hvg.hu: A korábbi rendszer szerint most vasárnap lenne a választások második fordulója. Április 8-a előtt azt mondta, egy kétlépcsős szisztémában biztos lenne az ellenzéki győzelem. Még mindig így gondolja?

Filippov Gábor: Ez pont olyan kérdés, mint azt feszegetni, hogy az amerikai elnökválasztás hogyan alakult volna, ha nem elektori rendszer van. A Fidesz nem véletlenül törölte el a második fordulót: ez az oka annak, hogy az ellenzék technikai kérdésekről vitázva ment neki a választásoknak. Máshogy kampányolnak, máshogy mozgósítanak, ha a pártok az első fordulóban megmérethetik magukat, és két forduló között merül fel a koordináció kérdése. Továbbra is hiszem, hogy a régi rendszerben ez egy szoros választás lett volna, amelyen mindkét oldalnak van reális esélye győzni.

Filippov Gábor

Fülöp Máté

hvg.hu: Ehhez képest nem volt az eredményen semmi szoros. Ez sokakat meglepett, hiszen az elmúlt évek alaptétele az volt, hogy a Fidesz tábora jelentős mértékben nem bővíthető tovább.

F. G.: Ez mindenkinek meglepetés volt. Az korábbi tapasztalatokon alapult, hogy magas részvétel mellett a Fidesz nem nagyon tud győzni, mert egy összetartó, de kisebbségben lévő választói tömb támogatását élvezi, és az ereje az ellenzéki szavazók passzivitására épül. Az ellenzéki trauma épp abból származik, hogy kiemelkedő részvétel mellett tudott a Fidesz a korábbinál is több választót mozgósítani. Eddig azt hittük, hogy az Orbán-ellenes többség megvan, így a szavazók mozgósítása és orientálása a kulcs. De most úgy tűnik,

a győzelem szempontjából a politikai üzenet legalább ennyire döntő volt: a Fidesz egyszerűen jobban ismeri a választókat.

Az ellenzékre nézve a fő tanulság, hogy pártok helyett nem lehet megnyerni egy választást: a választók nem végzik el helyettük a munkát. A Fidesz évtizedes távlatban építette a jelenlegi hegemóniáját megalapozó struktúrákat, és az ellenzék sem spórolhatja meg ezt a munkát, ha egyszer esélyt akar magának.

hvg.hu: Április 7-én még sokan elemezték úgy a politikai helyzetet, hogy egy földcsuszamlás sincs kizárva. Nincs önbecsapás a mostani megkérdőjelezhetetlen elemzésekben?

F. G.: Azért most már ismerjük a számokat. Rengeteg adat áll a rendelkezésünkre, és ezek megdöntöttek számos korábbi feltételezést. Ilyen az, hogy „a tanulatlan vidék” segítette hatalomra a Fideszt. Ez ma az egyik legnagyobb önhazugság. Az igazság az, hogy a nagyvárosokban is, a diplomások körében is a Fidesznek volt relatív vagy akár abszolút többsége. Nyilván nem lehet megúszni a vidéki szervezetépítést, és az eredményen meglátszik, hogy az elmúlt nyolc évben az ellenzék jelenléte a kisebb településeken tovább halványult. De ettől még a várost is megnyerte a Fidesz.

Fülöp Máté

hvg.hu: Ami sokak számára mellbevágó volt, az a győzelem mértéke. Ennek is van már racionális magyarázata?

F. G.: Szerintem igen, kezd összeállni a kép. A Fideszből is származó információk szerint a kormánypárt nem azzal főzött, amije van. Vagyis nem a kétmilliós szavazói táborára épített, mint hittük, hanem intenzíven dolgozott a tábor bővítésén. Tudta, hogy ki az, akit a függelmi viszonyokkal lehet elvinni, ki az, akit lekenyerezéssel, fenyegetéssel vagy kooptálással lehet rávenni a rendszer támogatására. És ezt tökéletesen végig is vitték.

A vidéki tarolás oka egy olyan tudatos szervezetépítés, információgyűjtés és mozgósítás, ami még a Fidesz erőforrásfölényét tekintve is teljesítmény.

A választót nem hatotta meg a rasszizmus és a korrupció vádja, de fogékony volt a biztonság ígéretére és a kiszámíthatóságra. És kistelepüléseken persze azt is tudta, mire számíthat a helyi polgármestertől, ha nem „a megfelelő helyre” szavaz.

hvg.hu: A pénzek lenyúlását nézheti végig, miközben megvédik például a Jászságot azoktól, akiknek eszükben sincs odamenni.

