Kedves Gazsi!

Botka László lemondása kapcsán joggal nehezményezted, hogy „A pártelnök egyetlen szóval se említette, hogy mi lesz Botka programjával (amely baloldali, „egyenlősítő” gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, adópolitikai – azaz újraelosztási-népjóléti – fordulatot jelenthetett volna). A programra, azaz a lényegre vonatkozólag a megjelent sok újságíró egyetlen kérdést se tett föl. A többi politikai párt, majd az „elemzők” és kommentátorok nyilatkozatai se foglalkoztak a programmal, vagyis – szónokiasabban – hazánk sorsával.”

A lényeget tekintve igazad van. Mi, a Párbeszédben is újra meg újra megtapasztaljuk, hogy a média és a politizáló közvélemény kevéssé jön lázba a közpolitikai – és a mögöttük álló ideológiai – kérdések fejtegetésétől. Talán most jobban érdekli őket az, van-e egyáltalán esély a javaslataink megvalósulására. Akárhogy is: a miniszterelnök-jelölti kampányomban én igyekszem a célt szem előtt tartani, vagyis minél többet beszélni arról, milyen program megvalósításra érdekében van szükség a rezsim leváltására, és hogyan lehet majd orvosolni a magyar társadalom testén és lelkén Orbánék által ejtett sebeket.

Botka lemondására reagálva az volt a második mondatom, hogy „Sajnáljuk ezt azért is, mert Botka László egy olyan újbaloldali programot hirdetett meg, amelyben sok párhuzamosság volt a Párbeszéd programjával, ezért programalapú együttműködést ez lehetővé tett volna.”

De másnap az Egyenes Beszéd stúdiójában is beszéltem az Európán átsöprő baloldali fordulatról, a szociáldemokrata gyökerekről, egy megújult ajánlat, egy új vízió szükségességéről, és arról, hogy mindegy, hogy húzom vagy tolom a szekeret, de látni akarom, merre megy, hová tart az a szekér.

Van tehát olyan párt: a Párbeszéd, amely nemcsak Botka lemondása kapcsán, hanem általában is a programmal, a megoldásokkal, vagy ahogy Te írod, hazánk sorsával foglalkozik. És azt mondjuk, hogy ma Magyarországnak egy markáns baloldali programra van szüksége.

A Mindenki számít! című programomat bemutató Népszava-cikkben azt írtam:

„Itt az ideje, hogy elmondjuk a magyaroknak: Európa legboldogabb, legsikeresebb és leggazdagabb országai elsősorban és mindenekelőtt összetartó társadalmak. Nincsenek elviselhetetlen társadalmi különbségek; mindenki részesül a közös javakból, ha jól megy a szekér. És mindenki számíthat a segítségre, ha baj van. Minden ember érték, és az állam legfontosabb feladata, hogy az emberekbe fektessen be, hogy bennük lévő tehetség kibontakoztatásával még több értéket adjanak a társadalomnak. …

A Párbeszéd Magyarországért tegnap bemutatott „Mindenki számít!” című választási programjának minden egyes gondolata, minden egyes betűje arról szól, hogy ezt az új, közös hazát hogyan lehet felépíteni. Hogyan lehet olyan országot építeni, ahol nincsenek első és másodrangú állampolgárok. Hogyan lehet a feje tetejéről a talpára állítani az államot, hogy az elnyomás és a megosztás helyett a felemelkedést és a társadalmi kohézió erősítését szolgálja. Hogyan lehet az emberekbe és az emberek közötti kapcsolatokba befektetni. Hogyan lesz jó az iskola, az egészségügy, hogyan nőnek a bérek, és hogyan számoljuk fel a nyomort.”

Amikor fél évvel később Botka László előállt a programjával, küldtünk neki egy belépési nyilatkozatot a Párbeszédbe. Ez persze csak egy geg volt, de az igaz, hogy az „Igazságos Magyarország” Botka-féle víziója és a Mindenki számít! programja nagyon sok hasonlóságot mutat. Nem véletlen az sem, hogy mindkét programon dolgozott Büttl Ferenc, aki a Párbeszéd szakértőjeként volt Botka tanácsadója.

És bár Botka letette a fáklyát, én viszem tovább a lángot: továbbra is van miniszterelnök-jelölt a pályán, aki vállalja a „baloldali, „egyenlősítő” gazdaságpolitikai, szociálpolitikai, adópolitikai – azaz újraelosztási-népjóléti – fordulat” képviseletét (hogy ismét a Te szavaidat használjam).

Továbbra is kiállok az alapjövedelem és az alapnyugdíj, a progresszív szja és társasági adó, a vagyonadó, az oligarcha-adó, a karbonadó, a lakhatás joga, az ingyenes egészségügyi ellátás vagy az egyenlőtlenségeket csökkentő oktatási rendszer mellett. Mert tudom, hogy ezek vezetnek el egy olyan országhoz, ahol mindenki számít.

Azt írod: „a politika a közjó megismerése és érvényesítése, illetve a közjó természetéről a honpolgárok által folytatott szüntelen racionális vita – nem az ettől elszakadt, a maga elvontságában elszigetelt vezetési-hatalmi probléma”; „ez az eszelős összpontosítás a merő, a tiszta hatalomra már önmagában is a köztársasági jelleg egyenes ellentéte”.

Tökéletesen egyetértünk. Én a Negyedik Köztársaság létrehozásának ügyét szolgálom, és ezért mondom most is azt, nézzük először a programokat és a rezsimdöntés stratégiáit, és csak legvégül következzenek a személyi kérdések, a „vezetési-hatalmi probléma”.