„Tudta? A kulák módszere a zsizsikkel való fertőzés.” „Tudta? A zsidóság uralkodott Budapest felett, ahol biztonságban érezvén magát, leplezetlenül megmutatta a maga igazi, nemzetietlen, idegen, kihívó énjét.” A kormány – címlapképünkön is felidézett – népszavazási plakátkampánya a magyar történelem legbűzösebb és előbb-utóbb vérontáshoz vezető időszakaira emlékeztet. Ha a kényszer-betelepítés kész tény és így valódi fenyegetés lenne, mint ahogyan a hatalmon lévők állítják, nem kétséges, hogy az országot megilleti az arányos önvédelem joga. Október 2-a azonban nem erről szól, hanem a belpolitikai adok-kapokról, a kormány szerint bevándorláspárti baloldal teljes szétzilálásáról, a Vona-párt jobbról előzéséről. Mintha már a 2018-as választásokra kezdenék felfűteni a médiakazánokat.

Egy referendum mindig vonzza a leegyszerűsített, már-már primitív politikai üzeneteket – nem volt ez másképp annak idején a szocialisták 23 millió román munkavállalót emlegető kampányával sem. A mostani agymosás persze arra is jó a hatalmon lévőknek, hogy elfedje: az ország ilyen-olyan rangú vezetői rossz emlékű megyei párttitkárok módjára kedveznek a falujuknak, az  unokatestvérüknek vagy a szomszédjuknak a közpénzek elosztásánál. Pörög az elitcsere: a XXI. század új földesurai, kastélygazdái születnek gázszerelőműhelyekben, focistadionok VIP-páholyaiban, flancos éttermekben, hogy aztán ők adják majd a Fidesz-hatalom gazdasági hátországát.

  A kormányra a magyarok kétharmada szerint „nagy mértékben” jellemzőek a pénzügyi visszaélések – derül ki címlapsztorinkból.

A HVG és a Medián közös közvélemény-kutatásának eredménye szerint ráadásul azt érzékelik az emberek, hogy a korrupció központilag vezérelt és rendszerszerű. Az év kérdése: mikor elégelik a választók ezt meg? Most ugyanis elutasítják az országot Laokoón-kígyóként szorongató korrupciót, voksaik révén mégis hatalmon tartják a kormányt. Ebből nemcsak az ellenzék tehetetlensége látszik. Az is, hogy más tudni valamit, és más tevőlegesen elutasítani, amint azt a Világ rovatunkban felidézett doppingbotrány-sorozat is jelzi.

Mindenki sejti-tudja, hogy a tiltott és önveszélyes teljesítményfokozás az élsport árnyéka – mint a legújabb pekingi és londoni olimpiai lebukások is mutatják –, de mindenki felhevülten várja Riót.

  Meg a magyar sikereket. A futballisták esete önmérsékletre kell, hogy intse a lelkendezőket: az Eb-csoda is csak három napig tartott. A magyar bajnokot aztán hazai pályáján búcsúztatta egy – a ligába utólag behívott – albán csapat, de a többi magyarverőről se nagyon hallott az európai focivilág. A Gazdaság rovatunk cikkében megszólaló sportközgazdász szakértő szerint a legnagyobb baj az, hogy az utánpótlás-nevelés színvonaltalan és szervezetlen.

Akárcsak a török puccs volt. Az illiberális demokrácia ankarai változatában Erdogan elnök most a politikai ellenfeleivel való rapid leszámolásra használja az elbukott államcsínykísérletet – bárki is állt a lázadó katonák akciója mögött.

A kivégzéseket talán elkerülik a hazaárulás- gyanúba keveredettek. Közben az illiberális Budapesten fák százaira mondják ki a halálos ítéletet. A polgári oldal természetvédői már nem láncolják oda magukat a fák törzséhez, mint valaha – egyikük-másikuk talán a korrupcióval terhelt hatalom valamelyik irodájában ül.