Ma Magyarországon érdekes lehet a sajtószabadság kérdésköre – többek között ezzel indokolta a budapesti svéd nagykövet, Niclas Trouvé, hogy Svédország és Finnország diplomáciai képviseletei miért közös budapesti rendezvényen ünnepelték a világ első sajtószabadságról szóló jogszabályának megszületését. Az információszabadság védelme kapcsán Trouvé beszélt a svéd online újságokat ért hackertámadásokról is, s általánosságban utalt egy nemrégiben történt magyar esetre is. (Feltehetően arra a túlterheléses támadásra gondolhatott, amelyik a kormányzati szerveket érintette itthon.)

A finn nagykövetség gellérthegyi épületében tartott szerdai szemináriumon elhangzott, hogy 1766-ban a svéd parlament – a mai Finnország területéről származó politikusok és teoretikusok hatására – olyan jogszabályt fogadott el, amely nemcsak az információszabadságot, hanem a kormányzati, törvényhozási iratokhoz való civil hozzáférést is garantálta 250 évvel ezelőtt. (Itthon közben perek zajlottak, zajlanak a kormányzati iratokhoz való hozzáférésről, s a Magyar Nemzeti Bank adattitkosításáról nemrég született alkotmánybírósági ítélet.)

A svéd törvénykezés ideológiai előfutárai nem elvont szobatudósok voltak. Peter Forsskål például egy dán expedíció tagjaként a mai Jemen területén halt meg 1763-ban, így ő maga nem vehetett részt a szólásszabadságról szóló 1765-66-os vitákban. Pedig elmélete rendkívül modern volt: szerinte a szólásszabadságnak gazdasági haszna van, hiszen a gondolatok és a vállalkozók szabad versengésének eredményeként nagyobb lesz a jólét és a növekedés egy országban. Erről Nils Erik Forsgård eszmetörténész, a finnországi Magma Kutatóközpont igazgatója beszélt a finn nagykövetségen.

Forsskål a brit Adam Smith előtt tizenegy évvel megfogalmazta a modern liberális közgazdaságtan egyik alaptételét, a „láthatatlan kéz” elméletét. Olyan „kiegyenlítő” gazdasági hullámzásról írt, amely elsimítja az egyenetlenségeket. (Ma ezt úgy mondanánk: a szabadpiaci kereslet és a kínálat egyensúlyi árakat teremt.)

Forsskål elmélete így 1763-as halála után is inspirálta a szintén a mai Finnország területén fellépő radikális politikust, Anders Chydeniust, aki szerint bármiféle „részleges szabadság” azt jelenti, hogy nincs szabadság, viszont a részleges korlátozások mindig „teljes korlátozást” eredményeznek. Chydenius számos pamflet szerzőjeként bekerült a svéd parlamentbe, ahol sikerült Forsskål és saját törekvéseit átverekednie az 1760-as években.

Hogy ez miért sikerülhetett? Erről az Uppsalai Egyetem professzora, Marie-Christine Skuncke beszélt. Szerinte az akkori svéd politikai intézményrendszer garantálta, hogy a „totalitárius” hatalmat gyakorolni próbáló „kalaposok” pártja nem tudják érvényesíteni akaratukat. Így amikor ellenlábasaik, a „sapkások” jutottak hatalomra, megalkották az információszabadságról szóló törvényt.

Skuncke szerint a sajátos svéd intézményrendszer lényege az volt 1766-ban, hogy a hatalmat kisajátítani próbáló nemességgel szemben a papság, a polgárság, sőt negyedik rendként a parasztság is parlamenti képviselettel rendelkezett ekkor. Ráadásul mindegyik rendnek egy-egy szavazata volt, így vitás kérdésekben az alsóbb osztályok összefoghattak a nemesség ellen.

Egy kérdésre válaszolva Skuncke elmondta: nemrégiben nyugdíjba ment, és afgán gyerekeket tanít svédre. Szerinte a svéd szociáldemokrata és zöldpárti kormánykoalíció mára átvette a svéd demokraták programját menekültügyben. (A svéd demokraták egy szélsőséges párt.) Skunckéra reagálva Trouvé nagykövet elmondta, hogy a kormánykoalíció nem vette át a svéd demokraták értékeit, és Stockholm ma is fogad be menekülteket. Eddig 160 ezer bevándorlót fogadtak be, és most csupán a határon vezették be a személyazonosság igazolásának kötelezettségét. Trouvé hozzátette: 160 ezer ember érkezése után szeretnék, ha más országok is kivennék a részüket a helyzet megoldásából. (A nagykövet itt nem említett név szerint egyetlen más országot sem.)

A finn nagykövet, Petri Tuomi-Nikula pedig arról beszélt, hogy a szociális média és az internetes hírforrások hozzájárultak a politikailag korrekt beszédmód leépüléséhez. Így olyan kérdésekről is nyíltan lehet beszélni ma már, amelyeket egy évvel ezelőtt esetleg még nem boncolgattak volna a sajtóban. Konkrétan a bevándorlók befogadásáról szóló vitákra utalt ezzel.

A modern média állapotát Nils Erik Forsgård – aki egy finnországi svéd politikai think-tank vezetője – borúsan ítélte meg. Szerinte nem véletlen, hogy a svéd online újságok éppen az elmúlt időszakban kezdték korlátozni a kommentelés lehetőségét az újságcikkeik alatt. Skuncke ehhez hozzátette: a mai sajtó esetében nemcsak a szabadság fontos, hanem a felelősség is: az, hogy az újságíró igyekezzen a forrásokat minél teljesebb körűen ellenőrizni.

Ám a skót David Goldberg, a Forsskål Projekt vezetője figyelmeztetett: a sajtószabadságba beletartozik a másik bírálatának joga is. A konkrét eseteket pedig – mármint hogy mikor fontosabb a sajtószabadság, és mikor a személyiségi jogok védelme – a bíróságoknak kell eldönteniük.