F. G.: Közhely, de nem lehet elégszer mondani: az értelmiség, az „elit” másként dekódolja a világ eseményeit, mint a szavazók jó része. Igen, kiröhögtük az épületmakett felavatását és az át nem adott stadion alapkövének a letételét, de ez helyben úgy csapódott le, hogy végre történik valami. Sok településen hallottam, hogy „a Fidesz lehet, hogy lop, de legalább kormányoz, valamit csinál”. A HVG-ben megjelenik, hogy az egész gazdasági fejlődés az uniós forrásokra épül, amelyek mostani elköltési módja felér a jövő eljátszásával. Közben helyben látják az építőmunkásokat, az új térköveket. Azt gondolják, hogy a szocialisták is loptak, de a Fidesz legalább valamit visszaforgat nekik is. Az idegenektől, az ismeretlentől való félelem pedig mélyen bennünk gyökerezik, legyen bármilyen gyomorforgató, ahogy a politika ezt manipulálja és kihasználja. Azt pedig ne felejtsük, hogy magyar politikában az erőnek milyen vonzereje van. És erőt ma egyetlen párt képes mutatni.

Fülöp Máté

hvg.hu: Márki-Zay Péter győzelme sokakkal elhitette, hogy lehet a Fidesznél is nagyobb erőt kovácsolni.

F. G.: Volt is bizonytalanság a Fideszben.

Április 8-a előtt azt mondtuk, Hódmezővásárhelyre talán úgy fogunk emlékezni, hogy megadta a receptet a kormányváltásra. Szerintem mostantól úgy tekintünk majd arra a polgármester-választásra, mint ami megadta a kellő figyelmeztetést a Fidesznek, hogy nem dőlhet hátra.

A pártban megfelelő mértékű pánik lett ahhoz, hogy összerántsák magukat, és tudták, mi a teendő. Emiatt jöhetett be több százezer plusz kormánypárti szavazat, amivel majdnem elérték a kvótanépszavazás számait. Ezt senki sem gondolta volna – szerintem még a Fideszben sem.

hvg.hu: Ha Hódmezővásárhely átértékelődött, akkor hogyan változik Simicska Lajos szerepének megítélése április 8-a után?

F. G.: Hát, Botka Lászlóhoz hasonló fiókba került. Vártak rá az ellenzéki szavazók, mint Godot-ra. Amikor pedig végre megérkezett, atombomba helyett petárdákat hozott.

Simicska elmúlt néhány éve arra lehet mementó, hogy a politikát nem lehet megspórolni a politikából. Sem a sajtó, sem a civilek, sem kegyvesztett oligarchák nem fogják megdönteni a Fideszt: ez a pártok dolga.

hvg.hu: A város is a Fidesz mellett döntött, de a vidéken ezek a számok szinte egypártrendszert idéztek.

F. G.: A kistelepülések nagy részén kiépült egy erősen feudális jellegű struktúra, ezeken a településeken régóta kvázi nyílt szavazás van. Mindenki tudta, ki kire szavaz, és aki a fülkében hibázik, az közmunkát sem kap. Közben az ellenzéki pártok eltűntek az ország nagy részéről, nincs, aki egy másik politikai valóságot közvetítsen: vidéken már nemcsak az MSZP kopott ki, nemcsak az LMP hiányzik, amely soha nem is volt jelen, de a Jobbik is meggyengült. A néppártosodási stratégia ára volt a vidéki szervezetek leépülése. A párt nem volt képes mozgósítani, és messze alulmúlta a várakozásokat.

Fülöp Máté

hvg.hu: Az már látszik, mire ment az ellenzéki pártok stratégiája, hogy a választó majd bölcsen megtalálja az esélyesebbet?

F. G.: Épp a Jobbik esetében százezres nagyságrendű különbség van a listás és az egyéni jelöltekre leadott szavazatok között. Bár a felelőskeresésben a taktikai szavazás is bűnbak lett, az adatok szerint volt, ahol nagyon is működött. De az átszavazás egészen egyszerűen nem volt elég, mert túl sok volt a párt, és túl kevés az ellenzéki szavazó.

hvg.hu: Miközben a Facebook egyénre szabott hamis valóságában az Orbán hatalmának meggyengülését kívánók rohantak az urnákhoz.

F. G.: Budapesten korántsem lett akkora a részvétel, mint amekkorára napközben még számítottunk.

Sokan talán épp azért vonulhattak utcára szombaton, mert elmulasztottak szavazni hat nappal korábban. Ha a tüntetésen látott mozgósítás április 8-án is működött volna, akkor lehet, hogy nincs kétharmad.

A tömeg igazán meglepő volt annak ismeretében, hogy nem volt világos, konkrét ügy, ami ellen tiltakoztak. Én nem tudok mást elképzelni, mint hogy hatalmas volt a frusztráció, hogy talán nem tettek eleget a kétharmad ellen. Ezért van ez a radikálisabb hangütés és az eltúlzott csalásvád. A választási visszaélések biztosan hoztak 1-2 százalékot a Fidesznek, de 2,8 millió szavazót nem lehet összecsalni.

hvg.hu: A csalás kérdését felvetni sem legitim?

