„Én akár kézzel is elhúzom – mutatja bicepszeit egy férfi. Ennek a kompnak maradnia kell – mondja egy botra támaszkodó idős asszony. Nekem odaát van a földem, az nem lehet, hogy ne jussak át! A gyerekeim hogy járjanak iskolába? – szól közbe a gátőr. Naponta négyszer kellene autóval kerülnöm, az száz kilométer. Gondolja, hogy van nekem erre pénzem? Vagy az autópálya matricára?”

Duzzadnak az indulatok a tápéi révnél tartott rögtönzött fórumon, mindenki mondja a magáét indulatosan. A Tisza és a Maros szorításában él 40 család, de jó földjei miatt sokan érintettek a kompközlekedésben. Pár ezer hektárnyi föld van a területen, melyen gabonát termel egy nagyobb vállalkozó, működnek itt még kisebb agrárcégek és itt él néhány, mezőgazdaságból élő család. Sok tápéinak is a Tisza bal partján van az öröksége, földje. Többen a régi pontonhidat sírják vissza, azt a falu lakói saját pénzből kifizették, majd 1971-ben, amikor Szegedhez csatolták Tápét, eltűnt a pontonhíd, eltűnt a pénz is. Annak már bottal üthetik a nyomát.

Régi történet

A tápéi kompot a rendszerváltáskor a szegedi önkormányzat vállalkozónak adta üzemeltetésbe, egy évtizede, hogy minden évben összecsap az önkormányzat és a cég. A SADAR Komp Kft keveselli a városi támogatást, a város szerint pedig a vállalkozó tapsolja el a pénzt. Szeptember elején már egy napra leállt a komp, a Kft vezetőjének kiürült a zsebe, állítása szerint üzemanyagra sem volt egy fillérje sem. A város levélben világosította fel Jaksa Sándort, amennyiben nem indítja újra a közlekedést, megszegi a szerződést, kötbért kell fizetnie. Valahonnan lett pénz, a komp jár, az indulatok nem csillapodnak. Pénteken a szegedi közgyűlésen döntöttek volna a képviselők, hogy új pályázatot írnak ki, hátha jelentkezik egy másik vállalkozó, illetve önkormányzati költségen indítanak egy buszjárat párt. A közgyűlés végül elmaradt, a napirendet nem szavazták meg.

A tápéi komp: ki viszi át?

Szlavkovics Rita

Hiába írnak ki pályázatot

Jaksa Sándor szerint ilyen feltételekkel egy vállalkozó sem lesz, aki vállalja a komp üzemeltetését. Szeged évi 17 millió forint támogatást fizet, hiszen a helyi lakosok ingyen használhatják a révet, ez a támogatás nagyjából ezt fedezi. Ehhez jön még a központi költségvetésből pályázható támogatás, ami –éppen a napokban megszületett döntés szerint - 3,4 millió forint, a pályázatot 14 millió forintra nyújtották be. A tavalyi évben egy belső ellenőrzés megállapította, hogy 5,9 millió hiányzik a komp normális üzemeltetéséhez. Jaksa szerint a helyzetet nehezíti, hogy új komp engedélyeztetéséhez drága átalakítások szükségesek. Amennyiben új vállalkozó lesz, neki új engedélyeket kell kérni. „Megeszem a kalapom, ha valaki jelentkezik az üzemeltetésre” – mérlegeli a komp működtetésének költségeit Jaksa.

„Nem akarunk másodrendű polgárok lenni, mások ingyen járhatnak a hidakon, mi meg fizessünk a kerülő utakért? – vágnak egymás szavába a helyiek. Bennünket nem érdekel, hogy ki üzemelteti, de szükségünk van a kompra. Nem gondolja, hogy napi egy buszpár, amit felajánlott a város, az megoldás? Reggel menjek ki kapálni, azt estig várjak a vissza buszra? A gyerekek estig várjanak, hogy hazajöhessenek az iskolából? Vagy járjunk autóval? Az új M43-ason, matricával? Rámegy a gatyánk is! És a traktorok, kombájnok hogyan járnak majd? Az autópályán? Pattanjak biciklire, tekerjek a sztrádán? Ha ekkora gond az önkormányzatnak, a vállalkozónak, miért nem veszi át az állam? Az iskolákat át tudta venni, akkor vigye ezt is!”

