A hét elején az MTA-ban tartottak konferenciát a közoktatás helyzetéről (erről itt írtunk bővebben), ahol Bódis József oktatási államtitkár többek között paradigmaváltást sürgetett az oktatásban. Mint mondta, ennek a kulcsa az, ha olyanok választják a tanári hivatást, akik „nemcsak kereseti lehetőségnek tekintik a pedagógusi pályát”. Ha jól értjük, Bódis államtitkár szerint jó lenne, ha nem csak a nagy pénz vonzaná a tanárnak készülőket, hanem a hivatástudat is.

Tényleg nem voltunk biztos benne, hogy jól értjük-e az oktatásért felelős államtitkár szavait, ezért megkérdeztük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy tényleg így gondolja-e a dolgot, továbbá, hogy nem gondolja-e, hogy ezzel a kijelentésével megsértette a pedagógusokat (már, aki még a pályán van egyáltalán).

Az Emmi három nap múlva tudatta velünk, hogy Bódis államtitkár nem kíván válaszolni a kérdéseinkre.

Kár. Pedig jó lett volna tudni, hogy miért gondolja olyan kecsegtetőnek a tanári béreket, ami, mondjuk egy kezdő pedagógus esetén körülbelül az albérletet fedezi. Hogy pontosan mennyit keresnek a tanárok, arról itt olvashat bővebben.

Tény, hogy a közelmúltban bevezetett életpályamodell, súlyos pluszmunkákért cserébe valóban tartalmazott némi bérnövekedést, de mivel a tanári fizetéseket az eredeti elképzelések – és a köznevelési törvényben rögzítettek – ellenére nem a minimálbérhez rögzítették, hanem egy úgynevezett "vetítési alaphoz", megint óriási a lemaradás e téren.

A béremelés hatása egyre erodálódik, hiszen a nemzetgazdaságban is emelkedtek a bérek. Tavaly óta a nemzetgazdasági átlagfizetés nagyobb, mint az oktatásban dolgozók átlagbére. A diplomás foglalkoztatottak és a pedagógusok átlagbérei közötti különbség is egyre nő.

Az egyre súlyosabb pedagógushiány önmagában cáfolja, hogy a pénzért érdemes a tanári pályát választani. Inkább mintha azt mutatná, hogy ennyi pénzért nem érdemes ott maradni.

A konferencián az is kiderült, hogy a kormány dolgozik egy új oktatási stratégián. Ez akár jó hír is lehetne, ha az átláthatóan, a szakmai szereplők bevonásával, valós társadalmi vitákon keresztül készülne. Ám erről semmit nem tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy van már egy Nemzeti alaptanterv-tervezet, amit némi átdolgozás után be is akarnak vezetni. (Bár az MTA szerint el kell halasztani egy évvel a bevezetést, a PDSZ szerint több évvel is.)

De ha lesz egy új stratégia, akkor nem ahhoz kellene igazodnia minden más szabályozónak, például a tartalmi szabályozásoknak is? Ezt a kérdést is feltettük Bódis államtitkárnak. A válasz: nem kíván válaszolni.