„Mivel a bevándorlási ügyek alakulása új helyzet elé állítják (így! – a szerk.) mind az Európai Unió vezetését, mind a tagállamokat – köztük Magyarországot is –, a kormányzati döntések, álláspontok megalapozásához szükség van kiegészítő szolgáltatás igénybevételére” – a hvg.hu birtokába került dokumentumok szerint ezzel indokolta 2015 decemberében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM), miért kellett egy újabb, 790 millió forintos szerződéssel kiegészíteni azt az önmagában is brutális összegű, több mint 6 milliárd forintos tanácsadói szerződést, amelyet alig két hónappal korábban kötött a tárca a Századvég Alapítvány és a Századvég Gazdaságkutató konzorciumával.

A bruttó 6 milliárd forintos keretösszegű megállapodást – ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk – annak a nagy vihart kavart 3,8 milliárdos tanácsadói megbízásnak a kvázi folytatásaként kötötte 2015 októberében az NFM és a Századvég, amelyet az előző kormányzati ciklusban, 2011 végén nyert el a két cég a mostani körből kimaradó Strategopolisszal. Bár a 2012 és 2014 között készült, vitatható színvonalú tanulmányokról – amelyeket többévnyi pereskedés után tavaly februárban kénytelen volt kiadni munkatársunknak a Miniszterelnökség – a feldolgozás során kiderült, hogy vajmi kevés kormányzati döntést alapoztak meg, a kormányt – pontosabban az NFM-et – ez nem tartotta vissza a megbízás megújításától. Sőt, megemelt keretösszeggel, a feladatokat némileg kibővítve kötött újabb szerződést a Századvéggel.

Fazekas István

Úgy tűnik azonban, ez sem volt elég: a fenti indoklással annak ellenére bízták meg (hirdetmény nélküli meghívásos közbeszerzés útján) újabb közel 800 millióért a két céget, hogy a kiegészítő szerződés témáját – a bevándorláshoz kapcsolódó társadalmi és politikai kérdések elemzését – az eredeti keretszerződés is lefedhette volna. Abban ugyanis honvédelemmel, biztonságpolitikával, rendvédelemmel, közbiztonsággal, illetve a külpolitikával foglalkozó elemzéseket is havonta készítenie kellett a cégcsoportnak, de ha a területek havi monitoringja erre mégsem lett volna elég, akkor is belefért volna a munka a „társadalomtudományi kutatással alátámasztott stratégiai tanulmánykészítés”, netán a „szakpolitikai kutatással alátámasztott stratégiai tanácsadás” kategóriákba.

Kétségtelen, hogy így „csak” a keretszerződésben rögzített 47,1 millió forintot, illetve az óránként 31 750 forintos tanácsadói díjakat számíthatták volna fel, szemben a most birtokunkba került kiegészítő szerződésben szereplő 230 + 561,8 millió forinttal, amiből az első tétel az EU 28 tagállamában 1000 fős mintán végzett közvélemény-kutatások, a második pedig azok feldolgozásának és kiértékelésének a díja.

A feladat első részét a szerződéskötéstől számított 9, a másodikat pedig 11 hét alatt kellett teljesítenie a Századvégnek, vagyis kevesebb mint 3 havi munkáért járt a közel 800 millió forint, amit a szintén birtokunkba került igazolás tanúsága szerint 2016 júniusára az utolsó fillérig ki is fizetett az NFM.

A 6 milliárdos keretösszegű, „eredeti” szerződésből a friss összesítés szerint 2015-re összesen 1 milliárd 88 millió forintnyi összeget fizetett ki a Századvégnek a minisztérium. Ez ahhoz képest mindenképp figyelemre méltó, hogy októberi megkötésétől számítva a szerződés mindössze három hónapot ölelt fel 2015-ben, míg 2016, 2017 és 2018 egész évi munkájára is „csak” hatszázmillió forinttal többet, egyenként egymilliárd-hatszázkilencvenötmilliót irányzott elő a szöveg.

Szerettük volna természetesen megismerni a megbízás keretében készült tanulmányokat és elemzéseket is. Hiába kértük ki azonban a dokumentumokat még decemberben az NFM-től, a minisztérium a korábbi (a 2012-14 közötti tanulmányokat érintő) perben alkalmazott taktikával élve megtagadta a kiadásukat, mondván, az ügyben nem ő az adatkezelő. Az elutasítás után természetesen bírósághoz fordultunk, amely két tárgyalás után eddig még nem hozott ítéletet. Az adatkiadási perben ismét a TASZ segíti munkatársunkat.