A szegedi Könyvmolyképző Kiadó gondjai még májusban jelentkeztek, ekkor kérte be az önkormányzat adóirodája a cég könyvelését. A kiadó gazdasági munkatársa teljes lelki nyugalommal vitte be a dokumentumokat az irodába, és Katona Ildikó, a kiadó vezetője sem aggódott. „Miért is gondoltuk volna, hogy bármi probléma lehet? 14 év alatt 1600 könyvet adtunk ki, mindegyiket legalább háromezer példányban. 40-50 millió kötet kiadása után kellett volna félnünk?”

Az önkormányzat adóirodája ehhez képest arról értesítette a céget, hogy 15 millió forintot kell fizetniük adóhiány, valamint ennek az összegnek további  80 százalékát késedelmi kamat és bírság címén. Mint kiderült, nem ők az egyedüliek: piaci információink szerint mintegy kilenc kiadó került eddig hasonló helyzetbe, aminek következtében összesen 240-250 millió forint fizetési kötelezettség keletkezhetett.

Bírságolásra a hírek szerint azok a könyves vállalkozások számíthatnak, amelyek egyes nyomdáktól a megrendelt árut termékként, azaz anyagköltségként és nem szolgáltatásként könyvelték el a számviteli nyilvántartásaikban. Az önkormányzatok jelenlegi álláspontja szerint egy nyomda által előállított, a megrendelő logóját tartalmazó nyomtatvány iparűzési adó szempontjából szolgáltatásnak, áfa szempontjából viszont terméknek minősül. Ez azért nem mindegy, mert míg az elszámolt anyagköltség csökkenti az iparűzési adó alapját, az igénybevett szolgáltatások elszámolt értéke nem.

A fodrász és a hajtincs

A könyves szakmában elterjedt vélemény szerint az önkormányzatok célkeresztjébe került kiadók száma akár százas nagyságrendű is lehet, és félmilliárdra is felkúszhat az érintett kiadók ebből következő vesztesége. „Ha most annyiban hagyjuk, akkor erre a gyakorlatra fognak ráállni az önkormányzatok, ez esetben pedig a kiskiadók sorra tönkremehetnek, de a többi, amúgy is tőkehiánnyal küszködő is nehéz helyzetbe kerülhet” – magyarázta Katona Ildikó a hvg.hu-nak, hogy végül miért fordultak bírósághoz.

AFP / Anne-Christine Poujoulait

A Könyvmolyképző első lépésben fellebbezett az önkormányzatnál, de az elutasító határozattal együtt a folyószámlájukat is zárolták. Egy ideig úgy tűnt, decemberben már a béreket sem tudják kifizetni, csak miután a bírósághoz fordultak, sikerült az adóirodánál elérniük, hogy az inkasszót az eljárás végéig felfüggesszék. „Mi terméket rendelünk meg, értetlenkedett a hvg.hu-nak Katona Ildikó, a könyveket a raktárban készletezzük, ami nyereségadó-alapot is képez. Miért is lenne ez szolgáltatás?”

Ugyanerre hivatkozik Kocsis András Sándor, a Magyarországi Kiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke: „A fodrász, ha levág egy hajtincset, azt beteszi a polcra egy raktárba? Mert mi ezt csináljuk. A fodrász szolgáltat, ezzel szemben mi megveszünk egy terméket, amit készletezünk.” Kocsis András Sándor, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója szerint nekik hasonló okokból 70 millió forintot kellene fizetniük. Múlt héten ő állt ki a nyilvánosság elé, hogy megossza kételyeit a szerinte tisztázatlan jogszabályi háttérrel kapcsolatosan. Az NGM az akcióra tömör és kioktató közleményben reagált: „Az adószakmában, a könyvelésben minimális jártassággal rendelkezők is tudják, hogy az iparűzési adó megállapításánál a számviteli törvény bír relevanciával. Annak számviteli megítélése, hogy mi minősül termékértékesítésnek és mi szolgáltatásnyújtásnak, több évtizede változatlan” – írták.

Egy furcsa körlevél

„Információink szerint nyáron körbement egy körlevél az NGM-ből, amelyben felhívták az önkormányzatok figyelmét arra, hogy nézzenek utána a kiadóknak. A levél tartalmát pontosan nem ismerjük, de a kiadók rettegnek, várják a vizsgálatokat” – mondta Kocsis András Sándor a hvg.hu-nak. Az MKKE elnöke úgy tudja, ebben a körlevélben egy minisztériumi főosztályvezető adott ki állásfoglalást arról, hogy a nyomdából a kiadók által eddig termékként átvett könyveket szolgáltatásként vegyék figyelembe, azaz az anyagköltséget ne lehessen levonni az iparűzési adóból.

