Keveset javult a Duna vízminősége, annak ellenére, hogy a folyó vízgyűjtőjében található országok 2004 óta alkalmazzák a „víz-keretirányelvet”, valamint a 2009-es folyókezelési tervekből hiányzott az ambíció, és rosszul célozták be a nem megfelelő minőségű vizek kezelésére hozott intézkedéseket – állapította meg az Európai Számvevőszék vizsgálatában, mely négy tagállamra – Csehországra, Szlovákiára, Romániára és Magyarországra – összpontosított. Az Eurológus cikke szerint különösen a monitoringrendszerek hiányosságaiban látták a hibát, mert így hiányoznak a szennyezések típusára és forrásaira vonatkozó adatok, amely miatt a víztestek nem érték el az elvárt állapotot.

NIF

Ezen a téren a lap szerint Magyarországon uralkodott a legnagyobb homály: 2009-ben a természetes vizek 39 százalékát még nem sorolták be minőség alapján. Ezt az arányt 2015-re sikerült csaknem a felére leszorítani, de még ez is messze nagyobb a többi ország legfeljebb 2 százalékos adatánál. 2009-ben és 2015-ben is Magyarországon jött ki a legkisebb százalékosra a jó vagy kiváló minőségű vizek aránya. A második legrosszabb Csehország volt.

Az Európai Számvevőszék szerint a tagállamoknak javítania kellene a diagnosztikai és felügyeleti rendszereken; világos és megfelelő indokokat kellene felhoznia, ha a határidők alóli kivételekről dönt; költséghatékony intézkedéseket kellene azonosítania; és díjakkal vagy adókkal kellene ösztönöznie a szennyező anyagok csökkentését.

A jelentés az Európai Bizottságnak is üzent valamit: arra inti őket, hogy többek között jogilag kötelező érvényű feltételekkel szabályozza a tagállami vizsgálatokat a városi szennyvíztisztító telepeken, és iránymutatásokkal érvényesítse a „szennyező fizet” elvet a mezőgazdaságban.