13 éves mélypontra esett a sajtószabadság indexe világszerte a Freedom House éves jelentésében, azaz 2016 nem a sajtó legjobb éve volt. Az olyan autoriter államok, mint Kína vagy Oroszország mellett a fejlett demokráciák is bevittek pár mélyütést a szabad sajtónak. Donald Trumpnak ebben elévülhetetlen érdemei vannak, soha nem foglalkozott a sajtóval ennyit amerikai elnök még, ráadásul Trump megszégyenített újságírókat a "fake news", azaz általa álhíreket előállítónak, a nemzeti érdek elárulóinak gondolt médiumok oldaláról. A Sztálintól átvett terminológiával "a nép ellenségeinek" nevezett sajtótermékeket, és az újságírókat ellenzéki pártként bélyegezhette meg a fehér házi tanácsadója is.

MTI / EPA pool / Chris Kleponis

Továbbra is az USA-nak van a legszabadabb, legszélesebb jogokkal felruházott sajtója, de hanyatlás érződik: a net miatt gyöngülnek a patinás médiavállalkozások, hatékony pénzügyi modell hiányában a helyi témájú és a mélységi feltáró cikkek száma csökken, a dezinformációs médiumok erősödnek, ami gyöngíti a médiába vetett bizalmat. Trump elnökjelöltként mindenesetre durvább volt, mint elnökként, az akár antiszemita hangulatkeltésig is elmenő jelölti viselkedése után nincs nyoma a sajtó korlátozásának.

Hétből egy ember él olyan országban, ahol a média normálisan, fenyegetések és korlátozások nélkül teheti a dolgát, a többi már nem teljesen szabad médiakörülmények között kell átlássa élete és világa legfontosabb eseményeit. Érdekes, hogy Belaruszban nagyot, 8 pontot nőtt a sajtó szabadsága, amely még így is a nem szabad kategóriában van, de Görögország is 4 ponttal kapott többet, mint előző évben. Az egyik legnagyobb visszaesést Lengyelország produkálta, 6 pontot, Törökország 5, Szerbia, Magyarország pedig 4 pontot esett vissza.

Túry Gergely

Magyarországon a kormányközelinek vélt médiastruktúrák kiépülését, azaz például a Mediaworks-történetet és Népszabadság-bezárást hozza fel a jelentés. A legnagyobb visszaesést produkáló Lengyelországban a kormánypárt Pis, azaz Jog és Igazságosság Pártja erőteljesen a Fidesz stratégiáját másolta.

"Azzal a médiával vitatkozom, amelyet soha senki nem választott meg. Minket megválasztottak, és miénk a jog, hogy az embereket képviseljük"

– mondhatta volna bármelyik magyar kormánypárti politikus, pedig dél-afrikai elnök Jacob Zuma száját hagyta el ez a mondat.

Négy országnál 1999 óta tartó folyamatként is megnézhetjük a médiaszabadság hanyatlását, egyikük Magyarország. 1999-től 2010-ig volt szabad a sajtónk, ekkor jöttek az új médiaszabályozó testületek, 2011-ben a szigorúbb médiatörvény, 2014 Origo–Sáling-ügy, 2015 médiapiaci tulajdonosváltások, 2016 Népszabadság-bezárás. Magyarország a nagy visszaesők között van kiemelve, az EU-ban és Balkánon Görögország után, Montenegro előtt állunk az alsó egyötödben – mi vagyunk a legrosszabb EU-tagország.

Az Orbán-kormány újdonsült jó barátja, a sorosozásban is hű Macedónia is megemlítésre kerül: a kormányzópárt (ezt nem könnyű megítélni, de vélhetően a VMRO–DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) koalícióra gondol a jelentés) ellenőrzése alá hajtotta a sajtót a közmédia és a kormánybarát sajtó segítségével, a rendőrség pedig vadászott a tömegtüntetésekről tudósító újságírókra.

2006-hoz képest 38-ról 31 százalékra esett a szabad sajtó kategóriába tartozó országok aránya, 30-ról 36-ra nőtt a részben szabadoké, és 32-ről 33-ra nőtt a nem szabad országok aránya. A legrosszabb a helyzet Észak-Koreában és Türkmenisztánban, de Üzbegisztán és a Krími-félsziget sajtószabadsága is erősen rabság.