F. G.: Dehogynem. Csalás mindig is volt a magyar választásokon, 2010 előtt is. Most egyszerűen több eszköz és erőforrás van a Fidesz kezében. Érdemes azonban leválasztani ezeket az összeesküvés-elméletekről, amelyek olykor már-már a kormánymédia álhíreit idézik. Akárhányszor cáfoljuk például a „csökkenő” részvételi adatok mítoszát, az állandóan újra megjelenik. Amit április 8-ról el lehet mondani: iszonyúan rosszul volt megszervezve, rengeteg ügyetlenséget láttunk, és semmi kétségem afelől, hogy volt csalás helyi kezdeményezésre azokban a körzetekben, ahol nem voltak ellenzéki szavazatszámlálók. Az ellenzék hibájából ezeken a helyeken a fideszesek lelkiismeretére volt bízva, mennyire lesznek pofátlanok. De ez nem tudott tömeges lenni, így az eredményt érdemben nem befolyásolhatta – igaz, a kétharmadot talán igen.

hvg.hu: A demokráciánk színvonalát nem jelzi, hogy ezen így továbblépünk? Az osztrákokat kinevettük, hogy 80 ezernél kevesebb voks ügyetlen kompromittálódása miatt újrarendeznek egy elnökválasztást.

Fülöp Máté

F. G.: Már hogyne jelezné?! Ha most arról kezdünk beszélni, hogy Magyarországon milyen a demokrácia állapota, az egy másik ének lesz. Ausztriában a választási gépezet nem függ egy párt központi akaratától – Magyarország viszont nem konszolidált demokrácia, hanem hibrid rendszer.

Az mindent elmond, ahogy Orbán Viktor sétál Patyi Andrással, és a kormányfő háromszor alázza meg a Nemzeti Választási Bizottság elnökét, hogy rosszul viselkedett. Az ellenzéki szavazók frusztráltságát ilyen téren jobban meg is értem, mint a pártok nyilatkozatait, akik a csalást most politikai termékként használják.

hvg.hu: Itt maradtunk tehát egy országban, amelyben kétharmada van a Fidesznek, és közben van egy frusztrált réteg, amely nagy számban hajlandó az utcára vonulni. Mi következik?

F. G.: Sok pozitívumot nem tudok mondani. Az folytatódik, ami eddig volt. Az ellenzék már el is kezdte egymás ekézését az önkormányzati választásokra készülve. Újra a technikáról beszélgetnek, és közben belső leszámolásokkal foglalják le magukat. A Fidesz pedig nem fog konszolidálódni, mert az a rendszer alapjait ásná alá. A politológus nem szeret jósolni, de ebben a kérdésben megteszem: nem fognak elkezdeni érdemben kormányozni.

A választó visszaigazolta, hogy nem várja már a politikától a sorsa jobbra fordulását, viszont honorálja, ha olyan képzelt erődöt építenek köré, amelyet képzelt ellenségek ostromolnak.

Díjazzuk a tartást adó mesét, hogy mi, magyarok az egész világgal szembeszállunk. Hogy ezt fenn lehessen tartani, egyre ijesztőbbnek kell lennie a fiktív ellenségnek, és egyre durvábbaknak a „védekezés” eszközeinek. Szerintem ebben a ciklusban az lesz az újdonság, hogy már nem csak szóban kell emelni a tétet. A Fidesz választói fórumain a szavazók által megfogalmazott indulatokat bizonyos fokig ki kell elégíteni. A hatalomnak mégiscsak az a természete, hogy elfoglalja azt a teret, amit szabadon hagyunk neki, és most zöld utat adtunk a további durvulásra. Külső sokk vagy az ellenzék váratlan talpra állása nélkül itt belátható időn belül nem lesz enyhülés.

hvg.hu: Az ellenzéki szavazónak tehát annyi a reménye, hogy majd valami külső vihar olyan rossz helyzetet teremt az országban, hogy az átrendezi a politikai teret is?

F. G.: Négy év alatt sok minden történhet, de ma nem látok belső tényezőket, amelyek a rendszert megrengethetik. A Fidesz legitimitása az intézményes manipulációk ellenére is valós. Inkább azzal kéne önkritikusan elszámolni, hogyan támadt fel egy bizonyos optimizmus Hódmezővásárhely után. A tanulság az, hogy nem jön a csoda, a politika úgy működik, ahogy azt a politika logikája diktálja, a politikusoknak kell elvégezniük a feladatukat.

Az ilyen hirtelen jött optimizmust ráadásul teljes kiábrándulás szokta követni.

Autoriter rendszerekben sokszor láttuk, hogy a hiábavalónak bizonyult nekilendülések után az egykori ellenzékiek akár egy évtizeddel később is tétlenül nézik a politikát, mondván, akkor sem történt semmi, becsaptak minket, így nincs semmi értelme újból kockáztatni. A politikának kell meggyőznie őket az ellenkezőjéről.