Nagyot fordult a világ a Legfőbb Ügyészségen alig egy hét alatt: az ítélethirdetés előtti utolsó pillanatban változtatta meg az ügyész a felülvizsgálati indítványt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre (tész) ítélt Magyar László ügyében. Múlt héten még azt kérte a vádhatóság – nem mellesleg a védelemmel egybehangzóan – az egyébként hivatalból kezdeményezett eljárásban, hogy változtassák meg a férfi ellen hozott jogerős döntés azon részét, amely kizárja a feltételes szabadlábra helyezést.

Csütörtökön pedig váratlanul éppen ennek ellenkezője és a korábbi ítéletet hatályának fenntartása mellett érvelt, mondván, az Európai Emberi Jogi Bíróság által sérelmezett helyzet már nem áll fenn. Igaz, kevéssé meggyőzően. „Sokáig vitatkoztunk” – indokolta a hvg.hu-nak Sódor István ügyész, hogy miért két nappal a döntés kihirdetése előtt hivatkozott egy már január elseje óta hatályos, egyébként tavaly ősszel elfogadott jogszabályra, nevezetesen a kötelező kegyelmi eljárás intézményére.

Irány: Strasbourg?

„Botrány, ami itt történt, és nagyon klassz, Strasbourg-képes indítvány” – értékeltek a tárgyaláson nem leplezett felháborodással Magyar László ügyvédei. Karsai Dániel és Kadlót Erzsébet ügyvédek egyaránt tisztességtelennek és hatályos jogszabályokkal ellentétesnek nevezték az ügyészség magatartását, amellyel véleményük szerint a bíróságot is megsértették. Sódor István szerint ugyanakkor az lenne vállalhatatlan a jogalkalmazók számára, ha Magyarra más szabályok vonatkoznának, mint a többi tészesre.

Fülöp Máté

Magyarországon jelenleg 53-an töltik tényleges életfogytig tartó büntetésüket, közülük 29-en már jogerős döntés alapján. E büntetési forma térhódításához a halálbüntetés 1990-es eltörlése is hozzájárult. Az első szabályozás az Antall-kormány idején, 1993-ban született meg, amit az első Orbán-kormány a romló bűnözési adatokra hivatkozva 1999-ben megszigorított, majd 2010-ben tovább bővítette azon ügyek körét, amelyekben kiszabható a valóban „ténylegessé” tett életfogytig tartó börtönbüntetés.

A szabadulás elvi lehetőségét meg kell adni

A most 49 éves Magyar László egy rablóbanda tagjaként magányos és idős embereket támadott meg, a bántalmazásokba hárman belehaltak. Emiatt, valamint rablásokért és más bűncselekményekért még 2005-ben ítélték a férfit életfogytig tartó szabadságvesztésre, amely 2010-ben emelkedett jogerőre. Az ítéletében kizárták a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét. Ez azonban az embertelen, megalázó büntetés tilalmába ütközik, ezért jogsértő a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (tész) – mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága még tavaly májusban Magyar beadványa nyomán.

A férfi a Fidesz által az alaptörvénybe is beemelt „tényleges” mellett kifogásolta büntetőügyének nyolc évig (2002–2010) tartó tárgyalását, és egyik bírájának elfogultságát is. Nagyrészt sikerrel járt: az elhúzódó eljárásért kétezer euró nem vagyoni kártérítést ítéltek meg neki. A tész kérdésében azonban a bíróság elegendőnek látta a jogsértés megállapítását, ami nem jelenti azt, hogy ki kellene engedni a börtönből. Önmagában ugyanis nem jogsértő, ha valakit élete végéig börtönben tartanak, de a szabadulás elvi lehetőségét meg kell adni. Ezért a legsúlyosabb büntetést időnként kötelezően felül kellene vizsgálni – a strasbourgi bírák szerint.

