Egy rendőrőrnagy 2009. június 18-án saját azonosítójával belépett a központi személy- és járműnyilvántartásba,  és lekérdezte egy nőnek a személyi, valamint egy tehergépkocsi forgalmi adatait. Úgy dolgozott, ahogy a hivatali hatáskörében szokott. Az egyetlen különbség az volt, hogy nem hivatalos ügyben járt el, hanem egy privát megbízó kérésére, akitől röviddel korábban sms-ben kapta meg, hogy mire kíváncsi.

A megbízónak aztán bediktálta a nő utolsó ismert lakcímét, és hogy onnan már kiköltözött, valamint azt, hogy a teherautót melyik cég lízingelte, és hogy mivel nem fizette a kötelező felelősség-biztosítást, a járművet kivonták a forgalomból. Információink szerint hétköznapi rutinról van szó, az adatbázisokhoz hozzáférők számtalan esetben adnak ki harmadik félnek központi nyilvántartási adatokat, de a lebukás ritka – még akkor is, ha ezúttal egy zalaegerszegi törvényszék előtt lévő ügyről beszélünk, melyben hivatali visszaélés miatt indult eljárás.

Több olyan ügyben, amely nagy nyilvánosság előtt folyik, csak mellékesen szokott felvetődni, hogy ilyen-olyan adat miképp szivároghatott ki. Honnan tudhatta meg a Blikk Oszter Sándor MOM balesetével kapcsolatban, hogy milyen mértékű volt a színész ittassága? Vagy hogy egy másik aktuális ügyet említsünk: miképp szivároghatott ki az az információ, hogy a Norvég Civil Támogatási Alaphoz benyújtott pályázatokat kik értékelték? Bár más jellegű esetekről van szó, azt nem szabadna kettős mércével kezelni, hogy egy adatot milyen alapon (pénzért, baráti segítségből, politikai célból) szivárogtatnak ki, és hogy ki érte a felelős.

Kollegális barátsággal

Ami a központi adatnyilvántartóval kapcsolatos illegális lekérdezéseket illeti, egy volt rendőri középvezető a hvg.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy a testület tagjai „havernak”, szívességi alapon havonta néhányszor biztos végeznek lekérdezéseket, és nagy valószínűséggel nem is buknak le vele. (A haver itt sok esetben egy volt rendőrt jelent, aki magánnyomozóként folytatta.)

Dossziék az irattárban

Horváth Szabolcs

„Ezeket csak célirányos kutakodással lehet lefülelni. Amennyiben ügyes a rendőr, akkor lepapírozza a nyilvántartásba való illegális belépését, beépíti azt a hivatalos eljárásba. És ez nem is tűnik fel, amikor egy nyomozás során amúgy is 5-10 embert, 4-5 autót meg kell néznie” – magyarázta. „Aki mondjuk, százszámra kérdez le és mindig autókat, ott azért hamar kibukik a dolog.”

Az említett, bírósági szakban lévő eljárásban a belső elhárítás, a Rendőri Szervek Védelmi Szolgálatának (ma: Nemzeti Védelmi Szolgálat) telefonlehallgatásai vezettek eredményre. De olyan esetek is vannak, amikor a belső vizsgálat buktat le embereket. Ezeknél azt vizsgálják, hogy aki lekérdezéseket, letöltéseket hajt végre, például egy ügy irataiból, annak a rendelkezésre álló adatok alapján volt-e ez a szolgálati feladata. Ha nem: a jogsértés gyanúja megállhat.

Főnököknek egyszerűbb

Egy magánnyomozó szerint, aki a hvg.hu-nak neve elhallgatását kérve nyilatkozott, az emberek tévesen gondolják, hogy a legjobb információ-csöpögtetők az alacsony beosztásban lévő rendőrök. Tapasztalata szerint az okmányirodákban dolgozóktól, illetve ügyészektől származik a legtöbb illegálisan kiszivárgó adat. „Sok hatóságnál hivatalból kezelnek nyilvántartásokat. Itt is a vezetőktől való adatbeszerzés sokkal biztonságosabb, hiszen egy vezető bármely beosztottja által kezelt aktába lényegében indoklás nélkül belenézhet.”

A nyomozó elmondta, hogy tudna példát hozni arra is, amikor a főnök a beosztottjával nézette meg, amire kíváncsi volt, de előfordult, hogy a titkárnő tudta, mi a vezér jelszava, és ő kérdezett le mindent.” A férfi hangsúlyozta, hogy a rendszer minden lekérdezést logol, azaz nyoma van annak, hogy ki, mikor és melyik gépről kérdez le adatokat egy eljárásról. Így ha valaki a kollégája jelszavával lép be a rendszerbe, még arra is ügyelnie kell, hogy ne a saját számítógépéről ügyeskedjen.”

Egy magánnyomozó szerint pénzért minden megszerezhető, ugyanakkor a kért összeg függ attól, hogy kiről, milyen információt kell beszerezni, s az milyen gyorsan kell. „Sokszor azonban a lekérdezések baráti szívességből történnek, nem fizetség ellenében.” Hozzátette: a Nemzeti Védelmi Szolgálat 2010-es létrehozása óta azért ez kockázatosabb. Aki mégis bevállalja, annál szerepet játszhat a napi megélhetési probléma, egy nagyobb adósság, vagy valamilyen szenvedélybetegség, például, hogy szerencsejáték-függő, és kell a pénz a szenvedélyére.

Az árak nem szabottak

A központi nyilvántartások adatainak megszerzésénél nehezebb hozzáférni nem saját számok híváslistájához, a rejtett számok azonosításához. A már említett zalaegerszegi ügyben az egyik rendőr ezt úgy oldotta meg, hogy az adott mobilszolgáltatót egy nyomozótársa ügyére hivatkozva kereste meg, melynek nyomán a cég megküldte a híváslistát, amit aztán a törzszászlós ötvenezer forintért továbbadott, a pénzen pedig kollégájával megosztozott.

A Privátkopó nemrég beszámolt arról is, hogy a sajtóban megjelenő lebukások mindig emelik a piaci árakat. (Néhány nappal ezelőtt a Sonline.hu számolt be arról, hogy siófoki rendőrök a helyi alvilágnak szolgáltattak ki adatokat a rendőrségi nyilvántartásból). Az őrizetbe vételek hírére megijednek az emberek, óvatosabbak lesznek, és kevésbé vállalnak kockázatot az illegális kérések teljesítésre. „Ugyanakkor itt nincsenek szabott árak, és az ingyenes baráti szívességtől akár több százezer forintig is terjedhet az ellenérték. Ez attól függ, hogy milyen viszonyt tud kialakítani valaki egy okmányirodai dolgozóval, egy rendőrrel, egy finánccal vagy akár egy ügyésszel” – hangsúlyozta.