“A jó víziója ugyanis nem empirikus valóság. Az emberi igények végtelenül sokfélék. A káosznak ezt a tablóját, az emberi igények sokféleségét kell a fejedelemnek állandóan szem előtt tartania, ha fejedelem akar lenni és kormányozni akar. És nem lehet minden igényt kielégíteni. A kormányzás tehát nemcsak azt jelenti, hogy ki kell elégíteni az igényeket, hanem azt is, hogy ellent kell mondani az igényeknek.”

(G. Fodor Gábor – Kínai enciklopédia a kormányzáshoz, 2006)

“De hiába a varázsige ismételgetése, hiába a ráolvasás, és hiába a politikai vudu, a valóság, a valóságos emberek, a valóságos életösztönök, a valóságos emberi vágyak, álmok és remények le fogják győzni a ma még Európán uralkodó globalista elitet, és ismét naggyá fogják tenni Európát és benne Magyarországot is. Persze mindez nem következik be magától. Ez nem marxista történelmi materializmus, ahol a világtörténelem előre elrendelt módon és szükségszerűen eljut a céljához. Itt harc lesz és küzdelem. Mit lesz? Harc és küzdelem van!”

(Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán, 2017)

A politikai termék

A Fidesz és Orbán Viktor egymást követő nyolcadik kormányzásban töltött évére világossá lett – ha nem volt az már a harmadikban is –, hogy itt nincsenek szakpolitikák, nincs oktatási kormányzás, sem egészségügyi, nincs EU-s szakpolitika, sem közlekedési, hiány van zöldpolitikából és felzárkozatásiból. A legtöbb szakterület esetében, ahol már kezd lángra kapni a ház, ráolvasás és uniós pénzek átömlesztése folyik csupán. Egyetlen dolog van – a sportpolitikát nem számítva, Orbán maga mondta a brit Guardiannek, hogy az ő koncepciójában a foci az a művészet része, tehát az nem politika –, az pedig a migrációs poltika, és táplálója, a menekültellenesség. A Fidesz egyetlen üzenete és terepe három éve nem más, mint a “megvédjük Magyarországot.”

De ahogy G. Fodor Gábor 2015-ben a Magyar Narancsnak adott interjújában fellibbentette a fátylat a “polgári Magyarország” ethoszáról – „A jobboldali értelmiségiek közül sokan vannak abban a tévedésben, hogy a »polgári Magyarország« hívószót politikai realitásnak gondolják, pedig az természete szerint politikai termék volt. Ők még ma is azt gondolják, hogy az 1998 és 2002 közötti Magyarország valóban polgári Magyarország volt. Ez óriási tévedés.” –, úgy a migrációs lufihámozás és elképzelt küzdelem sem több egy egydimenziós politikai terméknél.

Ugyanis Altusz Kristóf külügyi helyettes államtitkár nem csupán elmondta, befogadtak ezerháromszáz menekültet, azt is elismerte, hogy ezt fű alatt tették. Mindezt ugyan nem Magyarországon ismerte be, ahol a kétmillió Fidesz-szavazóba megpróbálják nap mint nap belevarázsolni az idegenellenességet, hanem Máltán. “1294 menekültet kellett befogadnunk az országba, de nem álltunk ki a nyilvánosság elé” – mondta, majd hozzátette, azok az emberek, akiknek menekültstátuszra van szükségük, jöhetnek Magyarországra.

És itt tört ki a zűrzavar a kormányzat kommunikációja és tettei között, hogyan lehet megmagyarázni a menekültválság kezdete óta vitt paneleket és a valóságot?

Szemben a tényekkel

Orbán tanácsadója, Bakondi György például azt mondta, nem volt itt titok, mindig is kommunikálták azt, hogy befogadtak ezerháromszáz embert. “Soha nem mondtuk, hogy az ENSZ menekültügyi egyezményét nem hajtjuk végre.” Azt, hogy ennek kapcsán az ellenzék a „Soros-terv” titkos végrehajtásával vádolja a kormányt, a választási kampány részének tartja. Altusz egyébként azt mondta, ezeknek az embereknek a befogadását – akiknek a kilencven százaléka már nincs is Magyarországon – a menekültek biztonsága érdekében nem hozták nyilvánosságra.

Magyarázkodni kényszerült a Kormányzati Tájékoztatási Központ is: “Magyarország nem fogadja el a kvótát, de mindig is a törvények és a nemzetközi egyezmények betartásával jártunk el. A Genfi egyezmény kötelez minket arra, hogy akik nemzetközi védelemre jogosultak, azokat védelemben részesítsük. A Genfi egyezmény szerint nemzetközi védelemre az jogosult, akinek élete veszélyben forog.”