Maradt a 40 év

Az elmarasztalás után a kormány is lépett: tavaly ősszel bevezette a kötelező kegyelmi eljárás jogintézményét. E szerint negyven év után felülvizsgálható a tényleges életfogytiglan. A kegyelemre való alkalmasságot büntetőbírókból álló kegyelmi bizottságnak kell majd vizsgálnia, Magyar esetében először 27 év múlva. A bizottság véleménye köti az igazságügyi minisztert, de nem köti a köztársasági elnököt, aki szabadon mérlegelheti a kegyelem megadását. Ezzel – az igazságügyi tárca álláspontja szerint – a magyar jogalkotó végrehajtotta a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét. A jogsértő helyzet feloldása volt a célja elvben a most lezárult felülvizsgálati eljárásnak is.

Egészen a közelmúltig még úgy tűnt, még a Legfőbb Ügyészséget sem sikerült meggyőzni arról, hogy meglenne az európai megoldás az embertelennek talált tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés ügyében. Erre utalt, hogy egészen keddig a vádhatóság sem gondolta alkalmazni az elmarasztalásra válaszul megalkotott, 40 év után automatikusan bekövetkező kötelező kegyelmi eljárást. A Kúria előtti vita szokatlan módon már csak arról szólt a vád és a védelem között, hogy Magyar esetében 25 vagy 30 év elteltével kellene-e megvizsgálni a szabadulás lehetőségét.

Fülöp Máté

Ehhez képest a Kúria is 40 évben határozta meg a szabadlábra helyezés legkorábbi időpontját, ám nem a hatályos jogszabályokra, hanem egyfelől az elkövetéskor hatályos eljárási törvényre, valamint Törköly Tibor ügyében született strasbourgi ítéletre hivatkozva. Törkölyt mint többszörös visszaesőt 2005. január 11-én a Bács-Kiskun Megyei Bíróság súlyos testi sértés kísérletéért és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, azzal, hogy csak 40 év után (2044. július 25-étől) helyezhető feltételes szabadlábra. A férfi emiatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, és az emberi jogi egyezmény konkrét rendelkezésére való hivatkozás nélkül azt is állította, hogy a kirótt életfogytig tartó szabadságvesztés, melyből feltételes szabadlábra csak 40 év után (75 éves korában) helyezhető, embertelen büntetésnek minősül. Ám kérelmét alaptalannak minősítették és elutasították.

Egyet jelent a reménytelenséggel

A magyar kormány megoldását sokan vitatják, mondván: nem igazi jogorvoslati lehetőség az, ha a köztársasági elnök felülbírálhatja a bírák döntését. „A negyven év is túl hosszú idő, gyakorlatilag egyet jelent a reménytelenséggel” – értékelt a HVG-nek Karsai Dániel ügyvéd, aki Magyart is képviselte az Európai Bíróság előtt. Hozzátette: kriminológiai kutatások igazolják, hogy 25 év után eléri a büntetés a célját, és akkor még van értelme a társadalomba való visszavezetésnek is. Az angliai 25 év utáni felülvizsgálati időt Strasbourg is jóváhagyta, igaz, egy francia ügyben a harmincéves határvonalat is elfogadta, a köztársasági elnök vétójogának lehetőségét viszont nehezményezte. A magyar kormány megoldására a Kúria is kitért, a bírák szerint szerintük strasbourgi mércével nem elfogadható, hogy a kegyelmi döntéseket nem kell megindokolni a köztárasági elnöknek és az igazságügyi miniszternek sem. A jogász körökben kialakult számháborúba viszont nem kíván beszállni a Kúria – hangzott el.

A kormány is igyekezett elejét venni a további vitáknak. A felülvizsgálati eljárás hírére Lázár János miniszter és Répássy Róbert igazságügyi államtitkár is sietett leszögezni, hogy a tényleges életfogytiglanit „nem adják”. Strasbourgi bírósági döntés, uniós elvek ide vagy oda, Lázár leszögezte: ez ügyben semmilyen engedményt nem akarnak tenni. Az ész nélküli szigor a bíróságokra is hatással van: a Szegedi Ítélőtábla például a napokban tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azt a 35 éves férfit, aki féltékenységből három éve egy konyhakéssel szurkálta meg élettárást. Annak ellenére zárták ki a szabadulás esélyét, hogy az asszony könnyebb sérülésekkel megúszta.