A Le Monde A visegrádi négyek, avagy Közép-Európa emancipációja címmel közölt tudósítást. A francia lap szerint bár a visegrádi négyek neve sokáig csak a szakértőknek mondott valamit, mára olyan politikai erővé vált Európában, amely látszólag egységes blokként a Brüsszelben uralkodó gondolkodás ellentétét jelenti, és befolyással bír az Európai Tanács üléseire.

Miközben az Európai Unió egy példa nélküli, az alapjait is fenyegető, többdimenziós válsággal szembesül, a kelet-európai euroszkeptikus blokk megerősödése sokakban aggodalmat vált ki – hangsúlyozta a lap, amely Granasztói György volt brüsszeli nagykövetet idézve azt is kiemelte, hogy a politikai konstrukció valójában több évszázados múltra tekint vissza.

A Le Monde szerint azonban a kelet-európai országok uniós és NATO- integrációjának felgyorsítására életre hívott együttműködés Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülésekor kapott új lendületet, és tavalyi győzelmük óta a lengyel konzervatívok külpolitikájában is prioritást élvez. Idézik Kiszelly Zoltán politológust, aki szerint a visegrádi négyek elsődleges célja, hogy ellensúlyt képezzen a német befolyással szemben.

A közös alkalmi és taktikai jellegű érdekek azonban a lap szerint nem tudják feledtetni az alapvető nézeteltéréseket, amelyek miatt a visegrádi négyek kapcsolatai törékeny alapokon nyugszanak, s lehetetlenné tesznek bármilyen hosszú távú stratégiai elképzelést. A lap szerint ugyanakkor bizonyos szempontból az európai erők kiegyenlítődéseként is értelmezhető a csoport megerősödése.

A pillanatnyi összetartás viszont jobban elszigeteli ezeket az országokat, mintsem megerősíti őket, és felerősíti a régi és új Európa közötti félreértéseket – írta a Le Monde.

Helmuth Kohl és Orbán Viktor találkozója "arra kényszerít, hogy szembenézzünk a valósággal, az unióban számos Európa él nehezen együtt. Ha meg akarjuk menteni Európát, nem ringathatjuk magunkat egy egységes szemlélet illúziójában, amely nem létezik" – írta a La Stampa olasz napilap.

A Túl sok lelkület egyetlen kontinensen című véleménycikk szerzője Stefano Stefanini diplomata, Olaszország egykori állandó NATO-képviselője.

A volt német kancellár és a magyar miniszterelnök megbeszélését kommentálva Stefanini kijelenti, "nem tudjuk, mit mondtak egymásnak Orbánnal; a német egység embere bizonyosan nem bátorította a magyar kormányfőt, hogy Brüsszellel szakítson. Megértést mutatni más történelmi, politikai és kulturális szemléletek iránt az európai egység fenntartásának kulcsa. Ez az igazi kihívás" – teszi hozzá.

A korábban Moszkvában és Washingtonban is szolgáló olasz nagykövet úgy látja, az EU-val szembeni populista, visszautasító magatartás az egész kontinenst áthatja, Nagy-Britanniában éppúgy jelen van, mint Németországban. "Ezzel párhuzamosan egy eltérő Kelet-Közép-Európa kitartóan védi azt a kulturális, vallási és etnikai egységességet, amely Nyugaton már a berlini fal leomlása előtt erejét veszítette."

A szerző szerint "a vízválasztó mély. Orbán, Fico, Szydlo (a magyar, a szlovák és a lengyel miniszterelnök) ellenállása bármilyen javaslattal szemben, amely a szíriai menekültek elosztásával jár, szembemegy minden európai szolidaritási elvvel". Megjegyzi ugyanakkor, hogy Pozsony vagy Budapest utcáin ritkán lehet lefátyolozott arcot látni, ahogy az megszokott Brüsszelben vagy Madridban.

"A kelet-európai országok teljesen jóhiszeműen aláírták a közös európai értékeket. Most felfedezik ennek kényelmetlen és idegen oldalát. A NATO biztosítás volt Oroszországgal szemben. A terrorizmussal és a kalifátussal szemben szkeptikussá teszi őket" – írja Stefanini. Szerinte "az EU-ban számos Európa él együtt. Ez különösebb nehézségek nélkül zajlik a boldog időkben, felszínre tör és súrlódásokat okoz  a migráció, a terrorizmus, az Oroszországgal való feszültség, a Földközi-tenger forrongása (...) tökéletes vihara közepette".