A körülbelül száz érdeklődő között voltak az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai is. Az eseményen Novák Előd mellett felszólalt Botlik József történész, Ferenczi Gábor, a Jobbik országgyűlési képviselője, Hegedűs Loránt református lelkipásztor és Spaller Erika, a HVIM soproni elnöke is.

Hegedűs Loránt szerint a Rongyos Gárda példája megmutatta, hogy reményvesztett helyzetben is kötelező reménykedni és cselekedni, és ahogy ma is: "minden vonalon vállalni kell az ellenállást". Novák Előd szerint a Rongyos Gárdához hasonlóan a mai gárdisták  is átélhetik "a társadalmilag megbecsült, de államilag üldözött létet".

Ferenczi Gábor arról beszélt, hogy bár a Rongyos Gárda működése kényszerítette ki azt a népszavazást 1921 decemberére, amelyen "Sopron elnyerte a leghűségesebb város címet", a mai történelemkönyvek mégsem tesznek említést a "nyugat-magyarországi hősökről". 

Az 1919 áprilisában alakult, Prónay Pál és Héjjas Iván vezette Rongyos Gárda elnevezésű fegyveres csoport egyebek között vissza akarta szerezni a trianoni békeszerződés miatt elvesztett területek egy részét. A nyugat-magyarországi felkelés 1921. augusztus 28-ától október 13-áig tartott a mai Burgenland és Magyarország nyugati területén. 

Előzménye az volt, hogy a trianoni békeszerződésekben Ausztriának ítélték Nyugat-Magyarországot, beleértve Sopront és környékét is. Magyarországon felkelőcsoportok szerveződtek, amelyek felvették a harcot a bevonuló osztrák csendőrökkel. A felkelés után sikerült elérni, hogy Sopron és környéke népszavazás útján dönthessen hovatartozásáról.