A kompok fele a csőd felé halad

„A révek több mint fele hasonló gondokkal küszködik, mint a szeged-tápéi komp, függetlenül attól, hogy önkormányzat vagy vállalkozó üzemelteti” - állapítja meg a Révhajózók Szövetségének elnöke. Csaba Attila szerint a 64 komp üzemeltetésére a központi költségvetésben szánt évi 150 millió forint, a tapasztalatok szerint szűkös. Erre a pénzre évente pályázni kell, hozzá kell tenni a 30 százalékos önrészt. Bonyolítja a helyzetet, hogy az átkelők üzemeltetése nem egységes, zömében vállalkozókkal kötöttek szerződést az önkormányzatok, a többi esetben az önkormányzatok üzemeltetik. A leállás veszélye nem csak a üzemeltetésbe kiadott kompoknál áll fenn, hanem gyakran a helyhatóságiaknál is. A 64 átkelő fele küzd folyamatosan, napi szinten likviditási gondokkal. A szakember szerint - aki nem mellesleg a kompok működésének hasznosságáról, más közlekedési formákkal összevetett olcsóságáról írt doktori disszertációt – egységesíteni kellene a működtetési konstrukciókat és legalább azokat államilag finanszírozni, melyek közutak részeiként működnek. A révátkelők háromnegyede közút, ha leáll a közlekedés, gyakorlatilag az adott út is megszűnik. (a tápéi komp a Makót Szegeddel összekötő négy számjegyű út része)

A dunafalvi komp napjai is meg vannak számlálva, bár azt a helyi önkormányzat működteti. Marosi György, polgármester elment a falig: három alkalmazottal viszi a hátán a kompot, a szó szoros értelmében, hiszen saját maga a „kapitány” társadalmi munkában. Mégis a leállás fenyegette a két települést összekötő révet. Dunafalva a régi finanszírozási rendszerben ÖNHIKI-s (önhibáján kívül forráshiányos település) volt, akkoriban a révre fordítandó pénzt megkapták ezen a címen. Az új feladatfinanszírozási rendszerben erre a feladatra nem kaptak pénzt, így az országgyűlési képviselőknél lobbizva elérte, hogy Dunafalva és Mohács(ott is jól lobbiztak) miatt megemelték az addig 150 millió forintos központi keretet 198 millió forintra, amiből Dunafalva 18, Mohács 40 millió forintot kap. Marosi György, polgármester szerint nem lobbizni kéne és attól függővé tenni egy közösség életét, hanem normatívát kellene megállapítani, hogy minden érintett önkormányzat megkapja, egy előzetes felmérés után,  a komp működéséhez szükséges pénzt.

Dönteni kell

A szegedi képviselők napokon belül döntenek arról, hogy új pályázatot írnak ki a tápéi komp üzemeltetésére. Szakemberek véleménye szerint ennyi pénzből egyetlen vállalkozó sem fogja tudni üzemeltetni a tiszai átkelőt. Az alternatívaként beállítható buszjárat pár az ott élőknek nem jelent megoldást: napi egy járat oda, egy vissza nem megoldás. A közelben nemrégiben megépült M43-as autópálya használata drága az itteniek számára (csak egy nagyon rövid, 1-3 kilométeres szakaszt vennének igénybe). Használhatnának egy régebbi utat, ami viszont 50 kilométeres kerülőt jelenthetne számukra naponta többször is. Nem csak a környéken lakók számára jelenti a legkevesebb költséget a komp, hanem az alternatívát kínáló önkormányzat számára is, hiszen ha az igények szerint naponta több pár autóbuszt indítana, már sokkal többe kerülne, mint a rév további támogatása. A tápéiak Fidesz-KDNP-s helyi képviselője, Juhász Gyula szerint a Közútkezelő lehetne a komp üzemeltetője, mint régen, azaz a központi költségvetésből lehetne finanszírozni. És ennek a megoldásnak a szegedi városvezetés sem állna ellent.

Pontonhíd és a komp madártávlatból.

ORFK / H. Szabó Sándor

A SADAR Komp nyakára jár az adóhatóság, napokon belül indulhat végrehajtás. A cég hónapok óta képtelen járulékokat, áfát fizetni. Az alkalmazottak közül háromnak közüzemi tartozásai vannak, ha a cég nem utalja a letiltást, ezeknél a dolgozóknál is megindulhat a végrehajtás otthonaikban. A cég egyébként folyamatosan megsérti már a hajózási szabályokat, hiszen nincsenek meg a mentéshez előírt eszközök, nincs rá pénz. Ez utóbbiak miatt a hatóságok amúgy is bármikor leállíthatnák a kompot. Ha kiírják az új pályázatot, amennyiben jelentkezik valaki arra, akkor is hónapokba telik, mire átállnak az új üzemeltetőre. A buszpárt azonnal indítanák egy leállás esetén, de az a helyieknek nem megoldás. A mostani pályázaton nyert 3,4 millió forintra decemberben köthetnek szerződést. Marad a külvilágtól való elzártság?