáció és irányítás

Az érdekképviseleti vezető egyértelműen rossznak tartotta a kommunikációt. Úgy vélte, nem volt jó a kommunikáció a katasztrófavédelem, a tűzoltóság, a rendőrség és a közútkezelők között, valamint hogy az Útinform honlapja nem volt elérhető, továbbá nagy hibának tartotta, hogy a közútkezelő az út menti hófogókat beszedte. Mindezt tetőzte a katasztrófa-védelem belső irányítási informatikai rendszerének, a Pajzsnak a leállása. Ugyanakkor a jelentésben – információink szerint – a "kommunikáció értékelése" címén egyszerűen összegyűjtötték a médiában a hóhelyzetről szóló tudósításokat.

Ahogyan bevezetőnkben jeleztük, a kommunikációs defektet jelzi, hogy egy rendészeti területen dolgozó forrásunk szerint maguk a rendőri vezetők is csak Pintér Sándor március 15-i sajtótájékoztatójáról szóló tudósításokból értesültek arról, hogy a belügyminiszter elrendelte a riadót. Március 14-én és március 15-én reggel még normál állománnyal működött a rendőrség és a katasztrófa-védelem, csak a riadó bejelentését követően kezdték el a dolgozókat berendelni otthonról.

A hvg.hu korábban megkérdezte a Belügyminisztériumot, hogy mikor rendelték el hivatalosan a riadót az Országos Katasztrófa-védelmi Főigazgatóság és a rendőrség felé, de cikkünk megjelenéséig nem kaptuk meg válaszukat. (Amennyiben megkapjuk, közöljük.)

A tűzoltók megírták levelüket

A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének honlapján közzétették azokat a leveleket, amelyeket a mentésben részt vevő tűzoltók írtak beszámolva tapasztalataikról. Ezekben általában a kommunikáció és az irányítás hiányát emelték ki.

ORFK / H. Szabó Sándor

„Szombat (március 15.) reggel 8 órakor leadtam a szolgálatot, 11 körül szóltak, hogy vissza kell mennünk, mert 12 után indul a busz velünk a hóban rekedt autók kimentésére. 13 óra előtt indultunk is XXX-re felvenni a kollégákat majd XXX-re 31-en voltunk a buszon, amit a Volán biztosított részünkre megyei megrendelés után” – emlékezett vissza egy tűzoltó. „Miután teljes volt a létszám, közöltem a buszvezetővel hogy indulhatunk. Erre ő visszakérdezett, hogy hová? Mondtam neki, hogy aki a buszt rendelte, az csak megmondta, hogy mi az úti célunk. A megrendelőt ő nem látta, így nem tudja.” Azért elindultak XXX felé és útközben a tűzoltó rádión segítséget kért, hogy megtudják, hol kell kimenekíteni embereket a hó fogságából. „Ők sem tudták elsőre, mondták utánanéznek. Később közölték, Bábolnára menjünk. A parancsnok kérte, hogy határozzák meg, merre menjünk, mely utak járhatóak. Erre kapott két telefonszámot és közölték vele, kérdezze meg a közútkezelőtől. Így jutottunk el az 1-es főút felé, haladtunk is az M6-oson, ott beszóltak, hogy azonnal álljon meg mind az összes busz a következő rádióforgalmazásig. Kerestünk egy pihenőt és vártunk, majd közölték velünk, hogy forduljunk vissza az állomáshelyünkre. Késő délután haza is értünk.”

Egy másik levélíró a műveletirányítással kapcsolatban hozta fel kritikaként, hogy nem volt egy személy, aki kézben tartotta volna az irányítást. „Lassú volt az intézkedés, információhiányosságok miatt többször előfordult, hogy csak nagy kerülővel tudtuk csak a kárhelyet megközelíteni, a hangnem, amit velünk szemben megengedtek maguknak, felháborító volt és ha tanácsot kapnak, akkor azt okoskodásnak veszik, pedig segítő szándékkal próbáljuk, de majdhogynem kikérik magunknak, a helyi ügyeletesekkel nem kommunikálnak, akik helyismeretükből és tapasztalatukból adódóan, másodpercek alatt oldanák meg a dolgokat.”

A következő tűzoltó azt írta. „Nálunk szombaton berendeltek a vasárnapi szolgálatból 9 embert, mondván, nagy szükség van rájuk az autópályán. Beérkeztek a laktanyába, beöltöztek védőruhába, majd elindultak a megyére. Amikor megérkeztek, azzal fogadták őket, hogy mit keresnek itt. A megdöbbenés ült ki az arcukra, hiszen azt hitték, azért hívták el őket a családjuktól szombaton, hogy segíthessenek! Ezek után felültették őket egy buszra és átvitték a csapatot Tatára! Ott megköszönték, hogy eljöttek és még öt órán keresztül ingáztatták őket mindenhova, de egy kapavágás nélkül tértek haza. Tudom, ez is egy sikertörténet, de a kollégáim nem így élték meg. Ja és nem mellesleg mondták nekik, hogy az árvíznél majd számítanak rájuk.