Bő két éve súlyos anyagi gondokkal küszködik a súlyosan beteg gyerekek hospice-ellátását vállaló Szemem Fénye Alapítvány, a pécsi Dóri Ház fenntartója. A Magyar Nemzet helyszíni riportjából kiderül, hogy a fizetési problémák miatt a gyerekeket ellátó ápolók szinte havonta váltják egymást. 2015-ben még több mint 15 munkatársuk volt csak az irodai feladatokra.

Gyura Barbara, az alapítvány vezetője a lapnak elmondta: az anyagi problémák hátterében a magántámogatások, főleg az SZJA 1 százalékból származó összegek drasztikus visszaesése, illetve a sajátos hospice-szolgáltatás miatt az állami támogatás elmaradása is okozza.

2015-ben még 44 millió forint magánadomány segítette az alapítványt, ami 2017-re 11 millióra apadt. Ez összefüggésben áll a pénzgyűjtéssel is foglalkozó munkatársak távozásával. Az állami támogatást lényegében csak a Balog Zoltán miniszteri keretének terhére nyújtott évi 5-7 millió forintos összeg jelenti, de a beérkező pénzt az elmaradt járulékok miatt a NAV inkasszózza.

A villanyt nem tudja kikötni a szolgáltató, mert lélegeztetőgép segít a 2011-ben megnyitott otthon egyetlen lakójának, Sziládi Dórának a légzésben, de a fűtést hamarosan kikapcsolhatják.

Dóri üzen, és ő is segíteni szeretne

Az alapítvány anyagi helyzete most nem teszi lehetővé, hogy minden gyereket fogadni tudjanak. Az egyetlen lakójuk, Sziládi Dóra két éve él náluk.

A 16 éves Dóri izomsorvadásban szenved. A lapnak elmondta, hogy alig jelentkezik valaki ápolónak az alapítvány nehéz anyagi helyzete miatt. „Én is abban segítek, amiben tudok, akár olyan apróságokkal, hogy elérhetőségeket gyűjtök” – tette hozzá.

Dóri korát meghazudtoló érettséggel és éleslátással beszélt otthona problémáiról. Az egyik legmeghatározóbb élménye a közelmúltban az volt, mikor a nővérek éjjeli váltáskor arról beszélgettek, hogy lehet, most járnak utoljára az alapítványnál, nem tudva, hogy ő esetleg hallja őket.

„Az ápolók valamilyen szinten a szüleim, ők is nevelnek. Mostanában új embereket kell megismerni, megkedvelni, akik aztán szintén elmennek” – beszélt érzéseiről Dóri.

„Sokan azt gondolnák, hogy az én állapotomban csak nyalogatnám a sebeimet. De én nem így gondolom, nekem is vannak céljaim. Az alapítványnak sokat köszönhetek, ezért én is próbálok most tenni érte” – mondta. 

Gyura Barbara, az alapítvány vezetője szeretné meghonosítani az angol mintájú charity shopok (jótékonysági üzletek) gyakorlatát, hogy egyes adományok értékesítésével tartsák fenn működésüket, de ott is inkább falakba ütközött, az adományok eladása során ráadásul ugyanúgy fizetni kell ez áfát az alapítványnak is, mint egy hagyományos kft.-nek.

A legnagyobb segítséget az alapítvány kiszámítható támogatása jelentené, amiből hosszú időre biztosítani tudnák az ápolók és a betegszállítók fizetését vagy a benzin- és rezsiköltséget – mondta.