Már megint egy szavazás? Most éppen mit választunk?

Május 22. és 25. közt elvileg a világ egyik legnagyobb választását rendezik meg az Európai Unió tagállamaiban – Magyarországon 25-én vasárnap lesz a szavazás –, hiszen összesen körülbelül 400 millió választópolgárt várnak az urnákhoz. Az Európai Parlament Brüsszelben és Strasbourgban működik: a belga fővárosban székel, de évente 12 alkalommal plenáris ülést tart a Rajna-parti francia városban (a kétlakiságot mindenki gyűlöli, de a franciák ellenállása miatt nem lehet megszüntetni).

Hogy működik a választás? Lesznek egyéni jelöltek és listák?

Nem, az EP-választáson az egész ország egyetlen választókerület, és csak pártlistákra szavazunk. Az öt százaléknál többet elérő listák közt ugyanazzal a matematikai módszerrel osztják el a mandátumokat, mint amivel az országos listás mandátumokat az országgyűlési választásokon. A magyar választók 21 képviselőt küldhetnek a 736 tagú Európai Parlamentbe, ami nem tűnik túl soknak, de a rendszer még így is torzít a kisebb államok javára, hiszen például a több mint 80 millió lakosú Németországnak 99 képviselői hely jut. Az EP mandátuma öt évre szól, vagyis legközelebb 2019-ben választunk.

A strasbourgi plenáris ülésterem

MTI / EPA / Patrick Seeger

Szavazhatnak az EP-választáson a határon túli magyarok is?

Magyarországon nem, hiszen saját lakóhelyükön – ha az egy EU-tagállamban van – rendelkeznek választójoggal. Már a mostani parlamentben is helyet foglal két szlovákiai és három romániai magyar képviselő. Egyikük, Tőkés László most már magyar állampolgárként, a Fidesz-KDNP listáján indul, illetve befutó helyet kap majd egy kárpátaljai (ukrajnai) és egy vajdasági (szerbiai) magyar jelölt is, így a nem EU-tagállamban élő magyaroknak is lesz képviseletük.

És mi van azokkal, akik Németországba vagy Angliába mentek dolgozni?

Ha bejelentett lakcímmel rendelkeznek az adott EU-tagországban, akkor ott szavazhatnak, az adott ország választási szabályai szerint, de őket ebben az esetben törlik a magyar névjegyzékből. Ez fordítva is igaz: a Magyarországon élő uniós polgárok – ha akarnak, és legkésőbb május 9-ig kérik a regisztrációjukat, például ezen az oldalon – a magyar szabályok szerint, a magyar pártok listáira szavazhatnak. Azok a külföldön élők, akik hazai lakcímmel rendelkeznek, ugyanúgy szavazhatnak a nagykövetségeken és konzulátusokon, mint az országgyűlési választásokon – a regisztrációt ezen az oldalon lehet kérni.

Az Európai Parlament az a hely, ahol folyton támadják Magyarországot?

Igen, voltak olyan viták – például a nevezetes Tavares-jelentésé –, amelyekben a magyar kormány politikáját bírálták, de ez bevett dolog, hiszen az EP egy politikai testület, más tagállamok belügyeibe is megpróbálnak beleszólni a képviselők. Másrészt ezeknek az eljárásoknak minden médiavisszhang ellenére is csekély jelentősége van, az EU más szervei – például a végrehajtásért felelős Európai Bizottság, vagy a tagállamokat tömörítő Tanács – nem törik össze magukat, hogy eleget tegyenek az EP-képviselők javaslatainak, így például máig nem állt fel az a testület sem, amelynek elvileg a magyar demokráciát és jogállamiságot kellene értékelnie.

Orbán Viktor a Tavares-jelentés strasbourgi vitáján

MTI / EPA / Patrick Seeger

Nincs ez az EP tele bohócokkal, bukott politikusokkal és szélsőségesekkel?

Valóban sok kritika éri az Európai Parlamentet, hogy politikustemetőként működik, vagyis az otthon már parkolópályára került emberek kapnak kényelmes brüsszeli állást. Az is igaz, hogy a képviselők között sok az exhibicionista, magamutogató, harsány képviselő, illetve a nemzetállami parlamentekhez képest az EP-választásokon erősebbek a radikális, euroszkeptikus pártok. Mindezek oka abban keresendő, hogy a polgárok nem veszik annyira komolyan az EP-választást, mint a hazait, ez azon is látszik, hogy általában jóval kevesebben mennek el szavazni, mint máskor. A fenti problémák ellen maguk a választópolgárok tehetik a legtöbbet, ha részt vesznek a választáson, és alaposan megnézik, kire voksolnak.

Végül is milyen hatása van a mi életünkre az EP-nek?

