Hagyományos városi lapnak adott interjúként indul Lázár János és a Makó Híradó esete, turizmusról, Hagymatikumról, a Makó–Hódmezővásárhely-viszonyról, helyi levéltárról. Ez utóbbi témánál azért odaszúr kicsit Márki-Zay Péternek – lásd lentebb – de a lényeg csak ezután jön.

„Sajnálom, hogy a Vásárhelyen ma uralkodó konfliktuskereső politika megint inkább a szétválasztással volt elfoglalva, ahelyett, hogy az összeköttetésnek, a két város még szorosabb összekapcsolódásának örült volna. Szerencsére a makóiak megőrizték a józanságukat, nem reagáltak a provokációra, amit meggyőződésem szerint helyesen tettek.”

Az újságíró úgy vezeti fel az EP-választást, hogy: „Az, hogy az ország keleti szélén vagyunk, azt is jelenti, hogy ha van bevándorlás, akkor az ezt a térséget érinti először. A migráció kérdése az Európai Parlamenti választások nagy tétje is lesz, mit várhatunk?”

Erre válaszol úgy Lázár, hogy ott előkerül az internacionalizmus, a szovjetek, a kommunizmus, a náci Németország és a nemzetiszocialisták is. A teljes válasz:

„Valóban ez lesz a döntő kérdés az EP-választások szempontjából. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, nagyon sokat dolgoztunk annak érdekében, hogy Makó városa biztonságos legyen. Egyrészről javult a közbiztonság, szinte felére csökkent a bűncselekmények száma az elmúlt években, ami óriási teljesítmény, és a rendőrség, a polgárőrség, illetve az itt élő emberek példaértékű együttműködésének köszönhető. Másrészről a város folyamatosan támogatja a határőrség és a rendőrség működését. Nagylak, Csanádpalota térségében van az ország egyik legfontosabb határátkelési pontja, a Szerbia irányából érkező nyomás áthelyeződött a román határra, vannak napok, amikor jelentős számú illegális bevándorló próbál átjutni. Budapesten talán csak propagandának tűnhet, de a határvédelem fontosságát az emberek itt a saját bőrükön érzik. A migráció nagyon jól mutatta, hogy mennyire fontos a közösségépítés és a közösségszervezés, ezért nagyra becsülöm azt a munkát, amit polgármester asszony ezek érdekében végzett. Manapság, amikor Európára, a keresztény kultúrára, gondolkodásmódra ekkora külső nyomás nehezedik, mindennél fontosabb a hagyományos közösségeken belüli együttműködés. Meggyőződésem szerint az európai parlamenti választásokon is két kultúra, két identitás közül kell választani. Sajnos az Európai Néppártnak olyan jelöltje van – Manfred Weber –, aki azt mondta, hogy az EP-választásokra a nacionalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt. Szerintem viszont az internacionalizmus. Ebből mi akkor is sok kárt szenvedtünk, amikor az oroszok szervezték, és akkor is, amikor a német nemzetiszocialisták próbálták a maguk ideológiáját internacionalizálni. Az új internacionalizmus, amit a határok bevándorlók előtti megnyitása és a számukra szinte ellensúly nélküli jogok biztosítása jelent, minden helyi kultúrára, tradicionális életformára veszélyes. Amikor idejövök Makóra, látom, hogy a városban pezsgő kulturális élet zajlik, az emberek a politikai vitákat félre téve tudnak egymással együttműködni. Ez kerülne veszélybe, ha a makóiaknak mások mondanák meg, kivel kell együtt élniük. A makóiak azért dolgoznak, hogy a városuk változzon, azaz idővel még jobb hely legyen, de egyúttal mindeközben megmaradjon olyannak is, amilyenné emberöltők során vált. Kereszténynek és magyarnak, megmásíthatatlanul makóinak.”