A The Guardian címlapján közölt cikkében szót ejt a felcsúti beruházásokról, megjegyezve, hogy az 1800 lelkes településhez képest meglehetősen furcsa a futballakadémia létesítése, Felcsút azonban Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök faluja is, aki fociimádó, és aki a törvényt is megváltoztatta a beruházások megkönnyítésére.

"Megalománia? Hiúsági kérdés? Vagy csak egy újabb oldala a Magyarországon zajló szédítő ütemű változásnak, amely Orbán és pártja, a Fidesz három évvel ezelőtti választásokon aratott elsöprő győzelme után kezdődött?" – teszi fel a kérdést a lap, amely hozzáteszi, hogy a futballt érintő körülbelül hatmilliárd forintnyi támogatást egyes adatok szerint közel felét csak Orbán faluja kapta.

Túry Gergely

A Guardian megjegyzi, hogy a magyar üzletemberek próbálnak Orbán kedvében járni, aki ráadásul egy olyan felhatalmazást élvez, amelyről más európai vezetők csak álmodhatnak, de sokan úgy látják, hogy visszaél a megbízatásával azért, hogy egy saját hatalmát bebiztosító rendszert hozzon létre.

A Guardian azonban hozzáteszi, Orbán nincs egyedüli Közép- és Kelet-Európában, ahol a demokratikusan megválasztott populista erős emberek dominálnak, akik a hatalmukat arra használják, hogy megfélemlítsék és leverjék az elégedetlenkedőket, démonizálják az ellenzéket, megszelídítsék a médiát, és saját céljaiknak megfelelően alakítsák a rendszert.

A lap erre hozza példaként az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint és a török miniszterelnököt, Recep Tayyip Erdogant, akik agresszívan lépnek fel az ellenzékükkel szembenm és rendszeresen alkalmaznak erőszakot a tüntetések leverésére. Romániában Victor Ponta szintén megpróbálkozott egy alkotmányos puccsal, sikertelenül, a cseh elnök, Milos Zeman pedig a kormányválságot használja ki saját hatalma megerősítésére.

A Guardian hozzáteszi, Oroszország kivételéve ezek a hataloméhes vezetők demokratikusan lettek megválasztva, és gondosan ügyelnek arra, hogy a törvényi kereteket betartsák. Putyin, Erdogan és Orbán azonban sokban hasonlítanak: mindhárman olyan pártok élén állnak, amelyeket uralnak, a politikát pedig egy olyan zéróösszegű játszmának tartják, amelyben a nyertes mindent visz, az ellenfeleket pedig árulóknak és szélsőségeseknek tartják – a nemzeti retorikával az ellenzéket a külföldi hatalmak bábjainak állítják be.

A lap azt is hozzáteszi, a magyar parlamentnek már csak annyi a szerepe, hogy elvégezze, amit a miniszterelnök akar, Orbán politikája azonban az Európai Uniót arra késztette, hogy új demokratikus ellenőrzési folyamatokat vezessen be. A Guardian megjegyzi, Orbánnak nincs jelentős ellenzéke, míg Törökországban a múlt hónapban komolyan tüntettek Erdogan politikája ellen.

A lap azt is hozzáteszi, Erdogan és Orbán pluralizmussal szembeni ellenérzéseit a leginkább a média területén lehet érezni, de a Guardian megemlíti a nemzeti dohányboltok rendszerét is, mint a kormányhoz való hűség jutalmazásának egyik kifejezését.

fzs