Az afgán Noor Mohammad Shrizadot (19 éves) hajvágás közben érte édesapja hívása: már két hete nem beszéltek, így érthetően nagyon örült, hogy hallja a hangját. A debreceni menekülttábor és a Keleti közötti távot gyalog tette meg, fájlalta is a térdét, de neki legalább van cipője. Mit szóljon a barátja, aki textilpapucsban tette ugyanezt?

Fazekas István

Mohammad Belgiumba vagy Svédországba szeretne eljutni, és zenészként szeretne dolgozni. Egy nagy becsben tartott rózsaszín füzetbe vezeti az általa írt dalszövegeket, a telefonján mutatta, milyen zenét csinál. A füzetben bejegyzéseket őriz azoktól, akikkel az útja során találkozott, és persze a családja jókívánságait, melyek akkor kerültek bele, amikor útnak indult.

Gond-e, ha hajat vágok?

Diának már jó előre jelezte, hogy az ő vastag hajával bizony meggyűlik majd a baja. „Modern stílus lehet?”, kérdezte, mire a már hetek óta önkénteskedő Pintér Kardos Diána előkapott egy hajzselét. Dia egy hete olvasta Rózsa Magdolna blogbejegyzését, aki beszámolt arról, hogyan fodrászkodik a Keletiben, és mivel civilben neki is ez a foglalkozása, megkereste, hogy ételosztás helyett inkább ő is nyírna.

Fazekas István

A fodrász-kozmetikus végzettségű Magdolna közel húsz éve végez önkéntes munkákat itthon és külföldön. „Az elmúlt öt évben családok átmeneti otthonaiba, illetve anyaotthonokba jártam hajat vágni, amibe akkor iktattam be egy kis szünetet, amikor a kisfiam leukémiás lett. Amíg kórházban voltunk, ott is vágtam hajat, csak éppen a beteg gyerekeknek”. Arra a kérdésünkre, hogy ilyen teher mellett, hogyan tudott mások segítésén gondolkodni, azt felelte: „Majdnem megőrültem a kórházban. Először csak lufikat csináltam nekik, majd megkérdeztem, gond-e, ha hajat vágok.”

Lett új hajvágó gép

Magdolna egyedül neveli két gyermekét, a kisfia már egy éve tünetmentes. De ahhoz, hogy el tudjon menni a Keletibe dolgozni, meg kellett várnia, hogy elkezdődjön az ovi és az iskola, valamint hogy kiderüljön, miképp áll össze az egyetemi órarendje – Magdolna ugyanis harmadéves szociális munkás hallgató az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen. Csoporttársa, Ida ötlete volt, hogy jöjjenek ki.  A szervezettségre jellemző, hogy a Migration Aidnek jelezte, áramra lenne szüksége, és másnap már be is állhatott hajat vágni.

Az önkéntes hajvágószalon ötletét sokan dicsérték a Facebookon, sőt így tudott venni egy új hajvágó gépet, a felhívására valaki átutalta a teljes összeget. Nagy szükség elektromos borotvára is, hiszen a férfiak többsége leginkább borotválkozni szeretne Magdinál. A nők viszont csak a férjükre vagy gyermekükre várnak: egyikük elmagyarázta, hogy a vallásuk sem engedné, hogy nyilvánosan mutassák a hajukat, de szégyellősebbek is annál. Egy hajvágásra váró férfi pedig azt mesélte, otthon csak férfiak nyírták a haját, meglepte, hogy Magdolna is fodrász.

Fazekas István

Egyébként sokan fizetnének is a hajvágásért, de a környező fodrászatokban nem fogadták őket. Van, ahol a fertőzések miatt aggódtak, más attól tartott, hogy a vendégei meglátják. „Ha ezért veszítesz egy vendéget, akkor hadd menjen” – felelte erre Magdolna.

Szalonhangulat

Amennyire a Keleti atmoszférája engedi, az önkéntesek igyekeztek szalonhangulatot kelteni. Búgott a hajszárító, csattogott az olló, a fodrászok, amennyire tudtak, csicseregtek a vendégekkel. Pár angol, arab és perzsa nyelvű feliratot is fellógattak, hogy tudják, mire számíthatnak a műanyag székekbe leülők. „Az arab feliratot a férjem kollégája, a perzsát a lányom barátja, Mohamed fordította”, felelte Dia arra a kérdésünkre, hogyan készítették a táblákat. „Ők egyébként itt ismerkedtek meg a segítő csoportban”, magyarázta röviden a fiatalok szerelmét.

A vendégek gyakran nem értenek angolul, de kézzel-lábbal mindig sikerült eddig elmutogatni, milyen hosszú hajat szeretnének, és meddig érjen a pajesz. A megértésben aztán nagy előrelépést jelentett a félig szír származású Sama, aki Svédországból jött Budapestre segíteni, amint meghallotta a híreket. Most lóg az egyetemről, de úgy érzi, alapvető emberi kötelessége, hogy megtegye, amit tud.

Kocsis Andrea

Az eleinte félszegen ácsorgó „ügyfelek” a fodrászok kezei közt fokozatosan oldódtak fel: rövid időn belül már felszabadultan nevetgéltek egymás átalakulását látva. Még a nagy szakállát elveszítő, komor tekintetű férfit is sikerült őszinte mosolygásra késztetniük egy fotó erejéig. A legjobban az ingyenfodrászatnak talán az a háromgyerekes iraki család örült, ahol a szülőknek lett egy kis szusszanásnyi idejük leülni megenni egy szelet kenyeret, mialatt a segítők eljátszottak a gyerekekkel, és megigazították a frizurájukat.

Túl a Keletin

A fodrászok délután négykor csomagoltak, mert menniük kellett a gyerekekért az iskolába. Dia elmondta, a jövőben hajléktalanoknak szeretne segíteni, Magdolna álma pedig egy szociális szépségszalon. „A szalont a zuglói alpolgármester közbenjárásával nyitnánk a Rákospatak mellett, ahol nem csak ingyenes szépségápolás, hanem szociális munka is folyna a rászorulók részére” – mondta Magdolna. A helyiség már megvan, de felújítást igényel, illetve a fenntartásához is szükséges az önkormányzat támogatása, amiről ősszel döntenek. (Egy hasonló szociális szépségszalonról korábban már írtunk – a szerk.)

Fazekas István

Mivel nem csak fodrász, hanem kozmetikus, kéz- és lábápoló is, teljes körű szépészeti „ráncfelvarrást”, sőt jogi és lelki útmutatást adna. „A szociális szalon az álláskeresőknek szólna leginkább” – magyarázta Magdolna. „Nem is kell nagyon részletezni, mennyit számít, hogy milyen a hajam, a körmöm, vagy mi van rajtam, amikor munkára jelentkezem – mesélt a szalon céljáról. Magdolna a jövőben egyébként tanoncokat is fogadna. Fodrászokat nem győzködne, hogy kövessék a példáját – szerinte felesleges mellette érvelni, aki akarja csinálni, úgyis csinálja.