Múlt héten került nyilvánosságra az Emmi törvénytervezete, amely 2017 januárjától hároméves kor fölött minden három évnél idősebb gyereket kötelező jelleggel az állami óvodai ellátó rendszerbe terelne. A tervezetben egész pontosan ez úgy szerepel, hogy „megszüntetésre kerül az a lehetőség, hogy a kötelező óvodába járási kötelezettségnek ötéves korig családi napköziben is eleget lehet tenni.”

Eddig ugyanis a szülők megtehették, hogy úgynevezett családi napközikbe (csana) írassák be az óvodaköteles korú gyereküket, miután az eddigi szabályozás csak annyit írt elő, hogy hároméves korú gyermekeknek kötelező napi 4 órában óvodai nevelésben részt venniük. A jelenleg hatályos szabályozás azért adott (átmeneti) egérutat a családi napköziknek, mert a magyar óvodák, hasonlóan a bölcsődékhez, komoly férőhelyhiánnyal küzdenek. Vagyis azért járhattak óvodaköteles gyerekek családi napközikbe, mert az állami óvodákba nem fértek be.

A törvénytervezet a családi napköziket ellehetetlenítő döntést gyakorlatilag azzal indokolja, hogy az óvodásoknak az óvodában a helye. Az érvelés azért is furcsa, mert szakmailag semmi támasztja alá a bölcsődések és óvodások (a családi napköziben vegyes csoportok vannak) ilyen szigorú szétválasztását, sőt az általunk megkérdezett napközis gondozók egybehangzóan azt mondták, hogy a kisebbeknek még hasznos is, ha idősebb gyerekekkel találkoznak nap mint nap. A családi napközikben maximum hétfős csoportok vannak két gondozóval, vagyis sokkal több figyelem jut egy-egy gyerekre, mint egy „rendes” oviban, ahol a KSH adatai szerint egy felnőttre átlagosan 10 gyerek jut.

Mi van a tervezetben?

A törvénytervezet szerint a családi napközik családi bölcsődékké alakulnának, elvileg automatikusan, a három évnél idősebb gyerekek ellátásával foglalkozó családi napközik pedig napközbeni gyermekfelügyeletekké változnának. Ezenkívül bevezetnék a minibölcsőde és a munkahelyi bölcső intézményét is. A minibölcsődében 7 gyerek járhatna egy csoportba, és személyzetnek elég lenne csoportonként 1 kisgyermeknevelő és 1 dajka. A munkahelyi bölcsődében is maximum 7 fős gyerekcsoportok lehetnének. Ezek a foglalkoztató fenntartásában működnének, a munkahely által biztosított ingatlanban. A tervezet arra is kitér, hogy kötelező lenne bölcsődét működtetni mindenhol, ahol legalább 5 gyereknek lenne igénye erre, és ott is, ahol 40-nél több 2 éven aluli gyerek él. Most úgy szól a törvény, hogy csak 10 ezer fő feletti népesség esetén kell bölcsődét biztosítaniuk az önkormányzatnak, melyeknek 2018. december 31-ig kellene eleget tenniük a kötelezettségüknek.

„Nem akarják harminchatodiknak beíratni a gyereküket.”

Ami ennél is fontosabb, hogy az óvodai férőhelyek problémája sem megoldott. “Az óvodás korú gyerekek nem azért járnak családi napközibe, mert ott angolul lovagolhatnak a gyerekek” – mondta Nagy Ágnes családi napközi tanácsadó. A magyar valóság az, hogy a szülők az óvodák túlzsúfoltsága vagy a férőhelyhiány miatt választják inkább a családi napköziket, mert „nem akarják harminchatodiknak beíratni a gyereküket”.

Ugyan a törvények szerint egy óvodai csoport legfeljebb 25 fős lehet, ennek ellenére nem ritka a 30, vagy annál nagyobb létszámmal működő csoport, pedig érdemi munkát 12–15 gyerekkel lehet végezni, tette hozzá. Budapestre ez különösen igaz, egy második kerületi családi napközi vezetője azt mondta, hogy kerületükben évek óta férőhelyhiány van az óvodákban és emiatt a családi napközik is telt házzal is üzemelnek. „Nekünk is a várólistát kell vezetnünk, olyan sok a jelentkező” – mesélte. 

Még több férőhelyre lesz szükség

A kapacitások egyenlőtlen eloszlása a fővárosban is jellemző, de vidéken még tipikusabb. Ott vagy nincs elérhető távolságban óvoda, vagy kihasználatlanul működnek. A statisztikák szerint az óvodák kihasználtsága tavaly 85 százalékos volt, azaz több férőhely van, mint óvodás gyerek, mégis Rétvári Bence, az Emmi államtitkára szerint még további 993 óvodai férőhelyre lenne szükség.

A családi napközik nagy előnye, hogy ott működnek, ahol szükség van rájuk, olyan kistelepüléseken, ahol a gyerekek napközbeni elhelyezése nem megoldott, vagy a férőhelyhiány miatt, vagy mert nincs is óvoda (például Somogy, Heves vagy Baranya  megyében). A három évnél idősebb gyerekek állami óvodákba terelése viszont még növelheti is a férőhelyhiányt. Jelenleg 7100 gyerek jár családi napközibe, 40 százalékuk óvodás korú, azaz a jövőben kb. 2800-3000 gyereket kell majd ellátniuk pluszban az állami óvodáknak. A KSH tanulmánya is azzal számol, hogy a háromévesek számára kötelezővé váló óvodai nevelés miatt további férőhelyekre lesz szükség.

