Péntek este az ELTE jogi karán Futball és Politika címmel rendezett kerekasztal beszélgetést a Policity. A meghívottak --  András Krisztina sportgazdaságtan-kutató, Deutsch Tamás Ep-képviselő, volt sportminiszter, az MTK elnöke, Róna Dániel, politológus, aki leginkább MTK-szurkolói minőségében volt jelen, valamint Török Gábor politológus, az MLSZ Női Bizottságának elnöke -- a felvázolt menetrend szerint  a Fidesz focipolitikájáról, a stadionépítésekről, a szurkolói kártyarendszerről és a magyar foci jövőjéről beszélgettek (volna). De a másfél óra mindössze arra volt elég, hogy a felszínt karcolgassák.

Pedig egy nagyobb előadó szépen megtelt, három padsorban csak azok a szurkolók ültek, akik egy ideje módszeresen bojkottálják csapatuk meccseit. Ők főleg Deutsch Tamáshoz intéztek később néhány kérdést, aki leginkább mismásolt, majd megígérte, hogy “leülhetnek beszélgetni, aztán meglátja, mit tehet”, bár szerinte sok mindent nem érhet el az MLSZ-nél, ami úgy viselkedik, mint egy ”dacos, duzzogó kisgyerek.”

Színházra bezzeg van pénz

Róna azzal magyarázta a politika futball iránti érdeklődését, hogy még mindig a foci a  legnépszerűbb sport, a politikusok pedig szeretnek népszerű dolgokkal együtt mutatkozni, de Török Gábor szerint hiába “haszonmaximalizáló állat” a politikus, a jelenlegi tendenciáknak más magyarázata van: a szenvedély! Deutsch viszont a kettős állampolgársággal állította párhuzamba a stadionépítést: kezdetben mindkettő kemény harc ellenszélben, de mindkét ügy a közjóhoz ad hozzá, ezért képviseli mindkettőt rendes Fidesz-KDNP-s politikus teljes mellszélességgel. Nem szenvedély, belső meggyőződés tehát. Török gyorsan javított is, hogy ő ezt pozitívan értette, mélyen Deutsch szemébe nézett és azt mondta: “Úgy ismertelek meg, mint aki számára fontos a szenvedély.”

Vidi meccs közben: Közös szenvedély

Facebook / törökgáborelemez

Lehet, hogy sose tudjuk meg belső meggyőződésről, vagy szenvedélyről van-e szó, de az biztos, hogy a kormányzat stratégiai ágazattá léptette elő a sportot, a 2014-es költségvetésután a 2015-ös költségvetésben is több tízmilliárdot szán stadionok, és más sportlétesítmények építésére, fejlesztésére, a jelenlevő MTK klubelnök stadionja pedig kiemelt beruházásként épül. Török utalt a gyakori kritikára -- “költhetnék lélegeztetőgépre is” --, de szerinte ez azért is hibás, mert minden más területtől eltérően kezeli a focit a Fidesz. Emiatt a kivételezés miatt áll fenn szerinte az a veszély, hogy olyan lesz a foci, mint a Combino, ami a közvélemény-kutatások eredményei alapján pártszimpátiától függően tetszett vagy nem tetszett az embereknek.

Deutsch felemlegette, hogy 1990 és 2000 között minden kőszínházat felújítottak “Békéscsabától Sopronig”, pedig volt olyan színház, ahol “nem ölték egymást a bérletekért”, a Vígszínház felújítása pedig önmagában nagyságrendileg annyiba került, mint egy stadion felhúzása, mégsem tiltakozott senki. Arra nem tért ki, mennyibe kerül az államnak egy néző a Vígszínházban, azt viszont nem rég kiszámolták, hogy a két Felcsút befogadására alkalmas Pancho Arénában ez az összeg 3,47 millió forint.

Kapta is Deutsch a jogos kérdést, hogy a beruházásokat esetlegesen nem befolyásolja-e, hogy kik állnak egy klub mögött, vagy kiknek a szívügye egy-egy csapat, de a választ elviccelte annyival, hogy mostanra nem előny fideszesnek lenni, mert már mindenki fideszes. Szerinte egyetlen parlamenti döntés sem tökéletes, “lehet, hogy vannak joggal kritizálható, javítandó, megváltoztatandó döntések”, de abban Deutsch teljesen biztos, hogy “alapjaiban mindegyik helyes.”

Pár száz szotyizó marad

András Krisztina abban látta a probléma gyökerét, hogy a piaci mechanizmusok helyett állami beavatkozásokkal igazgatják a területet, így a költségvetési korlát “puhul”. Ezért is teheti meg az MLSZ, hogy ragaszkodik a láthatóan rosszul működő szurkolói kártya rendszerhez, annak ellenére, hogy az egyetlen megbízható fogyasztói csoport, az ultrák ellenzik a legjobban. Hiába az infrastrukturális fejlesztések, hiába a vénaszkenner kontrollálta tömeg; amíg “hiányzik a tudás” -- értsd: szar a foci --, addig kongani fognak a lelátók.

Deutsch Tamás Tusnádfürdőn: Foci és kettős állampolgárság

Túry Gergely

Szekeres Tamás, a Groupama Arénát üzemeltető cég ügyvezetője egy eheti szegedi előadáson nem is titkolta, hogy az új beléptető rendszer bevezetése miatt “sokan lemorzsolódnak, de jönnek helyettük majd mások.” Ez a gondolatmenet ezen a beszélgetésen is felmerült, és a felszólaló szurkolókat érezhetően ez bántotta a legjobban. Elhangzott, hogy nekik “hétfőtől péntekig ez az életük”, viszont “bűnözőként vannak kezelve”, és nem értik az MLSZ-nek miért érdeke pont azt a néhány hűséges szurkolót elidegenítenie, akik még életben tartják valamennyire a magyar futballt. Egy diósgyőri szurkoló érzékletesen írta le, hogy ezekkel az intézkedésekkel azt érik csak el, hogy “pár száz szotyizón kívül senki sem marad.”

Török Gábor diplomatikusan megjegyezte, hogy “többféle szurkolói típust” is ismer, de felfedte saját sötét múltját is: volt olyan, hogy “hülyebírózott”, sőt azt is kiabálta: “Sötét Zala!” (Török Gábor észrevétele alapján módosítva) De mióta gyermekét is kiviszi meccsre, moderálta magát, bár állítólag még női meccseken is nagyon sok új szót tanul a fia; szóval ő megérti ezeket a szabályozásokat.  Deutsch szerint az MLSZ jó példát követ, amikor bünteti a rasszista megjegyzéseket, de abban egyetért, hogy az MLSZ sokszor “baromságokat büntet”, például “miért ne lehetne azt mondani, hogy buzi MLSZ?” Mindenesetre az újítások  hatására egyelőre nem özönlenek a családosok meccsekre, csak az elkötelezett szurkolók helyek maradnak rendre üresen.