Bár ez a magyar médiában nem mindig látszik, nagyon is kihat a mindennapi életre, ami Brüsszelben, illetve Strasbourgban történik. Az EP-nek egy sor ügyben úgynevezett együttdöntési joga van, vagyis az egyetértése nélkül nem születhetnek meg fontos jogszabályok. Csak egy példa a legutolsó plenáris ülésről: a képviselők nagy többséggel támogatták azt az irányelvet, amely szerint mindenkinek biztosítani kell az olcsó, alapszintű szolgáltatásokat biztosító bankszámla megnyitásának lehetőségét, illetve a bankoknak kell intézniük minden adminisztratív feladatot – például az átutalási megbízások átírását –, ha az ügyfél bankszámlát vált. Az irányelv persze nem közvetlenül érvényesül, a tagállamok parlamentjeinek kell átültetniük a saját jogrendjükbe.

Másrészt az EP-választás eredményétől függ az is, ki lesz az EU végrehajtó szervének, az Európai Bizottságnak az elnöke. Már a lisszaboni szerződés rendelkezett arról, hogy az Európai Tanácsnak „az európai parlamenti választások figyelembe vételével” kell javaslatot tennie a Bizottság elnökének személyére. Ez – bár a szerződés szövegében konkrétan nincs benne –, a gyakorlatban azt jelenti, hogy az EP-választásokon győztes párt soraiból kell valakit bizottsági elnöknek jelölni. Az idei választás újdonsága, hogy az európai pártok előre megnevezték jelöltjeiket. Bár a szerződés nem írja elő, hogy a Tanácsnak valóban a győztes párt listavezetőjét kell javasolnia a Bizottság élére, minden fontosabb párt állított saját jelöltet, így hallgatólagos megegyezés jött létre arról, hogy közülük kerül ki az új elnök.

Azt lehet tudni, hogy kik a jelöltek?

Épp az az idei választás újdonsága, hogy immár arcai is vannak az európai politikának. Az Európai Néppárt (amelynek a Fidesz is tagja) egy veterán luxemburgi politikust, Jean-Claude Junckert jelöl bizottsági elnöknek, aki korábban 18 évig volt hazája miniszterelnöke. Az Európai Szocialisták Pártjának jelöltje a német szociáldemokrata Martin Schulz, az EP jelenlegi elnöke. Bár igazából nekik kettőjüknek van esélyük, a kisebb pártok is megnevezték jelöltjeiket: a liberálisok a belga Guy Verhofstadot, aki korábban sokat vitatkozott Orbán Viktorral, a Zöldeknek pedig rögtön két jelöltjük is van: egy német nő, Ska Keller, illetve egy francia férfi, José Bové. Az Európai Baloldal (a kommunisták) a görög Alexisz Cipraszt szeretné bizottsági elnökként látni. A jelöltek május 15-én – először az EU történetében – nyilvános tévévitán vesznek részt.

AFP

Mi lesz, ha azok nyernek, akikkel a magyar kormány nincs jóban?

Ez még okozhat furcsa helyzeteket: ha például a szocialisták nyernek, a Tanácsban Orbán Viktor is szavaz majd arról, hogy az őt igen gyakran kritizáló Martin Schulz legyen a jelölt. A lisszaboni szerződés szerint persze a jelölésnek nem kell egyhangúnak lennie, elég a minősített többség, így egy-két vonakodó állam- vagy kormányfőt még elbír a rendszer. Az igazi erőpróba viszont csak az után következik, hogy az Európai Parlament meghallgatta és támogatta a jelöltet, neki kell ugyanis állni a biztosok kiválasztásának.

Nem úgy van, hogy minden ország delegál egy biztost?

Korábban egyszerű volt a képlet, minden tagállam delegált egy biztost, és a Parlament is csak néhány, kirívó esetekben tett keresztbe a hivatalba lépésüknek. Ma már viszont 28 tagja van az EU-nak, ezért a szerződés értelmében csak ennek kétharmada, 19 fő lehet a biztosok kollégiumának létszáma. Az előírások szerint rotációs rendszert kell alkalmazni, vagyis azok az országok, amelyek most nem adhatnak biztost, a következő ciklusban jogosultak lesznek erre, de biztosan nagy sakkjátszma lesz a Tanácsban arról, hogy ki maradjon ki az első körben, illetve melyik biztos milyen tárcát kapjon.

Mire lesz érdemes figyelni a következő években?

Biztos, hogy nem kell figyelni a szabad pálinkafőzésre. Ugyanakkor szinte biztos, hogy újra megnyílnak a viták az Európai Unió jövőjéről, a szerződésekről és az intézmények működéséről, hiszen egyre többen látják úgy, hogy az EU reformra szorul. A másik fontos ügy – bár Magyarországon ezt nem verik nagydobra – az Egyesült Államok és az Európai Unió közt az úgynevezett transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás terve. Ez azt jelenti, hogy megszűnnének a vámok a két térség közt, illetve le kell bontani azokat az egyéb akadályokat – például szabványokat, környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat – amelyek jelenleg még a kereskedelem útjában állnak. A megállapodás támogatói szerint a szabadkereskedelmi térségben – amely egy közel 800 milliós piac lenne – megugrana a gazdasági növekedés, a kritikusok szerint viszont Európa védtelenné válna, be kellene például engedni a genetikailag módosított növényekből készült élelmiszereket vagy az amerikai gyógyszereket.