Kocsis szerint nem elfogadható, hogy egy főosztályvezetői állásfoglalás alapján dolgozzanak az önkormányzati revizorok. Mint mondta, az állásfoglalásnak semmiféle törvényi helye nincs, a számviteli törvényben ennek nincs nyoma. „Az ellentmondás egyik őrülete, hogy az átvett könyveket kedvezményes, ötszázalékos áfás számlával vesszük készletre. Tud valaki nekem Magyarországon ötszázalékos szolgáltatást mutatni?” Példaként hozta fel még a co-editionben külföldön nyomott könyveket: behozatalkor a vámeljárás ezeket a vonatkozó állásfoglalás szerint termékként kezeli, ami megint ellentmondásban van az önkormányzatok értelmezésével.

Kocsis András Sándor szerint az is nonszensz, hogy míg a nyomdák levonhatják az iparűzési adójukból a könyv nyomtatásához szükséges papír, lemezek utáni anyagköltségeket, a kiadó ezt nem teheti, ám a terjesztők, amelyekhez ugyanezeket a könyveket a kiadók továbbítják, szintén levonhatják. „Rettenetes veszélyes a könyvszakmának ez az attak, ami most elindult”. A könyves szakmában a könyvkiadók finanszírozzák meg a könyvterjesztés működését azzal, hogy bizományban adják oda a terjesztőknek a könyveiket. Kocsis András Sándor szerint a kiadók 7-9 milliárd forintos forgótőkehiánnyal küzdenek, ez az elszámolási vita a működés alapjait veszélyezteti sok kiadónak. Az MKKE elnöke elismerte, vannak olyan kiadók, amelyek szolgáltatásként könyvelik jelenleg is a könyveket, de az egyesülés elnöke szerint őket jogtalanul adóztatják.

A bíróság az NGM-nek adna igazat

Bódis Béla, az Euro-Audit Kft. ügyvezetője szerint is jogértelmezési problémák vannak: „Hogyan lehet Magyarországon az egyik adóban valami más, mint a másik adóban? Ha az egyiknél termékként állítom az áfabevallásba, a másiknál szolgáltatásként könyvelem, akkor nem lehet ugyanaz a számla az alapja”, mondta Bódis, aki szerint az is probléma, hogy az iparűzési adófizetést szabályozó számviteli törvényben nincsen definiálva, hogy hogy mi a termék, mi a szolgáltatás. „A könyvkiadóknak persze az lenne az érdeke, hogy ne legyenek hátrányosabb helyzetben, mint más gazdasági társaságok, és ők is csökkenteni tudják kötelezettségeiket az anyagköltségekkel, hogy ne büntessék őket” – vélte az adószakértő, aki szerint az a minimum, hogy ezt a helyzetet rendezni kellene.

Fazekas István

Hegedüs Sándor, az RSM Hungary Zrt. adóüzletág vezetője is megerősítette kérdésünkre, hogy némiképp ellentmond egymásnak az áfatörvény és a helyi iparűzési adó fogalmainak hátteret adó számviteli törvény értelmezése, mivel az adó és számviteli jogszabályok fogalomhasználata nagyon sokszor eltérő, ami zavart okozhat a jogalkalmazókszámára. A szakértő is tényként beszélt arról, hogy a számviteli törvény, amely szerint az önkormányzatok eljárni kötelesek a helyi iparűzési adó rendelkezéseinek értelmezése során, nem tartalmazzák konkrétan a termék, illetve a szolgáltatás definícióit.

Megemlítette ugyankkor a Számviteli Levelek kiadványt, amelyben rendre felmerülnek ezek a könyvelési kérdések, s amelyekre a szakértők válaszaikban egyértelműen szolgáltatásként említik a kiadók nyomdai megrendeléseinek elszámolását. Hegedüs Sándor hozzátette még, hogy az említett szakmai kiadványok szerzői többnyire az adóhatóság,és a minisztérium szakértői, a lap pedig a könyvelési kérdésekhez nyújt segítséget, mégsem tekinthető jogforrásnak, így lényegében bírósági viták során ezekre hivatkozni nem lehet. Ugyanakkor az ügyben született ismert bírósági döntés mégis az itt megfogalmazott szakmai álláspontot osztja. A szakértő szerint mivel a törvény keretjogszabály, ezért várhatóan nem kerül kiegészítésre.

(Disclaimer: A hvg.hu kiadója tulajdonosa a könyvkiadással foglalkozó HVG Könyveknek.)