Lehúzhatják a rolót

A családi napközik jó részét érzékenyen érintené az Emmi törvénytervezete. Ha mégis kitartanak az óvodás korúak fogadása mellett, akkor le kell mondaniuk az állami normatíváról, vagyis csak és kizárólag piaci alapon működhetnének tovább. A jelenlegi szabályozás szerint a nonprofit szervezetek által működtetett családi napközik állami normatívára jogosultak, ennek összege gyerekenként 268 ezer forint évente, ami egy hónapra lebontva 22 500 forintra jön ki. (A profitorientált vállalkozások ennek 30 százalékát igényelhetik az államtól.)

“Minket is meglepett” – mondta az Emmi törvénytervezetéről Grosch Mária, a Fehér Kereszt Közhasznú Egyesület Családi Napközi Hálózat munkatársa, amely 2003 után az országban elsőként hozott létre családi napközi hálózatot. Szerinte főleg azok a kisebb létszámmal működő csanák kerülnének nehéz helyzetbe, amelyek olyan településen működnek, ahol hátrányos helyzetben lévő családok élnek. Ezek a napközik állami normatíva nélkül tönkremennének, a szülőktől meg nem kérhetnek többet önköltség címén, mert egész egyszerűen nem tudnának többet fizetni, mint most, magyarázta Grosch, aki úgy számol, hogy a nagyobb csoportokkal dolgozó napköziknél a térítési díj kompenzálhatja majd a kieső állami támogatást.

“Mi nem igazán díjaznánk” – kommentálta a tervezetet egy másik fővárosi csana munkatára. Őket nagyon földhöz vághatja a változás, mert sok három év körüli gyerekkel dolgoznak, és pont azt a korosztályt veszítenék el, amelyik a legtöbb bevételt hozza a napközi számára.

A szülők később mennének vissza dolgozni

Az, hogy nem kell külön intézményt keresni egy családnak a bölcsis, majd ovis korú gyereknek, a csanák egyik pozitívuma. Azzal, hogy az ovis korú gyerekeket állami intézményekbe terelik, a szülőket is elgondolkoztathatja, hogy mégse a gyerek egy-két éves korában menjenek vissza dolgozni, hanem később. „Mindenki bepánikolt a törvénytervezet miatt” – mondta egy vidéki napközi tulajdonosa, aki szintén attól tart, hogy a szülők inkább otthon maradnak a bölcsis korú gyerekükkel, minthogy 1-2 évre beírassák hozzájuk, mert hároméves kortól úgyis kötelező lesz az óvoda.

Szerinte már így sok sok csana húzta le a rolót, amióta a gyerekeknek délután négyig bent kell lenniük az iskolában, most várják, mi fog történni. “Felhívtuk az államtitkárságot, de fogalmuk sincs, hogyan fog működni az átállás” – mondta a vállalkozó. Az Emmi törvénytervezetének gyorsan híre ment a szülők között is, ők sem voltak elájulva az ötlettől: „Akinek kisgyermeke van, csak néz riadtan, hogy mi lesz vele két év múlva. Akinek meg most hároméves gyere, abban bízik, hogy még pont megússza a változást” – osztotta meg tapasztalatait Nagy Ágnes.

Nem ugyanazon a pályán játszanak

A családi napközik mintha amúgy sem egy pályán játszanának az állami szolgáltatókkal. A törvényi szabályozás szerint a maximum hétfős csoportokhoz minden családi napközinek legalább két szakképzett felnőttet kell biztosítania, miközben a bölcsődékben és az óvodákban ennél nagyobb létszám is megengedett, kevesebb gondozó mellett.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a családi napköziknek a hét gyerek (ha kevesebb gyerek van, akkor értelemszerűen a normatíva is alacsonyabb) után befolyó szülői önköltségből és állami normatívából kell kitermelniük a két teljes állásban foglalkoztatott munkabérét. Az átállásra is kevesebb időt kapnak a családi napközik, mert míg az önkormányzatoknak három évük van felkészülni a gyerekek elhelyezésére, addig a csanáknak és a szülőknek mindössze egy év alatt kell kitalálniuk, hogyan tovább.

Vannak előre mutató lépések

Grosch Mária szerint nem szabad letagadni, hogy vannak pozitívumai is a tervezetnek. Előre mutató változás lenne, ha a 10 ezer főnél kisebb településeken is kötelezővé tennék a bölcsődei férőhelyek biztosítását, és a napközbeni gyermekfelügyeleti szolgáltatások feltételeinek szabályozása is fontos lépés.

Nagy Ágnes már jóval szkeptikusabb. Szerinte a munkahelyi bölcsőde koncepciója elhibázott, mert a jogalkotók a munkáltatót köteleznék a bölcsődék fenntartására, de Nagy nem tartja életszerűnek, hogy egy multi vállalja a bölcsőde üzemeltetésével járó macerát: „elég valószínűtlen, hogy egy multi az ÁNTSZ-szel vagy a gyámüggyel küszködjön”. Pedig órákig lehetne sorolni, hogy hol van szükség munkahelyi ellátásra, például a kórházi dolgozóknak is nagy segítség lenne ez az ellátási forma, tette hozzá.