És erre Orbán csak annyit mondott, csűrve-csavarva azokat a migrációval kapcsolatos fogalmakat, amiket éveken át a Fidesz mosott össsze egymással, soha el nem feledkezve arról, hogy negatív töltést is kapjanak mind mellé a választók, hogy vannak rászoruló emberek, akik menekültek, akiknek segíteni kell. De a kvótákat elutasítják, mert akkor migránsokat telepítenének be. Orbán szó szerint:

“A menekültek nem migránsok, hanem bekopogtatnak az ajtón.”

Pedig korábban élen járt, amikor Őcsényből kiutáltak néhány menekültet a helyiek, a kormányfő helyeselte a döntést és a helyiek viselkedését. Mostanra kiderült, az Őcsényre hiába készült menekültek közül 7-8 a tavaly befogadott és oltalmat kapott ezerháromszáz közül való.

A kezét figyeljék

Nem csoda tehát, hogy a párt egyik öklének tekinthető, Mészáros Lőrinc tulajdonában álló Echo TV Sajtóklubjának egyik szereplője, Bencsik András is hirtelen menekültbarát lett. A Békemenetek egyik szervezője, a szélsőségesen kormánybarát Demokrata vezére szerint nem szabad, hogy gondot okozzon ezerháromszáz menekült befogadása. Főleg úgy nem – tesszük hozzá –, hogy ez az ezerháromszáz ember nem sokkal marad el Felcsút lakosságától, amelynek saját stadion, kisvasút és alkormányzó kell.

Szijjártó Péter szerint azonban

a befogadott ezerháromszáznak semmi köze a tömeges illegális bevándorláshoz, a kettő összekeverése hazug és tiszteletlen magatartás.

Márpedig épp ezt teszi három éve a kormány, tudatosan mossák össze a gazdasági bevándorlókat, az arab terroristákat és a háború elől menekülő tömegeket. Hétvégi interjújában a miniszter a Magyar Hírlapnak azt mondta: “A mi álláspontunk világos: mi egyetlenegy migránst sem engedtünk be, és egyetlenegyet sem fogunk beengedni, mert Magyarországra illegális migráns nem jöhet be. Pont. Ezért építettünk kerítést, ezért költöttünk egymilliárd eurót határvédelemre, és ezért ellenezzük a kvótát.”

A Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal nyilvántartása szerint 2015-ben 508, míg 2016-ban 432 személy kapott védelmet Magyarországon, 2017-ben pedig már 1291-en. Ezek az emberek tehát Magyarországra jöttek, de nem vették el a magyarok munkáját, tiszteletben tartották a törvényeinket és kultúránkat és az erőszakos bűncselekmények sem emelkedtek.

Egyetlen oka van csupán, amiért megdöbbenést váltottak ki az ezerháromszázak. A Fidesz kalodába zárta a józanságot és az értelmes közbeszédet, a menekültbefogadás nyilvánosságra kerülésével pedig láthatóan nem tud mit kezdeni. Az ellenzéknek ez magas labda, amit azonban könnyű a hálóba csapni. Ha a menekültek befogadásának tényét támadják, akkor ugyanabban a xenofób gödörben találják magukat, mint a kormánypártok, de az Orbán gödre, ahol senki nem győzhet rajta kívül. De a kettős beszédre felhívva a figyelmet könnyen rá lehet mutatni arra, hogy a kormányfőnek csak a kezét figyeljék, mert...

2017-ben annyit költött propagandára az Orbán-kormány, mint soha előtte. A Nemzeti Kommunikációs Hivatal az 2017-es költése alapján tavaly összesen nettó 66,52 milliárd forint értékben kötött különböző kommunikációs feladatok ellátására szerződéseket, amiben benne van a Soros Györgyöt támadó kormányzati tájékoztatókampány is.

Ez a felépített propagandaszörny pedig felzabálta a teremtő fideszes józan észt is, magyarázkodni kell az egyébként semmilyen problémát nem jelentő ezerháromszáz ügyében is, mert a szörny folyamatosan enni kér, gyűlölködni kell, uszítani – a kétmillió ember, aki hatalmon tartja a pártot, ezt várja el és nem engednek sem Genfnek, sem Brüsszelnek. Várják és elvárják a Stop Soros-törvénycsomagot, éljeneznének Soros kitiltásakor. Mert “itt harc lesz és küzdelem. Mit lesz? Harc és küzdelem van!” Mindig valami vagy valaki ellen politizálnak, soha nem mellette.

(Kiemelt kép: Orbán Viktor / Facebook)