Hatályos immár az a kormányrendelet, amely menekültügyben kihirdette a biztonságos származási és harmadik országok listáját. A kormányt az országgyűlés hatalmazta fel ennek a rendeletnek a megalkotására, jóllehet a két kategória feltételeit ennél magasabb rendű jogszabályok (uniós jogszabály, magyar menedékjogi törvény) egyértelműen meghatározza. Ezért ez nem pusztán politikai döntés kérdése, állítja a Magyar Helsinki Bizottság programvezetője, Gyulai Gábor. Ugyanakkor a kormánynak jogában áll meghatároznia a biztonságos országok listáját, írja a Belügyminisztérium.

Menekültek Szabadkán

Fazekas István

Ha egy menekült biztonságos harmadik országból jön, vagy ilyenből lép be Magyarországra, vissza lehet oda küldeni, hiszen abban ott nincs veszélyben, nincs miért védelmet kérnie. Az ennek szellemében indított eljárást 15 nap alatt lefolytatják (szemben a mostani 5-8 hónappal), a döntés ellen 8 napig lehet fellebbezni.

A biztonságos származási és harmadik ország olyan állam lehet, ahol a Magyarországon menedékjogot kérő személyt visszatérésekor nem éri fenyegetés, megkülönböztetés, nem vár rá faja, vallása, politikai nézete, nemi hovatartozása miatt testi épségét fenyegető veszély. Biztonságos harmadik ország csak olyan állam lehet, amelyből nem toloncolják vissza a számára veszélyt jelentő származási országba, vagy egyéb nem biztonságos helyre. És csak olyanba, ahol működő menekültügyi infrastruktúra van.

A kérdésben mértékadó ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) által kiadott listán Szerbia és Macedónia nem szerepel, ám a magyar kormány a rendeletben mégis biztonságos harmadik országnak vélelmezi őket. Az ENSZ-szervezet ítéletének „oka, hogy egyik országban sincs ténylegesen működő menedékjogi eljárás, nem biztosított a menedékkérők emberhez méltó elhelyezése az eljárás alatt, nincs megfelelő segítségnyújtás számukra, és lényegében esélytelen, hogy valóban státuszt kapjanak (például Szerbiában 2008 óta több tízezer afgán, szír stb. kért menedéket, ehhez képest mindeddig 18 (!) fő kapott menekült- vagy oltalmazott státuszt)" – írja Gyulai.

Fazekas István

Az UNHCR 2012-es állásfoglalása egyébként úgy látja, bár van fejlődés a szerb menekültrendszerben, hiányoznak a források az elégséges szint biztosításához, és rendszeres a menedékkérők visszaküldése (refoulement). Az ország nem biztosítja a kérelmek igazságos elbírálásának intézményi hátterét. "Ennek okán Szerbiát nem lenne szabad harmadik biztonságos országnak nevezni, és az UNHCR arra ösztönzi az államokat, hogy oda ne küldjenek vissza menedékkérőket."

Ezt az állásfoglalást akkor fogja az ENSZ-szervezet felülvizsgálni, ha úgy látja, a kérdésben valami változás történt Szerbiában, ha van olyan országinformáció, ami indokolja a megállapítások felülvizsgálatát – ezt az UNHCR szerbiai irodája érzékelné. „Jelenleg ilyen információról nincs tudomásunk”, mondta a hvg.hu-nak Simon Ernő, az UNHCR magyarországi szóvivője.

Jogunkban áll Szerbiát biztonságos országnak tartani

Zsohár Zsuzsanna, a Migration Aid menekülteket segítő szervezet sajtósa is megdöbbentő atrocitásokról hallott a Balkánon át hozzánk érkező menekültektől: egy kisbaba például azért halt meg, mert kirepült az édesapja kezéből, amikor egy katona fejbe rúgta őt. Az Amnesty International szerbiai és macedóniai átfogó kutatásai is erőszakos cselekedetekről, menekültekkel szembeni súlyos visszaélésekről számoltak be. Az UNHCR állásfoglalása mind az uniós jog, mind a Kúria 2012-es iránymutatása értelmében kötelező érvényű, és nem véletlen nem szerepel a két ország egyetlen EU-s tagállam biztonságos országokat tartalmazó listáján. A Belügyminisztérium szerint Magyarország már régóta szorgalmazza a közös EU-s listát a biztonságos származási országokról, és erre a közeljövőben állítólag sor is kerül.

Fazekas István

A Belügyminisztérium szerint „jelenleg az eljárási irányelv szabályai alapján a tagállamok maguk határozhatnak meg nemzeti listákat az irányelv kritériumai alapján. A 2015. július 20-án hozott tanácsi következtetés szól arról, hogy ’a nyugat-balkáni országok a legtöbb tagállam esetében szerepelnek a biztonságos származási országokat felsoroló nemzeti jegyzékben, az Európai Tanács pedig több alkalommal megerősítette ezen országok európai perspektíváját (… ), a nyugat-balkáni országokat minden tagállamnak biztonságos származási országgá kellene nyilvánítania’”.

Hogy nevezhet ki biztonságos harmadik országnak valamit Magyarország, ha az szembemegy az UNHCR megítélésével? A biztonságos harmadik ország meghatározása valóban tagállami hatáskör, a különböző szervezetek, mint az UNHCR, tényleg csak ajánlásokat tehet, magyarázta az ellentmondást Simon Ernő.

Bizonyítsd, amit nem tudsz

A kormányrendelet látszólag nem olyan szigorú, hiszen bizonyítási lehetőséget ad a menedékkérőnek, hogy a rendelet szerinti biztonságos ország számára nem biztonságos. Gyulainak és a Helsinki Bizottságnak azonban ezzel több problémája is van. A kérelmező általában az ENSZ iránymutatására és az országinformációra támaszkodva tudja bizonyítani igazát: ha ezt a magyar állam ab ovo nem fogadja el, szinte lehetetlenné válik a bizonyítás. "Hogy tudná bárki bizonyítani, hogy nem fért hozzá egy nem is létező lehetőséghez?" – teszi fel a kérdést Gyulai.

A bizonyítás amúgy is túl szigorú követelmény, általában a hatóságok megelégednek a valószínűsítéssel, mert a valódi bizonyítási eszközök hiányoznak, ám egy rossz (visszatoloncolási) döntés következményei súlyosak lehetnek. A bizonyítás lehetőségének felajánlása tehát csak látszólag lehetőség, valójában szigorítás. Végül technikailag is szinte lehetetlen megugrani a szintet: azután, hogy közölték a menedékkérővel a biztonságos harmadik ország elv alkalmazását, három napja van bizonyítani az ellenkezőjét. A törvény még a kötelező tolmácsolást sem írja elő. Mindenki el tudja képzelni, hogy ez mit jelent egy menedékkérőnek, aki fáradtan, sokszor kirabolva ér Magyarországra, se a nyelvi, se a jogi, intézményi környezetet nem ismeri, és ennyi idő alatt segítséget sem tud igénybe venni.

Fazekas István

Ebben a jogi környezetben a Bevándorlási és Állampolgársági hivatal (BÁH) vélhetően futószalagon dobhatja vissza a menedékkérelmeket, teljesen kiüresítve a jogszabály szerint kötelezően előírt egyéni elbírálás rendszerét. Gyulai szerint van azonban jogorvoslatra mód, még úgy is, hogy a határidők durvák és hiányoznak a jogorvoslati garanciák.

Ehhez az kell, hogy a magyar bíróságok ezt felismerjék, és futószalagon utasítsák el a BÁH döntéseit, valódi menedékkérelmi eljárás lefolytatására kötelezve az államot. Ha ez nem történik meg, egyéni esetekben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet majd fordulni. Vizsgálhatja a biztonságos országok listáját az Európai Bizottság is, és kezdeményezheti, hogy Szerbiát és Macedóniát vegyék le a listáról, ha az uniós szabályok alapján ezt jogsértőnek tartja. "Végül egy magyar bíró is kezdeményezheti ún. előzetes döntéshozatali eljárás keretében, hogy a luxembourgi Európai Unió Bíróság vizsgálja meg, hogy a magyar szabályozás összhangban van-e az uniós joggal (tehát adott esetben a Szerbiát biztonságos országgá nyilvánító jogszabály összhangban van-e az unió vonatkozó irányelvének rendelkezéseivel és az unió Alapjogi Chartájával). Ehhez semmi más nem kell, mint egy konkrét ügy és egy bíró. A Helsinki Bizottság jogi segítő munkája keretében minden módon igyekszik majd elősegíteni mindezen eszközök érvényesülését."

Más, menekültügyi szakértő forrásunk is úgy látja, bár az ország kinevezheti biztonságos országnak Szerbiát (ezzel egyedüliként az EU-ban, ahol maximum biztonságos származási országnak tekintik Szerbiát, de oda más országból származó menekültet sehol sem küldenek vissza), de komoly eséllyel elveszít egy pert Strasbourgban, ahol például az UNHCR-ajánlásra hivatkozva megtámadják ezt a gyakorlatot.